Először is meg kell említenünk, mi vezetett az Athena Intézet létrejöttéhez, és itt most elsősorban nem arra kell gondolni, hogy a Pallasz Páholy szabadkőműveseinek tevékenysége egy ilyen honlap működtetésével és internetes kutakodással is bővülni látszik. Az intézet leginkább csak a felszíni látszata egy, a rendszer stabilitásának fenntartását célzó kiegyensúlyozó erőnek.
Több évtizednyi diktatúra kellett ahhoz, hogy a magyar lakosság számára kidolgozott nyugati demokratikus rendszer a megvalósításához szükséges tömegtámogatást megkapja, hogy a tömegek az így létrehozott hibás történelmi berögződések miatt elutasítsák egy hierarchikus felépítésű, valódi állam létjogosultságát, és több évtizednyi demokrácia kellett ahhoz, hogy a tömegek közel kerüljenek a rájuk kényszerített demokrácia valós arcának felismeréséhez.
A változások idejében, amikor a világ népei újra ráeszmélnek nemzeti, kulturális és faji identitásukra, s így saját lételemükre, az azt elnyomó erők mozgalmainkat megtörni és útjainkat eltéríteni nem tudják, a világméretű nemzeti ébredés a materialista zsidó hegemónia rendszerének stabilitását veszélyeztető tényezővé lépett elő, amit többé sem megtörni, sem anyagi csábításokkal eltéríteni, sem pedig önnön kifigurázásával lefegyverezni nem lehet. Így egyre inkább előtérbe kerül a rendszer irányítóinak azon látszat fenntartására irányuló igyekezete, hogy az ő uralmukat s fennhatóságukat veszélyeztető társadalmi mozgásokat megfigyelés, mi több: irányítás alatt tudják tartani. Ennek világszerte megvannak a megfelelő eszközei, melyek a társadalmi megújulás lehetőségeit a régi rendszer fogalmi kereteiben magyarázzák – hiszen az új, beszélt nyelvet már nem érthetik, s önnön fogyatékosságaikon túl nem láthatnak. Társadalomkutató és –elemző intézetekről van itt szó, melyek az anyag rabságába zárt hamis tudomány művelésével emberek millióit tévesztik meg, elnyervén így a saját létezésük fenntartásához szükséges rabszolgatömegek önkéntes megalázkodását, végső esetben pedig önfeláldozásukat a hazugság oltárán – az igazsággal és változással szemben.
Mivel azok az erők, melyek a társadalom létfenntartásán munkálkodva, a sötét korszakban - bár önnön lényegüket elvesztve - továbbra is a társadalom középpontjában maradtak gátat vetve a társadalmi fejlődés minden lehetőségének, a jelen haldokló állapotból való kitörés középpontjai mindenkor a társadalom perifériáján találhatók s így a tömeg által szélsőségesnek bélyegezve folytatják véget nem ismerő harcukat.
Ennél fogva megfigyelésük és irányításuk is részévé lesz a változásnak, ami felruházza őket az útjukban álló akadályok megfigyelésének, majd irányításának képességével.
Az Athena Intézet, és az ehhez hasonló más monitorozó tevékenységek – bár ezt elhallgatni szándékoznak – okkal kapnak szélesebb társadalmi nyilvánosságot, s ez az ok jelen körülmények között a rendszer kiegyensúlyozó erőivel magyarázandó – a materializmus egy végső csapdája – mely különösképpen a fiatal generáció nemesebb, jobb képességű rétegére veszélyes, arra a rétegre, mely egy az igazságért síkra szálló magyar nemzeti államban alapja lenne a jövőben azt irányító szellemi elitnek. Bár az Athena Intézet honlapján megjelentetett publicisztikákat nem tartjuk kifejezetten említésre méltónak, mégis itt kiemelendő az a gondolat, mely szerint az úgynevezett szélsőjobboldali csoportosulások tömegbázisukat elsősorban a fiatalabb generáció körében a „kortárs jelen lehetőségeinek elutasításával” szerzik, ami kifejezetten az idegen népek, idegen faji elemek gondolat- és érzésvilágának össze nem egyeztethetőségét és minőségbéli különbségeit mutatja, hiszen ami a közöttünk élő idegen elemnek lehetőség a jobbá válásra, az nekünk hanyatlás, kultúránk, és nemzeti, faji örökségünk pusztulása.
Ugyanezt a különbözőséget tapasztalhatjuk a „rendszerváltás” magyarázatának tekintetében – ami az idegennek rendszerváltás és változás, az valójában ugyanaz az évszázadok óta húzódó tetszhalott állapot, cselekvésképtelenség, s az a tény, hogy a nemzeti kerekasztalnak nevezett 150 fős szabadkőműves gyűlés létrejöhetett, tökéletesen mutatja azt a légüres teret, amit az évszázadok óta nem létező magyar állam hiánya okoz – azt az állapotot, hogy a különböző idegen kisebbségi csoportok csak úgy, állami beavatkozás nélkül politikai erőt formálhatnak, és szabadon rendelkezhetnek – Éppen ebből kifolyólag, az úgynevezett demokratikus rendszer sem jöhetett volna létre, ha 1989-ben lett volna állam a Kárpát-medencében, hiszen hogyan is gyűlhetett volna össze egy effajta „ellenzék” anélkül, hogy a hatóság kivégezné mindet, ha már a kinyilvánítása pillanatában eleve nem lett volna demokrácia?
Ezen demokratikus „rendszer” sötét vonásainak elemi erejű elutasítása, a minőségtelen egyenlőség eszméjével, s az ember anyagból való származtatásának hazugságával szembeni ösztönös, öntudatlan ellenállás az, ami a fiatalságot a társadalom szélére sodorja, és nem engedi szocializálódni egy intellektuális materialista társadalomba.
A szellemi vaksággal szembeni ösztönös ellenállást, a természettel való valós kapcsolatunk érzékelését, Isten közelségét, és minden emberi értéket, ami valaha is egy civilizáció felemelkedéséhez és virágzásához vezetett, ezek az elnyomó erők mint „jelenséget” értelmezik, mint egy megoldandó problémát, ami kiszámítható, viselkedése előre jelezhető, következésképpen irányítható, és ez vezet majd az ő pusztulásukhoz a maga idejében. Az, hogy a fiatalabb generáció – bár annak csak igen kis része – felismeri a veszélyt, és kész tenni a társadalmi rend helyreállításáért, nem „probléma” vagy „veszélyforrás” hanem a remény egy forrása, egy lehetőség a társadalom megújulására, egy újjászerveződési folyamat, mert a romok között még talpon lévő nemes ifjak hívják majd életre egy új társadalmi rend alapjait, és minden kétséget kizárólag, azt a régi rendszer hívei sem megakadályozni, sem pedig megérteni nem tudják majd.
Űzzék hát továbbra is ezt a látszat-tudományt - mert gyakorlati hasznuk nem lesz belőle – és ne vegyék észre, hogy az pusztán csak önáltatás, egyfajta illúzió az irányítás elvesztésének fel nem ismerésére. Aki velük tart, az nem volt elég erős hitében és meggyőződésében – így gyengeségében mit is tehetett volna a társadalom újjászervezéséért?
Nógrádi Tamás, szociológus - Jövőnk Társadalmi és Politikai Stratégiai Elemző Intézet
