Facebook YouTube Twitter RSS

Keresés űrlap

Fehér verzió Fekete verzió Vakbarát Mobil verzió

65 éve végezték ki Szálasi Ferencet és hungarista kormányának tagjait

2011. március 12. - 23:16
|

A GOLGOTÁN

(A Magyar Mártírok emlékére)

„Las-san Bo-gár!”
sziszegte a tömeg,
az arcokon
furcsa mámor ült,
s míg a nap
fáradt szemén
vádlón megpihent,
a kötél
halkan megfeszült.
Aztán zengett
az udvar,
rikoltott a síp,
győztesen
dörögtek a dobok,
elnyomva
végső sóhaját:
„Harmadnapra feltámadok!”

Dobszay Károly, Dortmund, 1996. március 12.

Forrás: Dobszay Károly: Perújrafelvétel. Bűnös volt-e Szálasi Ferenc? Magyar Rezervátum Kiadó, Dortmund 1997., 78. oldal. (Sorszámozott kötet!)

„/…/ 1946. március 12-én működésbe léptek a bitófák is. Az ablakokban ujjongó emberfürtök lógtak. Többen, mint máskor. Akik korán hajnalban jöttek, közvetlenül a bitók mellett állhattak. Páholyból nézhették az istentelen színjátékot. Ujjongtak, őrjöngtek és köpködtek, mint egykor a római arénákban, amikor vadállatok elé lökték Krisztus követőit. Akik ott voltak, öregkorukban kényelmes karosszékben ülve mesélhetik majd unokáiknak a nagy népi cirkusz felejthetetlen eseményeit. Büszkén mondhatják majd: én is ott voltam, amikor hozták Szálasi Ferencet. És hozták Hubayt, Budinszkyt. És hozták Csia Sándort és Gera Józsefet. És hozták Kassai Ferencet és báró Kemény Gábort. És hozták Kovarcz Emilt és gróf Pálffy Fidélt. És hozták Szőllősi Jenőt és Vajna Gábort. És hozták Beregffy Károlyt és Omelka Ferencet. És hozták a többieket, rendre egymásután hónapokon, éveken keresztül. S mind az ötezerháromszázat hozták, akiket a magyar nép nevében lődöztünk a kivégző oszlopokon és aggattuk őket a Markó utcai fogház piszkos és komor udvarán. Akkor 1946 tavaszának vérző idején. A halottak sírján akkor zöldell ki a fű – ha elfelejtik őket…”

Fiala Ferenc: „Véres március 1946” című írásának második (befejező) részének gondolatait folytatva, melyek a Szittyakürt, 2006 március-áprilisi számának első oldalán is megjelentek, fölsoroljuk a hungarista kabinet névsorát, akiknek 36-59 éves legszebb férfikorban lévő tagjait az 1946. év folyamán pusztította el a betolakodott, erőszakos, nemzetidegen kisebbség, hogy a nemzeti elkötelezettségű magyarság sohasem felejtse el őket, mert 65 esztendő óta, a baloldalinak, vagy akár jobboldalinak hazudott kormányok részéről is, a gyűlölet, rágalom és mocskolódás olyan vad viharja tombolt illetve tombol személyük és a Hungarista Mozgalom körül, amilyen megvetésre és aljasságra, vérbosszúra és rituális gyilkosságra, csak az ószövetségben van példa. Előtte azonban idecitálandó professzor dr. Málnási Ödön: „A Magyar Nemzet őszinte története” című hatalmas munkájának bővített kiadásából (Bécs 1959.) kölcsönzött idézet, amelyből kitűnik, hogy a Moszkvát kiszolgáló bitangok illetve a csatornatöltelék, miként „viselkedett”, amikor az utolsó, a Szent Koronára fölesküdött miniszterelnököt, Szálasi Ferenc Nemzetvezetőt a bitó alá kísérték: „Több középkorú zsidónő örömujjongások közepette nyilvános maszturbációval fokozta fel az antibolsevista vezetők halálos vonaglásának látványa által keletkezett kéjét.”

SZÁLASI FERENC (1897-1946) nemzetvezető.

BAKY LÁSZLÓ (1898-1946) államtitkár, közbiztonsági tanácsadó.

BASCH FERENC dr. (1901-1946) a Volksbund elnökeként, rendszeres résztvevője a hungarista Koronatanácsnak.

BEREGFFY KÁROLY (1888-1946) honvédelmi miniszter.

BUDINSZKY LÁSZLÓ dr. (1895-1946) igazságügyminiszter.

CSIA SÁNDOR dr. (1894-1946) tárca nélküli miniszter, a Nemzetvezető helyettese.

ENDRE LÁSZLÓ dr. (1895-1946) a hadműveleti területek kormánybiztosa.

GÁL CSABA (1892-1946) személyügyi kormánybiztos.

GERA JÓZSEF dr. (1896-1946) a pártépítés vezetője.

HAIN PÉTER (1895-1946) az Állambiztonsági Rendészet vezetője. (Négy legközelebbi munkatársát is kivégezték: CSER ISTVÁN, KOLTAY LÁSZLÓ dr., KOTSIS IMRE és WAYAND TIBOR dr.)

HINDY IVÁN (1890-1946) Budapest városparancsnoka.

HUBAY KÁLMÁN (1902-1946) államtitkár, a Hungarista Kultúriroda vezetője.

KASSAI FERENC (1903-1946) propagandaminiszter.

KEMÉNY GÁBOR dr. (1910-1946) külügyminiszter.

KOLOSVÁRY-BORCSA MIHÁLY dr. (1896-1946) sajtókormánybiztos.

KOVARCZ EMIL (1899-1946) tárca nélküli miniszter, a Nemzet totális mozgósítására és harcba állítására.

OMELKA FERENC (1899-1946) az Eszmevédelmi Osztály és a Hungarista Számonkérő Szék vezetője.

PÁLFFY FIDÉL (1895-1946) földművelésügyi miniszter.

RAJNISS FERENC dr. (1893-1946) vallás- és közoktatásügyi miniszter.

REMÉNYI-SCHNELLER LAJOS dr. (1892-1946) pénzügyminiszter.

RUSZKAY JENŐ (1887-1946) nyugállományú altábornagyként, a magyar felügyeletű SS-kötelékek inspektora.

SZŐLLŐSI JENŐ dr. (1893-1946) miniszterelnök-helyettes.

VAJNA GÁBOR (1891-1946) belügyminiszter.

LEGYEN ÁLDOTT EMLÉKÜK!

A magyarság elleni gyűlölködés lángjai, a történelem folyamán sohasem lobogtak olyan izzóan, oly szenvedélyesen, mint a második világháború után, amikor a modern barbarizmus hitványsága, a bestiális terrorizmus, a legalja politikai csőcselék illetve söpredék került hatalomra, amely a gyönge, törékeny és védtelen nőknek sem kegyelmezett!!!

Mivel egyetlenegy adattár sem emlékezik meg róluk, álljon itt a négy hungarista hölgy neve, akiket a 65 évvel ezelőtti – 1946. szeptember 15-ig bekövetkezett – mártíriumuk miatt illetve emlékére, ezennel posztumusz nemzetes asszonynak minősítünk:

özvegy HORVÁTH LAJOSNÉ született DOBROVICZKY HERMIN; SALZER VILMOSNÉ született HÁY LUJZA; SZTREGOVA LAJOSNÉ és dr. TEMESVÁRI SÁNDORNÉ született DELY PIROSKA.

LEGYEN ÁLDOTT EMLÉKÜK!

Forrás: Népbírósági Közlöny, 1946. szeptember 19-i szám /II. évfolyam, 36-37. (összevont és utolsó!) kiadás/, 7. oldalán található „190 háborús bűnöst ítélt halálra a népbíróság” című szerkesztőségi cikk „Női bestiák a bitófán” nevet viselő utolsó (3.) fejezete.

A Szálasi-kabinet tagjainak illetve egyéb prominens kormányhivatalnokainak valamint úgyszintén mártírhalált szenvedett és általunk nemzetes asszonyoknak minősítettek fölsorolása után, e helyen, mindenképpen emléket kell állítanunk, két egykor elismert, igaz hungarista hazafinak.

HEGEDEŐS KÁLMÁN dr. (?-?) 1944 októberétől a Magyar Rádió és a Magyar Távirati Iroda (MTI) kormánybiztosa. /Forrás: Gulyás-gyűjtemény XIII. kötet. (Budapest 1993.), 45. hasáb./

SÁMY ZOLTÁN (Nagyvárad, 1903.?.?.-Sopron, 1945. március 4.) zeneköltő, a Hungarista és a Nyilas Indulók zeneszerzője illetve az utóbbi kompozíció szövegírója /az előző Fehértájy Tibor (1898-1942) munkája/, a nemzetiszocialista hatalomátvétel után, zeneügyi kormánybiztos és a Hungarista Mozgalom Hűségszékének tagja. /Születési évének forrása: Révai Kis Lexikona (Budapest 1936.), 872. oldal. Föladatköreinek, művei egy részének fölsorolása és megnevezése, valamint halálozási idejének kútfője: a Magyar Rádió, 1945. március 4-i, egyik adásának fölvétele, amely Sámy Zoltán soproni temetése hanganyagát tartalmazza. A magnetofonszalagot Győrkös István, a Magyar Nemzeti Arcvonal (MNA) vezetője, bocsátotta ezen megemlékező írás szerzőjének (B.F.) rendelkezésére!/

HEGEDEŐS KÁLMÁN dr. és SÁMY ZOLTÁN életművének fölkutatása, a nemzeti elkötelezettségű sajtó- és zenetörténészeinkre váró föladat, mert részletes életrajzaikat, sajnálatos módon, eddig homály fedi, amit a 66 éve uralkodó, hazaáruló, globalista és nemzetellenes, judaista rezsimek örömmel vettek illetve vesznek!

Bellák Frigyes, Szombathely – Jövőnk.info