Az ötvenes évek végére a helikopterek egyre kifinomultabb szerkezetekké váltak, harcászati jelentőségük, valamint tömeges megjelenésük a harcterek felett megnőtt. A merevszárnyas, alacsonytámadó repülőgépeket egyre jobban páncélozták, így a 14.5 mm-es géppuskák hatékonysága erősen megcsappant. A ZPU-2-es elérte kihasználhatóságának felső határát, vagyis továbbfejlesztésre szorult az előbb említett problémák kiküszöbölésének érdekében. Nagytestvére, a ZSU-23-2 légvédelmi gépágyú lett. Ez a löveg már nagyobb hatásos lőtávval, és a repülőgépek, helikopterek páncélzata ellen sokkal hatékonyabb lövedékekkel rendelkezett, mint elődje.
Az alapötlet nem változott, a jól bevált, egytengelyes vontatott talapzatra – mely oldalára felhajtható maradt a két gumikerék, és ugyanúgy három ponton talpalt, mint a ZPU-2-es – azonban a KPV géppuskánál jóval brutálisabb, 23 milliméteres duplacsövű gépágyú került. Lekapcsolása a vontató járműről és tűzkész helyzetbe hozása 30 másodperc alatt megoldható.
A löveg ugyanolyan puritán egyszerűséggel készült, mint az elődtípusok. A löveg irányzását és elsütését akár egy ember is végezheti, a tüzér üléséből. Persze a segédirányzó ülése is megtalálható a lövegen, de a fényképfelvételeken legtöbbször egyszemélyes „harceszközként” láthatjuk. A kiszolgáláshoz szükséges minimális létszám 5 fő/löveg. (1 fő lövegparancsnok, 2 fő töltő-kezelő, valamint a tüzér és a segédirányzó-tüzér.)
A 23 mm-es gépágyúk léghűtésesek, és egymástól függetlenek (tehát nem Gast rendszerűek), a csövek végén két hatalmas lángrejtővel. A gépágyúk szinkronban tüzelnek, akadály vagy lőszerkifogyás esetén a másik cső tovább működik. A rakaszok kifogyása esetén az új heveder első lőszere a kifogyott heveder utolsó tagjába fűzhető, így az újratöltés egy gyakorlott személyzet számára 4-5 másodpercet vesz csupán igénybe. A maximális tűzgyorsaság 800 és 1000 lövés/perc között változtatható, a gyakorlati tűzgyorsaság azonban 200 lövés/perc/csőnél nem több. (A gyakorlati tűzgyorsaság a célzottan leadott lövéseket, újratöltések közbeiktatásával elért tűzgyorsaságot jelenti.)
A célzás még mindig két komponenses: egyrészt mechanikai irányzékot használhat a tüzér, de már szériatartozék az optikai irányzék is.
A lőszerrakaszok egyszerre 50-50 darab 23 x 152 mm-es lőszer befogadására képesek, melyek 4 különböző lövedékkel rendelkezhetnek:
- Nyomjelzős, páncéltörő-gyújtó, mely 100 méterről egy 30°-ban döntött 15 mm-es páncéllemezt képes átütni
- Nagy robbanóerejű, repesz-romboló, melyet főleg fedetlen élőerő, vagy gyengén páncélozott célok ellen alkalmaznak
- Nagy robbanóerejű, nyomjelzős, repesz-romboló
- Nyomjelzős, levállóköpenyes, űrméret alatti páncéltörő lőszer, mely 100 méterről 30 milliméter vastag, 30°-ban döntött páncéllemezt képes átütni a reaktív páncélon túl!!! (Ez a lőszertípus lengyel fejlesztés eredménye.)
A lövedékek kezdősebessége kicsivel 1000 m/s alatt van, kivéve az utolsót, melynek torkolati sebessége 1225 m/s.
A hatásos lőtávolsága 2000-2500 méter, vertikálisan 1500-2000 méteren a leghatékonyabb.
A ZSU-23-2 1964-ben került először exportra, a Vietkong legnagyobb örömére.
A vietnámi háború során a ZSU-23 lövegeket kisteljesítményű, csali-radarállomások közelébe telepítették, majd a radarállomás pozícióját felfedező és azokat megtámadó csapásmérő repülőgépek közül szedték első áldozataikat a lövegek kezelői. Rengetegszer volt rá példa, hogy egy ZPU-1-es, vagy ZPU-2-esből leadott nyomjelzős sorozatra „ráugrottak” az amerikai pilóták, majd a csaliként használt kisteljesítményű lövegekre lecsapó helikoptereket vagy merevszárnyú gépeket a ZSU-23-as gépágyúkkal egy távolabbi állásból megtizedelték. A vietnámban bevetett AH-1 Cobra harci helikopterek első vesztesége is egy ZSU-23-as számlájára volt írható.
Az arab-izraeli háborúkban is ért el sikereket a löveg.
Az egyiptomi tüzérek a hatnapos háború során bizonyíthatóan lelőttek egy A-4 Skyhawkot, valamint egy Mirage III-as vadászbombázót is.
De rengeteg helyen szerepelt sikerrel a ZSU-23-as, akár légicélok, akár könnyűpáncélosok vonatkozásában.
Több ország is a továbbfejlesztés mellett döntött, felismerve a lövegben rejlő, még kiaknázatlan lehetőségeket.
A csehek a technika fejlődésével az elektronika terén generációs ugrást hajtottak végre mind a löveg irányzását, mind a tűzvezetést illetőleg.
A lövegre tűzvezető számítógép, automata célkövető rendszer, lézertávmérő, éjjellátó-optika, thermo kamera rendszer, hőmérséklet és légnyomásmérő rendszer, valamint elektro-hidraulikus mozgató mechanizmus került.
Az elektronikai rendszert egy 95 Ah-s akkumulátorral 24 órán keresztül képes működni.
A lengyelek az előbb felsorolt újításokat szintén meglépték, valamint tovább is gondolták egy kissé.
Ők felszereltek még 2 darab Strela-2-es, kis-hatótávolságú infravörös keresőfejjel ellátott légvédelmi rakétát is, majd a lövegüknek a Jodek nevet adták. A rakéták kezelése is az ülésből történik, de szükség esetén leszerelhetőek és vállról is indíthatóak.
A modernizált lövegek minden tekintetben megállnák a helyüket egy esetleges katonai konfliktus esetén, akár helikopterek, akár földi csapatok ellen.
A Magyar Honvédség az utolsó szálig kidobta a ZSU-23-as lövegeket, a csöves légvédelmi alakulatokat elavultnak minősítette és leszerelte. Éljen a haderőreform!!!
Nálunk 800 darab volt rendszerben a ZSU-23-ból.
Technikai adatok:
Legénység: 5 fő
Tömeg: 990 kg
Vertikális hatótávolság: 2000 méter
Vízszintes lőtávolság: 2500 méter
Irányzási korlátok: vízszintes: 360°
Függőleges: 88°
(Folytatjuk)
Jász Gábor - Jövőnk.info
