Húsvét ünnepéről külön cikket a hitéleti szerkesztő fog készíteni, én most a különböző népek ünnepei közé vonok párhuzamot, már ha lehet.
A tavasz legjelentősebb ünnepe a Húsvét. Jézus Nagypénteken meghalt, és harmadnapra feltámadt. Diadalmaskodik a halál és a sátán felett. A fény legyőzte a sötétséget. Negyven napig tanít még a tanítványok között, majd felszáll a mennyekbe.
Ez a Húsvét hagyománya, ezt ünnepli a keresztény világ tavasszal. A tavaszhoz és a nagyböjti időszakhoz kapcsolódó másik nagy ünnep, mely egyik legrégebbi az ünnepek között, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe, március 25-én. Ez Jézus megfogantatásának ünnepe. A nagy ünnepek között a legelső, mert itt teremt először fizikai kapcsolatot az Isten az emberiséggel. Egyben a tavasz miatt és a természet megújulása miatt ez az ünnep a termékenység, az új élet kezdetének ünnepe.
Hasonló ünnep az Iránban éppen most ünnepelt Noruz ünnep is, az újjászületés, az igazság (igazság=Isten) és szeretet ünnepe. Ezt az ünnepet nem csak Iránban, hanem az egész környező világ ünnepli, Pakisztán, Irak, és a többi ország népei is. A termékenység ünnepe is egyben, ebből a kultúrkörből származik a tojás, mint termékenység szimbólum elterjedése is.
A hindu világ tavaszünnepe a Holi, mely a vidámság, az újjákezdés-újjászületés, a világ virágba borulásának ünnepe, a színek ünnepe. Az emberek egész nap bolondoznak, színes porfestékekkel dobálják egymást, a nevetés, és jókedv ünnepe.
Az indiánok egy istenben hittek, de a természetet, a Földanyát tisztelték. Tavasszal (a mi busójárásunkhoz hasonlatosan) zenés vidám napokon ünnepelték a tavaszt, és színes rikító maszkokban űzték el a hideget, a telet.
Japán a cseresznye virágzásakor ünnepli a tavaszt. A cseresznyevirágzás ünnepe, a tavasz, az újjászületés, a szerelem és boldogság ünnepe. Párok ezrei mennek ki a szabadba, piknikeznek a cseresznyefák alatt, és gyönyörködnek a virágok szépségében. A virágzási idő nagyon rövid, ezért a japán ünnepi hagyomány az élet rövidségét fonja bele az ünnepbe, felhívva az emberek figyelmét rá, hogy az élet rövid, ezért nagyon vigyázzunk egymásra, tiszteljük és szeressük egymást.
A kínaiak februárban, Hold újévet ünnepelnek. Náluk ez az év legnagyobb ünnepe, a kínai tavaszünnep (a Holdtöltéhez igazodik, ezért a mi Húsvétunkhoz hasonlóan minden évben változik az időpontja, általában februárban szokott lenni). Ezen a napon nincs munka Kínában. Az emberek jókívánságokkal és ajándékokkal halmozzák el egymást, és jószerencsét és bő termést kívánnak az újévre. Érdekes hagyományok is csatlakoznak hozzá, ilyenkor újítják fel lakásokat, házakat. Ezen a napon kell kisöpörni az óév rossz, ártalmas maradékait a lakásból, de hogy ki ne seperjék a szerencsét, ezért a lakás belseje felé söpörnek, és az összegyűjtött port egy dobozban viszik ki a lakásból. Hosszú előkészületek után, ha ragyog a ház, lehet ünnepelni, és jönnek a vidámságok, bolondozások, az ajándékok. A kínai ünnep különlegességei, hogy hagyományosan petárda durrogatással ijesztik el a rossz szellemeket, ilyenkor hatalmas a hangzavar, valamint, hogy az újév első napján tilos a rossz szavak használata. Sem a halál, szellemek, egymás szidása, mert az az egész évre kihat, és rossz előjel. Ha az előző napi ételből bőségesen marad másnapra, akkor bőséges lesz az újév is (ez az ünnep nagyon hasonlatos a mi Szilveszterünkhöz, de kötődik a tavaszhoz is).
A világosság ünnepei, a természet ünnepei ezek.
A sötétség népe egészen mást ünnepel tavasszal. A purim ünnep, hetvenötezer ember lemészárlásának, és megkínzásának ünnepe (kupacokba dobált, elevenen megnyúzott emberek felett örömködtek a zsidók). A zsidók ezt ünneplik tavasszal. Az ünneplés lényege a részeg tivornyázás, kivetkőzés emberi mivoltukból, így ünnepel a sátán népe.
Ezek a népek tavaszi ünnepei.
Kun András - Jövőnk.info
