Napjaink válságának okául több indokot lehetne megnevezni, melyekkel a jelenlegi vezetések rendelkeznek. Gondolok itt olyanokra, melyek az emberi gyarlóságból erednek: önzőség, hazugság, kapzsiság. Az imént felsoroltakat ki lehetne még egészíteni sok más tényezővel is, de az egyik fő mozgatórugó, mely hiányzik az élet minden egyes szegmenséből, a felelősség vállalása. A hiba gyökere, kiváltója minden tekintetben az erkölcsi alapállásban keresendő.
A társadalom több szempont alapján felépülő piramis-rendszerében, normális esetben a felelősség terhe felfelé növekedne (nem csak a "kicsit" sújtaná), mindenki felelősséggel tartozna, abban az irányban (fel és le egyaránt), mely rá a feladatot bízta, vagy a bizalmat megelőlegezte számára. A számonkérésnek minden esetben konkrét megoldással kell bírnia, nem hagyva maga után elhúzódó, elsikkadó ügyeket. Garanciát a működésre minden esetben a csúcson lévő vezetés adja, mert ha az nem végzi el feladatát - mely az általa előirányzott munka ellenőrzését is jelenti -, az előbb vagy utóbb letaszíttatik a trónjáról azok által, akiken a lecsapódnak a szándékos mulasztások, amelyek a bűn fogalmát már bőven kimerítették. A felelősség lehet egyéni, illetve kollektív, az utóbbi sokszor azért veszélyes, mert sokan az egymásra mutogatás révén igyekeznek kibújni az elszámoltatás alól.
Természetesen az egyéni vállalás egyszerűbb és áttekinthetőbb, ezért mindenképp jobb megoldásnak tekinthető, bizonyos kivételeket leszámítva. Egy működni akaró rendszer életben maradásának előfeltétele az imént megnevezettek, tehát ahol a vezetés saját erkölcsi romlottsága okán, nem végzi el a működés ellenőrzését, az borítékolhatja maga és struktúrájának pusztulását!
Kun György – Jövőnk.info
