67 éve, 1944. április 12-13-án bombázta az angolszász légierő Győr városát. A bombázást, annak ellenére hogy Győr hadiipari város volt, tehát számítani lehetett a bombázásra, mégis terrorbombázássá lehet minősíteni. A bombázás ugyanis a gyárak (Rába Vagon és Gépgyár, Szeszgyár, és más ipari létesítmények) mellett kifejezetten a munkásnegyedeket bombázták. A gyár mellett húzódó töltés folyó felőli oldalára akartak sokan menekülni, hogy a gyár robbanásaitól, a bombák repeszeitől védve legyenek. Őket a bombázókat kísérő vadászgépek géppuskázták halomra. Ennek ellenére a viszonylag "kevés" halálos áldozat a kiváló riasztási rendszernek köszönhető. 564-en haltak meg, 1132-en megsebesültek.
A bombázás hőseire, sem a repülőkre, sem a civilekre nem emlékezik senki, néhány kis civil szervezet kivételével. Nincs bronzba öntött és márványba faragott emlékművük, mint ahogy a II. világháború magyar hősei is egy-egy táblácskát kaptak itt-ott - nesze, azért ne mondjátok, hogy nem foglalkoztunk veletek. Ez szintén felróható az elmúlt 20 év kormányainak. A győri bombázás, a magyar légvédelem helytállása, amely több bombázót sikeresen lelőtt, a sok halott és hősies helytállás mind a történelmünk része. Elnyomják, elhallgatják, mert most éppen az amerikaiaknak kell hajbókolni.
Pár évvel ezelőtt a terrorbombázóknak tartottak megemlékezést, és állami rendezvényen emlékeztek meg a fasiszták elleni "kiváló" harcosokra. Ez volt a magyarság igazi arcul csapása! A közfelháborodás nagy volt, de azt is elhallgatták.
A Győri Vagon és Gépgyárban készültek a Dunai Repülőgépgyárral kooperációban a második világháború legeredményesebb vadászgei, a Messerschmitt Bf 109-esek. A győri Messerschmittek dicsőséges karriert futottak be a honi légvédelemben. Csak Magyarország területén sok száz angolszász légiterroristát küldtek az örök vadászmezőkre. Ezekkel a gépekkel szerelték fel a legeredményesebb magyar vadászrepülő osztályt, a Veszprémben állomásozó VO101-et is, akiket Pumásokként ismert meg a történelem.
Az öregek, főleg a környező falvak idősei még meséltek az itt ott-lezuhant bombázókról, kiugrott repülősökről. Volt pár idióta, aki elbújtatott közülük párat, a nagy részét a parasztok verték agyon, kapával, kaszával, vasvillával. A csendőrök és a németek autókkal követték sokszor a zuhanó repülőket és a falusiak előtt próbálták begyűjteni a személyzetüket, a drága információkért. Mert ha a falu lakosai előbb értek oda, akkor már csak meglincselteket találtak (lásd: Hogyan harcol az iraki ellenállás MNA dokumentumfilm). Ezekről sem igen beszélnek.
Az elesett magyar hősökre, munkásokra, katonákra, vadászrepülőkre azonban emlékezni kell!
Dicsőség Hőseinknek!
Kovarcz Emil - Jövőnk.info
