A koreai háború alatt a Kína felől érkező, utánpótlást szállító gépkocsi konvojokat, valamint az utakon közlekedő észak-koreai hadoszlopokat az ENSZ erők súlyosan megtizedelték. Az értékes hadianyag nagy része a szakadékokban, vagy a kanyargós hegyi utak közepén, füstölgő roncshalmazként végezte. A nemirányított rakétákkal, bombákkal végrehajtott rácsapások súlyos ellátási zavarokat okoztak a fronton. Volt olyan időszaka a koreai háborúnak, amikor az északiak már csak éjszaka indítottak szállítmányokat a harcoló csapataikhoz, mert nappal már lehetetlenné vált a közlekedés a szüntelenül őrjáratozó, és prédára leső repülőgépek miatt. A 14.5 milliméteres géppuskák az alacsonytámadó gépekkel szemben nem voltak elég hatékonyak. 
Az A1 Skyraider a koreai háború egyik igáslova, akár egy tucat találatot is elviselt a KPV géppuskák által tüzelt lövedékekből, de a sokkal sérülékenyebb sugárhajtású típusoknak sem volt elegendő csupán egy-két lövedék a megsemmisüléshez. A szovjet mérnökök a csöves légvédelem által használt kalibertípusok izmosításában látták a megoldást…
A vontatott légvédelmi lövegek egyik hátránya, hogy időbe telik tűzkész állapotba hozni őket, tehát mindenképpen egy önjáró fegyver jöhetett csak szóba. Az ötvenes évek közepén volt felfutóban a T-54/55 tankok gyártása, tehát az alváz, ami egy kellően erős légvédelmi ágyút elbír, adva volt.
A T-54 alváza ugyan öt futógörgős, de a ZSU-57-2 tömegénél fogva ekkora teherviseléssel nem kellett számolni, tehát egy tengelyt kivettek, hogy ezzel is súlyt takarítsanak meg. Az alváz páncélzatát is jelentősen csökkentették, a teknőben kizárólag a jármű vezetője foglal helyet, aki a test elején, baloldalt ül. A vezető két periszkópon keresztül lát előre, ezek közül az egyik infraoptikával szerelt éjszakai bevetés esetére. Az infraoptikához egy infra-fényvető is tartozik, mellyel az infraoptika hatékonysága növelhető. A vezető kezeli a fedélzeti tűzoltó berendezést is, melynek jelzőpanelja a vezetőfülkében van elhelyezve. A tűzoltás csak a teknőben lehetséges, a toronyban keletkezett tüzet kézi palackokkal olthatja el az ott szolgálatot teljesítő legénység.
A motor a T-54-es közel 39 ezer köbcentis erőforrása, mely a 28 tonnás önsúlyt közúton 50 km/h-ra, terepen 30 km/h-ra képes gyorsítani, 450 km-es hatótáv mellett. Terepen a hatótávolság természetesen jelentősen csökkenhet. A jármű nem kétéltű.
A torony felülről nyitott, de esős időben, vagy télen, nagy hidegben egy különleges ponyvával le lehet takarni. A ponyva attól különleges, hogy 16 darab plexi lapocska van „belevarrva”, így a személyzet akkor is láthatja az eget, ha a ponyva fel van szerelve. A gépágyúkat felszerelt ponyvával is lehet működtetni, igaz a célzás ilyenkor elég bajos. A torony és az ágyúcsövek mozgatása elektromotorral, szükség esetén kézi erővel történik. Az áramellátásról a jármű motorja által meghajtott generátor, vagy a torony saját akkumulátorai gondoskodnak, kézi erővel történő irányzás esetén a torony forgatása, valamint a csövek mozgatása jelentősen lassabb. Elektromotoros mozgatásnál a torony horizontális sebessége 36°/másodperc, míg vertikálisan 20°/másodperc. Függőleges irányban -5° és +85°-ban állítható, horizontálisan 360°-ot fordul.
Az ágyúk kiszolgálása 5 embert igényel: a parancsnok, az irányzó, egy tüzér, valamint két rakodó foglal helyet a toronyban.
A célzás kollimátorral történik, de szükség esetén rendelkezésre áll egy mechanikai szükségirányzék is.
Az ágyúk egymástól függetlenek, és nem csereszabatosak, tehát egymás tükörképei, így a bal és jobboldali ágyúkat felcserélni nem lehet. A csövek közel 4.5 méter hosszúak, léghűtésesek, csőszájfékkel rendelkeznek, melyek segítségével a visszarúgás 35 cm környékén alakul.
Az ágyúk együttes tűzgyorsasága 210-240 lövés percenként, a lövedék 57x348 milliméteres méretekkel rendelkezik. A lövedék tömege 2.8 kg (!!!), melyet 1000 m/s sebességgel indít útjára.
Maximális lőtávolsága vízszintesen 12 km, ám a hatékony vízszintes lőtáv ennek mindössze a harmada, 4 km. Függőlegesen 8.8 km a maximális lőtáv, ferde távolság esetén 6.5-7 km. Az ágyúhoz háromfajta lőszertípus került kifejlesztésre:
- nyomjelzős páncéltörő-gyújtó, mely lövedék a reaktív páncélon át tudott hatolni, majd ezután az űrméret alatti páncéltörő lövedéket egy, a lövedék fenékrészében elhelyezett gyújtószerkezet áttolta a testpáncélon. 1000 méterről 100 milliméter páncélt volt képes átütni, a reaktív páncélon túl
- nagy robbanóerejű-nyomjelzős, légi és földi célpontokra egyaránt
- fokozott repeszhatású-nyomjelző, szintén két feladatkörre
A kilőtt hüvelyeket egy szállítószalag viszi a torony hátuljába, ahol kézi erővel rakják egy dróthálóból készült kalodába. A járműhöz 300 lőszert készleteznek.
A test és a torony páncélzata 8-15 milliméter között váltakozott, így a 7.62-es lövedékeknek, és a repeszeknek ellenáll.
Gyenge pontjaira is viszonylag korán fény derült.
A ZSU-57-2 nem rendelkezik tűzvezető radarral, ezért csak a látható célok ellen vethető be, rossz időben csapnivaló hatásadatokkal rendelkezik. Éjjellátó célzókészülék sincs rendszeresítve, így sötétedés után a löveg használhatatlanná válik. A kilőtt hüvelyek eltávolítása a toronyból szintén problémás, valamint a tűzgyorsaság is elég alacsony, továbbá a csövek lehűlése sem 1-2 percig tart. A felülről nyitott, védtelen torony sem életbiztosítás az ott lévő személyzet számára.
A koreai háborúba már nem tudott beleszólni, de a későbbiek folyamán még nagyon sok háborút és csatát megélt a típus, melynek modernizációja sem maradt el, és így még használatban van ma is nagyon sok országban. Az azért hozzá tartozik a történethez, hogy a modernizáció sehol sem volt sikeres, a tűzvezető számítógéppel és a doppler radarral felturbózott példányok sem tudtak kielégítő eredményt elérni a próbalövészeteken, az alacsony tűzgyorsaság miatt. Nálunk 40 darab volt szolgálatban a kilencvenes évek elejéig, a katonák a „Büszke” nevet ragasztották rá.
Jász Gábor - Jövőnk.info
