A mai rendszernek az ismertető jelei közé tartozik, hogy semmi sem az, aminek látszik, ahol pénz és politika van, ott csak hazugság van, és úgy általában minden társadalmi intézményben általános a csalás és a korrupció. Vagy így, vagy úgy.
Mivel az emberek számára a visszaélések okozta kiábrándultság évről évre növekszik, szükség van a demokrácia propagandájának erősítésére. Ez általában az emberi jogokról és a választásról szóló ökörségekben nyilvánul meg. Azt kell jól megjegyezni, hogy ma sem jogrendszer sincs, így emberi jogok sincsenek, és a választásnak még a lehetősége sincs meg. Minden úgy van megtervezve, hogy a választásról és a cselekvésről való lemondás választási jognak tűnjön, és az emberek még akarják is. A leglényegesebb pont természetesen a parlamentáris választás, ahol az emberek lemondanak a döntés jogáról és valakire rábízzák az életüket, de semmit sem kapnak érte, csak ígéretet. És ezzel sose lehetett jóllakni. Mi, akik sose mentünk el szavazgatni, ugyanúgy érintve lennénk a gazdasági döntések eredményeiben, mint aki elment, ha a rendszertől várnánk a sorsunk változását, és nem felejtettük volna már rég el az egészet. A demokratikus rendszernek ez a jövője: el kell felejteni. Végleg.
Az általános dolgok áttekintése után térjünk rá az adó 1%-ának felajánlására.
Minden évben megcsillantják az emberek számára, hogy arra költheti a pénzét, amire akarja. Ez nagyon fontos a rendszernek, mert a döntés lehetőségét és illúzióját tartja fenn. Mintha bármi beleszólásunk lenne abba, hogy hogyan lopják el a pénzünket. Valójában semmi más szerepe sincs, mivel az összes lényeges pozícióban, ahová az 1% tehető, a rendszer korrupt emberei állnak. És akkor most sorolhatjuk: egyházak, közhasznú alapítványok, egyéb alapítványok és szervezetek. Véletlenül se szabad fenntartani azt az illúziót, hogy az egyházaknak vagy bárki másnak adott pénzek valóban a megfelelően kerülnek felhasználásra. Az egyházi vezetőkről időről időre elmondjuk, hogy nemzetidegen, cionista és liberális szellemiségű bűnbanda, akik kimondottan a kereszténység félrevezetésében érdekeltek, az alapítványok pedig kiválóan megélnek a nekik juttatott, de másnak szánt pénzekből. Szervezetek sokasága hivatott a szegény emberek utolsó eladakozott fillérét ellopni, visszaélve a hiszékenységükkel. Jobb szervezetnek számít, ahol az adományok fele eljut azokhoz, akiknek szánták!
A történelmi egyházak hatalmas plakátjait megtekintve a helyzet még siralmasabb. A kisbetűs rész elolvasása nélkül az emberben fel sem merül, hogy egyáltalán egyházi hirdetésről van szó. Cetliket meg lufikat azt látunk, de keresztet nem. A hit terjesztésének és gondozásának feladatát ezek szerint egyetlen egyházi szervezet sem vállalja fel. Még véletlenül se! Miért, mert a liberálcionista világban csak holokausztozni lehet, de a hitet terjeszteni, képviselni nem? Akkor most az országban nincs is egyházszervezet? Még a külsődleges szervezet sem?!
Nem baj. Jó reklámokkal még több bűnt követnének el. Így legalább a demokráciával együtt ők is sodródnak a feledésbe, nem fogják zavarni az igazi munkálatokat.
Tamási Attila – Jövőnk.info
