Meghatározott menetrend szerint, a módosító indítványok elfogadása után hétfőn megszavazta az új alkotmányt a kétharmados parlamenti kormánytöbbség. A kormánypártok politikai és jogi ízlését tükröző szöveg elsöprő felháborodást váltott ki az úgynevezett demokratikus ellenzék részéről. A demokratikus döntéshozatali eljárás szabályait áthágva vitte keresztül alkotmányozó akaratát Orbán Viktor kormánya, mely - legalábbis egy időre - káderpozícióinak biztosításával megszilárdította hatalmát. Intézetünk a kutatási elveknek megfelelően adja közre elemzését az alkotmányozás kérdésköréről.
Alkotmányozások a történelemben
A felvilágosodásként leírt szociális és szakrális dezintegrációs folyamat óta az alkotmányozások jobbára nagy társadalmi, gazdasági, vagy politikai (katonai) fordulatok a velejárói voltak. Itt természetesen az alkotmányok írásba foglalására gondolunk, nem a szerves alkotmányfejlődésre. Ezen aktusok - a XVIII. századi polgári hagyományok mentén - rendszerint valamiféle nóvum, újdonság bevitelét jelentették az államéletbe, alkotmányos intézményrendszerbe, vagy (és általában erőteljes célként) a társadalom szerkezetébe, a fennálló struktúrákat módosítani kívánva. Forradalmak, háborúk, politikai rendszerek összeomlása után az új elitek mindenkor szükségesnek látták céljaik alkotmányjogi formalizálását.
Rendszerváltás és modellváltás
Magyarországon a legutóbbi - kiegyezéses és tárgyalásos - politikai rendszerváltás 1987 és 1990 között zajlott le, új alkotmányt hozva magával. A politikai és gazdasági érdekcsoportok közötti háttérharcok leplezésére, a (belső rend értelmében vett) társadalmi stabilitás megőrzése érdekében racionális volt a régi-új elitek részéről az alkotmányozás aktusa. Ténylegesen a kezdetektől a globális pénztőkés csoportok és politikai körök érdekeit szolgáló, társadalmi és gazdasági katasztrófát okozó neoliberális berendezkedés 2010 tavaszán valószínűsíthetően végső stádiumába érkezett. Új menedzsment került a fundamentális problémákkal küzdő rendszer élére, mely modellváltással igyekszik orvosolni a rábízott struktúra bajait.
A politikai modellváltást Orbán Viktor a Nemzeti Együttműködés Rendszere fedőnéven vitte végig. Rendszerváltásról nem beszélhetünk (legfeljebb kvázi-rendszerváltásról, azt is a kormányfő rendszerépítő képességének nehezen alátámasztható felmagasztalásával), hiszen Magyarország továbbra is ugyanabba a nemzetközi politikai és világgazdasági láncolatba tartozik, mint a modellváltást megelőzően. A belső intézményrendszerben végbement ugyan változtatás, de ez a hatalomkoncentrációra, illetve a káderkérdésekre vonatkozott. Az elfogadott új alaptörvény újra szimplán a háttérfolyamatok leplezésére szolgál. E cél megvalósulását hivatott elősegíteni a médiatörvény is.
Új modell és alkotmánya - meddig?
Politikai és közszolgálati pozíciók bebetonozásával, vagy éppen aláaknázásával, informális döntéshozatali és végrehajtási láncolatok átszabásával, az Országgyűlés szerepének újradefiniálásával Orbán Viktor eltávolodik a parlamentáris liberalizmus hagyományaitól. Központosító szellemű politikai menedzsment technikákkal igyekszik életben tartani a rendszerváltás rendszerét. A nemzeti/patrióta retorika körbefonja és feldíszíti a miniszterelnök politikai holdingját, legitimációs alapot biztosítva ezzel Orbán Viktor kormányának és kádereinek. Ebben áll az új modell.
Az új alaptörvény tartalmilag nagyrészt megegyezik a hatályos 1949. évi XX. törvénnyel, beleszőtték azonban a hatalomkoncentrációt és a szociális jogok megcsonkítását. Utóbbi a társadalombiztosítási rendszer közeljövőben történő összeomlásának beismerése, illetve a Széll Kálmán Terv neoliberális elveinek alkotmányjogba való foglalása.
Több helyről érték vádak az új alaptörvényt, miszerint annak markáns keresztény-nemzeti vonalvezetése nem egyeztethető össze Magyarország euroatlanti integrációjával. Liberális értelmiségiek sorban háborodtak fel az alkotmányból meglátásaik szerint kirajzolódó nacionalista és keresztény fundamentalista fordulaton. Ezek a meglátások - figyelembe véve az alkotmányozók politikai szocializációját - nonszensznek tűnnek, ellenben a kormány "nemzeti" retorikáját legitimálják.
A politikai rendszer utolsó reményének kormánya a ránehezedő terhek súlya alatt alatt fogadtatta el az új alkotmányt. Gazdaságdiplomáciai kudarcai, a belső etnikai és szociális problémák minden bizonnyal rá fogják nyomni bélyegüket a dokumentum élettartamára. Figyelembe véve a rendszer fundamentális válságát, az alaptörvény nem tudja egykönnyen teljesíteni feladatát, a háttéralkuk leplezését. Pedig Orbánék szeretnék: az új alkotmány a rendszer utolsó reményének alapdokumentuma.
Jövőnk Társadalmi és Politikai Stratégiai Elemző Intézet
