Orbán Viktornak elege van. Megmondjuk, nekünk is, csak nekünk belőletek van elegünk. A TV2-nek adott interjújában a megszokott fölényeskedéssel beszél a jelenlegi helyzetről. Úgy látszik, a miniszterelnök úr nem ismeri a népszerűségi adatokat, melyek szerint rohamosan csökken a Fidesz támogatottsága. A legfontosabb adat azonban nem a támogatottság mértéke, hanem a nemszavazók számának drasztikus emelkedése. Lenne min izgulni a kormánynak, megfelelő politikát kellene folytatni, de már képtelen kikeveredni a kényszerpálya által rászabott útról.
Kényszerpálya
Olyankor beszélhetünk kényszerpályáról, mikor valaki olyan helyzetbe kerül, hogy nem ő irányítja az eseményeket. A Fidesz ma pont ilyen helyzetben van, de ez nem mentesíti semmi alól. Ugyanis a kényszerpályáról minden esetben ki lehet keveredni, de ahhoz huszárvágás-szerű, rendkívül drasztikus, és határozott lépéseket kellene tenni. Olyanokat, melyek a kényszerpálya okozóinak adnak megfelelő kedvezményeket. Jelen esetben azoknak, akik az elhibázott 20 év vesztesei, vagyis a nép nagy része. Hitelesek, munkanélküliek, EU vesztesei, hátrányosan érintett vállalkozók, mezőgazdászok, szóval egy hatalmas körről van szó. A kormány azonban nem szakít, nem is szakíthat az eredetileg felvállalt liberális eszmeiséggel. Igazából nem is lenne sem lehetősége, sem joga hozzá. Így azokat a kedvezményeket, melyeket meg kellene adni, politikai okok miatt nem képes megtenni. Hatalmas volt az elvárás a Fidesszel szemben. Ezerszer elmondtuk, kell nagyjából másfél két év, mire rá fognak jönni, hogy igencsak pofára ejtettek mindenkit... újra. A Fidesz tehát nem tehet mást, mint a saját maga által meghatározott szerepkörében igyekszik a rendet és a hatalmát fenntartani. Ez a kényszerpálya. A jelenlegi gazdasági helyzet kárvallottjai reménykedtek legjobban a Fideszben. Az ő csalódottságuk kezelése megoldhatatlan feladat a Fidesz számára, nem véletlenül merült fel már kormánykörökben is az előrehozott választás lehetősége.
Válasszuk azonban kétfelé a dolgot
Gondolkodjunk két irányban, mert ez fontos. Van egyrészről a pártok kényszerpályája, és más részről maga a cionista hatalom kényszerpályája. Ugyanis jelenleg ők is kényszerpályán mozognak, nem véletlenül mondtuk el azt is ezerszer, hogy az egész világon zajlik egy hatalmas átalakulás. A pártok kényszerpályája az, ami a személyek hatalmát biztosítandó politizálás, jelen esetben a Fidesz politikusainak. Ez a hatalmi kérdés azonban háttérbe szorul azonnal, ha a háttérben működő cionista érdekekről van szó. Ilyenkor felsőbb utasításra lehetnek előrehozott választások, akár kormányváltás is. A háttérhatalom, a cionista szövetség utasítása felülír bármilyen pártérdeket. Ebben az esetben a Fidesznek is repülnie kell. Ennyire azonban nem fogják leadni.
A Jobbik keleti nyitási politikájának irányelveit elolvasva az ember azonnal rájöhet, hogy miről is szól a Jobbik. Nem kell nagy ész hozzá. Az első időkben nemigen volt tiszta az embereknek, miért is állnak gazdag zsidó ügyvédek, orvosok a Jobbik támogatói közé, vagy éppen goj motorosnak, és adnak nagy összegeket a pártnak. Valójában egy üzleti vállalkozásról van szó, amelyben az eddig nyugatos zsidó a nemzeti szálat - 'brandet' - kihasználva igyekszik nyitni Kelet felé. Akinek a legkisebb kételye van, bátran olvassa el a Jobbik keleti nyitásáról szóló dokumentumot. Egyértelműen pénzügyi (materialista) gondolkodás, amely teljes mértékig zsidó tulajdonság. A zsidó megismerésének törvénye: dolgoztasd, beszéltesd, figyeld meg. A zsidó mindig lebukik, nem hazudtolhatja meg a saját vérét. Az anyagias gondolkodásmód a zsidó mérték. A megíródott dokumentumot ezzel a szemmel kell vizsgálni, és azonnal kiderül ki kicsoda valójában. Ezután az írás után bármilyen magyarázkodás csak bizonyítja a zsidó befolyást a Jobbik gondolkodásmódjában. Nem véletlenül találunk a Jobbik köreiben újabb és újabb józsidókat, köztük olyat is, aki idáig egyedülállóan akarta az MNA-t feljelenteni zsidók elleni uszítás miatt. Erre még maguk a zsidó szervezetek sem vetemedtek!
Ezt a kitérőt csak azért kellett megemlíteni, mert a Jobbik részese lett a nagy cionista háttérhatalom játékának. A parlament ugyanis az ő játszóterük. Aki oda bekerül, annak be kell szállnia a játékba. Bármikor a Jobbik nyakába varrhatnak egy kis hatalmat, legyen aki "elviszi a balhét" (csúnya zsidósággal mondva). Ezzel a nemzeti oldal is hatalmas pofont kap, befogva a száját, és több legyet is ütnek egy csapásra. Mielőtt bárki azt hiszi, hogy egy Jobbik kormányzás bármit megoldana, csak ezért tettük a kitérőt. A Jobbik azonban történelmi szerepet tölt be, ez a párt az utolsó próbálkozás a "jogi úton". Fékezi a hatalom jobbra tolódását, kényszerhelyzeteket hoz létre, de ezzel szerepe le is zárult, az igazi változásokba - a felvett játszószerep miatt - már nem fog semmilyen módon beleszólni. A jövő társadalmától azonban nem szabad megvetést kapnia, kényszerű lépése volt a társadalomnak, de ezzel vége. Róla a Fidesszel együtt múltidőben beszélhetünk.
Amíg azonban a legfelső cionista hatalom nem szól bele, folyik az alsóbb szinteken a pártok harca, természetesen a megszabott kényszerpályán. A nép pedig egyre elégedetlenebb, a feszültségek egyre nőnek, a gazdaság egyre nagyobb iramban hanyatlik. A pártok mozgástere ezzel egyenes arányban egyre csökken, a kényszerpálya történelmi kényszerutakra sodorja a fennálló rendszert. Ez, nyugodtan mondhatjuk, történelmi kényszer. Az Egyesült Államok kormánya több száz főt alkalmazva, tudós csoportot állított fel, amely a birodalmak bukásait elemzi, és dolgoz ki kitörési utakat a legalapvetőbb bukási jellemzőkből. Ez a tudóscsoport, amely a mai napig ezen munkálkodik, tökéletesen tisztában van vele, hogy teljesen feleslegesen dolgoznak. A történelem nem véletlenül ismétli önmagát, sokan ezt hívják történelmi ciklikusságnak. Az ember természetéből, lényéből fakad ez, melyen változtatni soha nem lesz módja. Ezért ember az ember. Az Isten, bármilyen furcsa is, ilyennek teremtett bennünket. Életünk harcra van ítélve. Ki így vívja meg, ki úgy. Ki a jó oldalra áll, ki a rosszra, sokszor talán nem is maga választja meg, ezért kell élnie a megbocsátás eszményének is. De a harc örökkön örökké folyik. Ez szabja meg a folyamatokat, és kényszerít politikai irányzatokat kényszerpályára időről időre. Legyen az feudális társadalom, vagy demokrata, akár kommunista vagy kapitalista, a történelem közönnyel szemléli a jelleget, csak a változáson van a hangsúly.
A változások
A változás eljövetele tehát történelmi sorskérdés. Sem kikerülni, sem elkerülni nem lehet. A cionista háttérhatalom ezzel tökéletesen tisztában van. Milliárdokat költ dollárban ennek a kérdésnek a megoldására. De megoldás nincs, sem politikai, sem gazdasági, sem erkölcsi, sem semmilyen megoldás nincs. Ez a változás motorja, a hit, az erő, a belső kényszer növelője, az Isten hatalmas művének kiteljesedése. Vér nélkül nincs megtisztulás: mondotta Jézus, és ez így van, mert az ember jelenleg ilyen.
Képzeljük el, ha egy fennálló rendszer azt mondaná: itt a hatalom, én lejárt lemez vagyok, mostantól vidd te. Ja, de hogy azért megússzam, egyezkedjünk egy kicsit… megkíméled az életem és cserébe... már kezdődik az alkudozás, ármánykodás, és ott vagyunk, ahol a vértelen forradalom, a hazug rendszerváltás. Annak minden esetben az az eredménye, mint ami a mai helyzet, egy nagy átvágás, egy nagy semmi.
Tehát a hatalom kié is lesz? Az igazi hatalom, mely változásokra képes. Senki másé, mint aki megharcol érte. Fegyverrel a kézben. A legrátermettebb, a legügyesebb, a legokosabb. Így tisztulhat csak meg a világ a vér által. Ez nem gyilkosság, nem brutális mészárlás, ez áldozat. Olyan nemes és tiszta, melyet egykor az Isteneknek áldoztak. A legszebb lovat, a legszebb jószágot, a legfrissebb termést. Ha újra elhazudják, és a bosszú népe veszi kezébe elhazudott hatalmát, a változás újra elmarad, csak újabb vergődés következik. Népek hosszas agóniája, nemzetek halála, keveredés és káosz, multikulti bűzlő városokkal, kuplerájokkal, szenvedéssel és ármánnyal tele. Az igazi változás az erkölcs forradalma!
Ezért a regnáló hatalomnak nincs is joga, történelmi jogosítványa arra, hogy csak úgy átadogassa a hatalmat. Végre kell hajtania történelmi küldetését, ki kell tartania, diktatúrához, terrorhoz kell folyamodnia, kitartani az utolsó leheletig. Akármilyen rossz, erkölcstelenné vált, bármilyen is, ez a történelmi kényszerpálya, melyen ha tetszik, ha nem, végig kell lépdelnie. Volt idő, mikor ez a világ tündökölt, de már csak szenvedést hoz, és megérett rá, hogy pusztulnia kell. A képviselői pedig ha kicsit is emberek, akkor végrehajtják a történelmi szerepüket. Persze el is futhatnak a végzet elől, de bárhová is bújnak, a végzet minden zugban, szegletben utolér, éppúgy mint Trockijt. Nincs kibúvó a szerepek alól. Lesznek hősök, hogy legyen kire felnéznie az utókornak, legyen kinek áldozatára alapozni a jövő tiszta társadalmát, lesznek harcosok, akikre az egész nemzet büszke lesz, lesznek gyávák, akik elfutnak, leszek ártatlan áldozatok, és bűnösök, akik meglakolnak. Ez a dolgok rendje.
Erősítsétek meg hát lelketeket, mert a változás egyre közelebb van. A kormány pedig tökéletesen hajtja végre történelmi feladatát, akár tudatában van ennek, akár nincs. Ez a kényszerűség, ez már a hatalom szelektáló szerepe. Kiszűri a gyengéket, és harcra edzi az igazán erőseket. Ami nem tör meg, az megerősít! Az, hogy eddig csak diktatúra volt, mely a mai törvényekkel kiteljesedett, és fokozatosan átlép a következő fokozatba, a terror fokozatába. Terrorisztikus intézkedések, letartóztatások, eljárások. De neki ez a szerep jutott, ezt kell tennie. Ezért nem is szabad haragudnunk rá, egyszerűen hideg fejjel, tisztában kell lennünk feladatunkkal, dolgoznunk kell. Ha ezt megérti valaki, akkor megérti, Jézus miért mondta, hogy ne gyűlöld az ellenséget. Nem tesz mást, mint az Isten által reá mért történelmi feladatát végrehajtja. Persze ez nem mentesíti a büntetés alól, de azt soha nem gyűlöletből kell végrehajtani, hanem az Isteni igazságosság, az erkölcs, az emberi tisztaság érdekében. Ő úgy hiszi talán, hogy ezzel stabilizálja a rendet, a fennálló hatalmat garantálja, valójában a történelmi szerepét teljesíti. Ez a kényszerpálya, melyről lehetetlen letérni. A hazug szólamok, a népet félrevezető lózungok, új alkotmány, törvények, és hasonlók már csak az időt odázzák, de ez is törvényszerű, a hatalom minden esetben próbál túlélni. Nem fog menni, de csak próbálkozzanak, minket már egyáltalán nem érdekel. Isten megszabta utunkat, mely a hősök és a vértanúk útján halad, és az nem ismer megalkuvást. Ez a bátrak útja! Mennünk kell, mert nekünk meg ez a történelmi szerepünk. Mindegy mi is lesz a vége, az igazság, a nép, az Isten szeretete hajt minket, és ha kell, a legnagyobb áldozatot is meghozzuk az Isteni igazságért, mely az ember számára a történelemben ölt formát. Ez a bátrak küldetése.
Ezért nem foglalkozunk már velük, mert a történelmi folyamatok ismeretében ők már a múlt, mind ahányan vannak. Egyszer még szembe fogunk találkozni, de az az utolsó találkozó lesz. És akik felismerik ennek tükrében a mai eseményeket, azok egyre többen válnak nemszavazóvá, ők valójában már a jövő alakítására készülnek, csak a fejekben kell rendet tenni, mi miért történik.
Hit és szeretet! Isten igazságos! Ezekkel a szavakkal kelünk és fekszünk, dolgozunk nap mint nap. Ezért nem kell törvényeket szegnünk, átlépnünk határokat, mert az Isten egyengeti utunkat. Ha pedig eljön a perc, az Úr nevével megyünk előre, vagy az Ő nevével ajkunkon esünk el, és térünk meg őseinkhez, akik tárt karokkal várnak minket. Mert nekünk van hová megtérni! Tesszük, amit kell, hiszen mind itt élünk az Isten tenyerén, az ő felügyelete alatt!
Kovarcz Emil - Jövőnk.info
