Facebook YouTube Twitter RSS

Keresés űrlap

Fehér verzió Fekete verzió Vakbarát Mobil verzió

Összefogás vagy ábrándozás?

2011. május 06. - 22:43
|

Több helyről vetődik fel mostanában újfent az összefogás kérdése. Lehet, hogy illúziórombolóak leszünk, de minden további nélkül kijelenthetjük: mindezek csak álmodozás szintű elképzelések. Mielőtt azonban az összefogásról ábrándozók felfortyannának ezen a kijelentésen, arra válaszoljanak, miért nem tudnak ők maguk sem összefogni?

Válaszolunk helyettük. Azért, mert az összefogás mikéntjéről teljesen téves elképzeléseik vannak. Mindenkinek megvan a maga elképzelése, pejoratívan a maga kis szemétdombja. Akinek elképzelése sincs, annak elég az egója, hogy külön utakat járjon. Ha csak az eltérő véleményeket, elképzeléseket nézzük, már akkor sem egyszerű a dolog. Emellé párosulnak még az említett emberi hibák, és a bizalmatlanság. Senki nem bízik senkiben.

Ezek mind olyan tényezők, melyek alapjaiban teszik lehetetlenné az összefogást. Ezek a gátló tényezők nem fognak eltűnni, minden ezt szorgalmazó szónoklat és álmodozás ellenére sem. Ezért nem működnek az újra és újra felvetett összefogás-elképzelések.

Joggal merül fel a kérdés: akkor az összefogás megvalósíthatatlan? Nem az. Csak az összefogás, az egység nem úgy működik, ahogy azt általában elképzelik. Az összefogás szorgalmazóinak közös jellemzője, hogy nem ismerik annak kulcsát. De ha ismernék, akkor sem jutnának előre, mert az nincs a birtokukban.

Az elmúlt két évtized alatt rengeteg összefogás-kezdeményezést láttunk. Mind hamvába holtak, kivétel nélkül. Egyetlenegy művelet volt, mely célt ért. Ez pedig a Gárda Szövetség megalakulása. Olyan csoportok tudtak egységre lépni, melyek közül korábban többen kifejezetten szemben álltak egymással. Tudni kell, hogy a szövetség összehozása az Egységes Magyarország Mozgalom munkája volt. A kapcsolatok felvételétől az egy asztalhoz ültetésen át a sikeres megállapodás felügyeléséig (a továbbiakban a szövetségen nem tartottuk rajta a kezünket). Nyugodtan lehet ezt egy demonstratív akciónak tekinteni.

Nem a véletlen műve volt, hogy ebben az egy esetben nem szaladtak szét, nem ugrottak egymásnak a résztvevők. A siker titka, hogy ismerjük az összefogás lényegét. Nálunk van a kulcs. Nem fogjuk ezt kifejteni, aki tovább lát a „szeressük egymást gyerekek” stílusú elméleteknél, az tudja, miről van szó.

Adódik a következő kérdés. Miért nem élünk ezzel, miért nem kíséreljük meg mi az egység megvalósítását? Jelen pillanatban a palettán lévő „összefogandók” jó részével egyszerűen nem lehet mit kezdeni. Nyüzsögnek az olyan személyek, akikkel szóba sem jöhet semmiféle közösségvállalás. Ezek eleve lehúzták szervezetüket is. Lehetetlen összefogni olyan szerveződésekkel, akik a saját házuk táján nem tudnak rendet tartani.

Ennek ellenére mégsem mondhatjuk azt, hogy veszett dolog. A különböző szerveződésekben dolgozók nagy része mégiscsak jó szándékú, tisztességes ember. El fog jönni az ideje, amikor elválik (elválasztásra kerül) az ocsú a pelyvától. Akkor kell majd elővenni a kulcsot.

Nyilván most sokan sürgetően kérnék számon az azonnali megvalósítást. Csak halkan tegyék, mert ha erre sor kerül, sokan sírni fognak!


Bükkfalvi Roland – Jövőnk.info