Miért lehet a magyarokkal bármit megtenni? Miért nincs nemzeti ellenállás? Mert nincs magyar nemzet, és már a magyarság, mint nép is rövidesen eltűnik a világ színpadáról. Lépten-nyomon találkozunk a nemzeti jelzővel, a Nemzeti Banktól kezdve a Nemzeti Színházig. A nemzeti jelző mögött azonban semmi olyasmi nincs, ami a legkisebb mértékben is magyar lenne. Mert mi is a nemzet, milyen elv alapján lehet egy közösséget népnek, vagy nemzetnek minősíteni.
A nép az emberek olyan közössége, melyet a közös eredet, a nyelv és a történelem kovácsolt egybe, és sorsközösségbe. A nép maga a faj, a faji sorsközösség. Ha egy nép a fejlődése során elérkezik egy magasabb tudati szintre, akkor jön el az ideje annak, hogy nemzetté válhasson. A nemzet ugyanis nem más, mint egy népi alapozású elvközösség. A magasabb rendű közös elv olyan egységbe forrasztja a sorsközösséget, mely képes úgy is terjeszkedni, hogy más népeket, illetve annak tagjait integrálja az elvközösségbe. Példaként a beolvasztott népek vonatkozásában a kunoktól kezdve a jászokon át egészen a svábokig sorolhatnánk a népeket, személyek vonatkozásában Prohászka Ottokár püspököt, a hungarizmus megalkotóját, Damjanics tábornokot és sok száz, és ezer ember nevét említhetnénk meg. A népek és a személyek úgy válhattak a nemzet részévé, hogy nem csak elfogadták a magyarságot, annak minden tényezőjével együtt (kultúra, történelem, hagyományok), hanem erejükhöz mérten sokat - néha mindent - megtettek a magyarság felemelkedése érdekében. Képesek voltak a nagy közösség érdekeit a saját érdekeik elé helyezni. Szellemileg és lelkileg magyarokká váltak, és ezt röviden esetükben a magyarsággal vállalt elvközösségnek nevezhetjük.
Ma azok nevezik magukat nemzetinek, akik soha, egyetlen pillanatra sem helyezték a közösség érdekeit a sajátjuk elé. Visszaéltek, és visszaélnek a fogalommal, amit még csak nem is ismernek, és nem is akarnak megismerni. Magukat nevezik nemzetinek, holott csak az jogosult erre a címre, akit mi magyarok nevezünk annak. Erre az idegenek, az idegen szívűek, az idegen gondolkodásúak fel szokták tenni azt a kérdést, hogy: ki a magyar? Erre csak egyetlen válasz lehetséges: az a magyar, akit mi annak tartunk. A hangsúly a mi fogalmára irányul, az én fogalmával szemben.
Amíg ez a rendkívül lényeges megállapítás - alapelv - nem tudatosul a széles néprétegekben, nem beszélhetünk magyarságtudatról, a nemzeti büszkeséget már nem is említve. Ennek az elvnek az ismerete nélkül nem tudjuk megkülönböztetni a magyar nemzettestvérünket, az idegen nemzetgyilkosoktól. A magyar tudat nem kötődik egyetemi diplomához, de megköveteli a magyarságra jellemző adottságok, erkölcsiség, lelkiség, temperamentum ismeretét. A magyar rendkívül tiszta erkölcsű nép volt, és lelke mélyén, minden bűnös rombolás ellenére még ma is az. A bűnözők között szinte nincs is magyar, csak idegen. Ebből adódik, hogy egy erkölcstelen ember nem lehet magyar. Példaként Szent Lászlót idézzük. Aki amikor meghozta a tolvajok kivégzésének királyi rendeletét, és egy főúr azt mondta, hogy így kihal a magyarság, Szent László erre azt válaszolta: Nem hal ki, mert a magyar nem tolvaj, csak az idegenek lopnak. Ezrek végezték a bitón, és ezreknek szúrták ki a szemét lopásért, de László királyunk mégis köztiszteletben álló és szeretett szent lett.
El kell jutnia a magyarságnak újra oda, hogy az erkölcsre figyelve közösségekbe szerveződjön. Ez az egyetlen lehetőség arra, hogy nemzetté emelkedhessünk. Nem az a lényeges, hogy a közösség hány tagból áll, hanem az, hogy vannak-e ilyen közösségek, vagy nincsenek. Addig semmiféle nemzeti ellenállásról sem beszélhetünk, amíg annak a legalapvetőbb feltétele, a szorosan egymáshoz kötődő erkölcsös magyarok közösségei létre nem jönnek. Ez az egymásért való kiállás legalapvetőbb eleme, e nélkül minden igyekezet hiábavaló energiapocsékolás. Az erkölcsi szempont első helyre helyezése kizár minden idegen elemet a rendszerből. Szavakra, szép mondatokra senki se figyelhet, mert a hazugság így működik.
A második fontos elem a külalak, az ember külső képe. A lelkileg tiszta embernek egy hasonló kisugárzása van, mely látható a figyelmes ember számára. A rokonszenv egy kód, mely segít minket, míg az ellenszenv figyelmeztet. Ne a szöveg alapján alakuljon ki bennünk a vélemény (mert a hazug tudja, hogyan adja el magát), hanem a fizikai forma, és a lelki kisugárzás alapján. A magyar egyetlen szó nélkül is felismert a másik magyart.
Sok más fontos elemét is felsorolhatnánk a közösségek sikeres szervezésének, de ez a kettő a legfontosabb, ezek figyelembevétele nélkül képtelenség erős közösségeket létrehozni. Erős közösségek nélkül nemzeti ellenállásról még álmodozni sem érdemes. Sajnos a magyarságnak jelenleg nincsenek olyan hagyományos szellemi központjai, melyek segítenék ezt a folyamatot. Az elmúlt évszázad kivégezte ezeket a szellemi központokat, részben fizikailag, részben beépüléssel. Az iszlám felemelkedés a vallási központok kisugárzó erejét bizonyítja. Nálunk az egyházak az idegenek támaszpontjai közé tartoznak, rendkívül káros a hatásuk. A különböző "magyar vallások" inkább csak népi színjátszó egyesületek, minden társadalomrendező elv nélkül, nagyon kevés a valódi szellemi értékekkel rendelkező közöttük.
Nincs más lehetőség, mint a legalsó szintről újra felépíteni mindent. De ez nem kötelező. Lehet várni a csodára, vagy a lassú kihalásra. 2006 ősze intő jel. Sokan mentek ki az utcákra, kifejezni elégedetlenségüket. Sok magányos ember, akiket úgy vezettek meg a provokátorok, ahogy akartak. Mindenki máshogy képzelte el a dolgokat, egyetlen szervezett akció nem volt, a provokátorokén kívül. Ez azt bizonyította, hogy nincsenek magyar szellemiségű közösségek, akik készen állnak minden váratlan eseményre is. Sokszor hallottuk, hogy az MNA miért nem veszi ki részét a nyilvános politikai történésekből. Azért, mert az MNA egy olyan közösség, mely a fent ismertetett rendező elvek alapján működik. Sok száz fiatal és idősebb magyar ember elvközösségi rendszere, mely szigorúan meghatározott irányelvek szerint működik és az ezzel való teljes azonosulást minden tagjától elvárja. Egy ilyen közösség csak hasonló felépítésű szervezetekkel alkothat együttműködési rendszert, még ideiglenes jelleggel is. Amíg ilyen szerveződések nincsenek, nincs kivel együttműködni.
A törvénymódosítás megtiltja, illetve bűncselekménnyé minősíti az egyenruhás önvédelmi megmozdulásokat. A törvényalkotók szándéka ellenére ez hasznos a nemzeti gondolat megerősödési folyamatára nézve. A különböző elnevezésű egyenruhás csoportosulások ugyanis többet ártottak, mint használtak az akcióikkal. Az egyenruha lett a csoportosulás egyetlen összetartó eszköze, és teljesen elhanyagolták az írás elején ismertetett közösségépítő elveket. Ez egy fordított alapállású irányzat, mert első mindig a közös szellemiség, mely ha kialakult, akkor következhet ennek a kinyilvánítása, adott esetben akár az egyenruha által. A törvény csak a másodlagos, vagy sokadszoros külsőségeket tilthatja meg, nem pedig a szellemiség jelentkezését és terjedését, melynek eddig a legnagyobb akadálya az egyenruha, mint külsőség volt. Nem a megjelenést, az arculatot, mint a szellemiség kifejezésének a fontosságát vitatjuk, hanem a kizárólagosságát. Ha ez a törvény nincs, a csoportosulások túlnyomó többsége örökké megmaradt volna az eddigi alacsony szellemiségű szinten. De most vagy fejlődnek - és ez lenne a célszerű -, vagy szétesnek. Nem kár értük.
Ezek lassú folyamatok, és közben idegenek nyomorékká züllesztik az országot, a lakosaival együtt. Fel kellene gyorsítani ezt a folyamatot, és ezt csak a hatalom tudja megtenni. A rossz törvényeivel, a társadalmi igazságosság teljes felszámolásával, a kilátástalansággal, mint jövőképpel. Csak ezek lehetnek a jó irányú változások elindítói. Ha véletlenül, valami csoda folytán jobban kezdenének élni az emberek, valóban vége lenne a magyarságnak. Ilyen csoda azonban nem várható, ezért hosszú évtizedek után először reménykedhetünk abban, hogy a változást kiváltó folyamat minden eleme megvalósul, és lesz változás.
Kassai Ferenc - Jövőnk.info
