A gyökérzöldségek szívósak, sok esetben túlélik az átültetést is, nem kell mindegyiküket a komposzthalomra dobálni, csak a sérült, beteg vagy nagyon satnya példányoktól vegyünk búcsút. Kis, hegyes pálcával emeljük ki a palántákat és ne sokat egyszerre, hogy el ne lankadjanak közben, majd ültessük kicsit mélyebbre, mint ahogy voltak, és megöntözni se felejtsük el. Ha jó munkát végeztünk, nem sínylik meg a költözést, szépen fejlődnek tovább. Ha nem vaktában irtottuk a gyomot, kellemes meglepetések is érhettek minket, mert az előző évben vetett és elfekvőben maradt magok, vagy földben felejtett burgonya is kikelhetett. Nálunk utóbbiból kelt kettő is, pedig fordult ki a földből a korai kapálás során nem egy szétrohadt példány, az áttelelők termését így érdemes meghagyni jövőre, remélhetőleg jobban tűrik majd a korai fagyokat.
A krumplik már kezdenek virágozni, a szárukra húzzunk még földet, hogy bőven teremjenek. Fattyazzuk a paradicsomot. Elvetjük az őszi karalábét és karfiolt, a nyári salátát is, valamint a fejes káposztát, a kései bimbóskelt és a póréhagymát. Ágyásukat tartsuk nedvesen. Ezek szépen megnőnek még őszig. Öntözzük a paprikát és az uborkát, utóbbi kapálását befejezhetjük, ha már a levelei teljesen fedik a talajt. A fejlődő karfiol egy-két levelét szokás a rózsára törni, illetve a felsőket összekötözni, hogy védjük a tűző napsütéstől, ami hatására megégne és megbarnulna.
A fokhagyma és a rebarbara virágszárait letörjük, így jobban fejlődnek, csak annyit hagyunk, amennyi jövőre magnak elég. Ha szárazabb az idő, ne sajnáljuk a vizet a zöldségeinkre. Jó, ha e célra felfogunk annyi vizet az eresz alatt, amennyi tárolónk csak van, sokkal egészségesebb nekik, mint a csapvíz, és a hó végi számlán is meglátszik a különbség...
Burgonyaültetvény. Céklaritkítás és átültetés. Sárgarépa és kapor (másodvetés)
A görögdinnye gyorsan fejlődő indáit nem szabad metszeni, rádobott, nedves földdel rögzítsük a talajhoz. Már kezd érni a palántázott uborka, folyamatosan, egy-két naponta szedjük, mert nagyobb hozamot érünk el és a minőséget is javítjuk. Az uborkákat éles késsel vágjuk le, ne tépjük. Szedés után öntözzünk. Fontos a rendszeres öntözés, mert a talaj kiszáradásával megkeserednek az uborkák. Hó végén a helybe vetett uborka is érni kezd.
Elkezdhetjük a sárgarépa, a petrezselyem és az őszi, téli retek másodvetését is az előtrágyázott, nedves ágyásokba. A bokorbab már megnőtt annyira, hogy a gyom alig kap fényt és nem nagyon nő közte, de a folyton növő folyókákra még figyelnünk kell. Ha sűrűn ültettünk közé csombort, a fekete levéltetvekkel sincs sok problémánk.
Bokorbab és csombor. Cékla és a közte kinőtt, áttelelt krumpli
Már beérik az eper is, két-háromnaponta szedjük. Ne tépjük a tőről, hanem csípjük le a kocsányokkal együtt. Ne szedjünk eső vagy öntözés után, mert a nedves szemek nagyon gyorsan romlásnak indulnak. A rothadó epreket is távolítsuk el a tövekről, mert a szürkerothadás kórokozóját terjesztik. A leszedett termést szellős rekeszben, hűvös helyen tároljuk a szállításig, felhasználásig. Ne sajnáljuk az időt a lekvárfőzésre sem. A letermett, három évesnél idősebb töveket ássuk ki és hordjuk a komposztra. Az ostorindák és gyökeres palánták számára félárnyékos, alaposan megmunkált, tápanyagban gazdag talajon készítsünk nevelőágyásokat, és ültessük őket 10 cm-es tő- és 25 cm sortávolságra. Fontos a rendszeres öntözésük, gondozásuk.
A virágoskertben időszerű nyírni az élősövényt. Az elvirágzott orgonát, rózsát metsszük, de ne túl rövidre. A gyep még mindig sok gondozást igényel, nyírás előtt járjuk körbe és gyomláljunk. A magasra növő évelők közül a zergeboglár és a szarkaláb szárát vágjuk vissza kb. 15 cm-re. Új hajtásokat nevelnek, és kedvező időjárás esetén még egyszer virágozhatnak. Néhány gyeppótló, alacsony évelő erőteljesen terjedni kezd, ha nincs elég helyünk és a többi dísznövény rovására szaporodnak, vessünk gátat neki, odébb még begyökereztetők.
A havasszépe és azálea magházát kitörjük, hogy ne merüljenek ki a magképzés folytán. Az íriszfélék is e hónapban virágoznak leginkább, tőosztással szaporíthatók a virágzás után, de egy évig szaporítóládában vagy cserépben neveljük őket. Szépen erősödnek a szabad földbe vetett nyári virágaink, ha sűrűn vannak, ritkítsunk, és a talajt is porhanyítsuk. A palántázottak hamarosan virágoznak is. Elvetjük az árvácskát, nefelejcset. A kúszónövények gyorsan növő hajtásait időnként a támasztékhoz kell igazítani. Ha még nincs, sürgősen pótoljuk, mert a hajtások összekuszálódnak vagy legyökeresednek.
Ha nem ültettünk krizantémot, de nevelnénk pár tövet, még beszerezhetünk gyökeres dugványokat. Érdemesebb cserépestül a talajba ásni, mert ősszel kevésbé sínyli meg a felszedést. E hónapban felszedhetők a virághagymák is. Ha nincs szükség a helyre és szaporítani se akarjuk, akkor nem szükséges az áttelelőket kiszedni, pláne minden évben. Szaporítás esetén is csak kétévente bolygassuk. Még a szár teljes elszáradása előtt akkor szedjük fel, dobjuk el a betegeket, szárítsuk meg és száraz, szellős helyen tároljuk őket. A korán elvirágzókkal (tulipán, nárcisz, krókusz) kezdjük, mert visszagyökeresedhetnek és ezután már jobb nekik a földben maradni.
Kikerülnek az előhajtatott kannák és dáliák is. Még mindig nem zárhatunk ki egy-egy hidegebb éjszakát, s mivel ezek fagyérzékenyek, figyeljük az időjárás-jelentést, szükség esetén alkalmazzunk fóliatakarót vagy papírsüveget a védelmükre.
Havasi Csenge – Jövőnk.info
