1941. június 22-én a Barbarossa hadműveleti terv szerint a Harmadik Birodalom hadüzenet nélküli támadást indított a Szovjetunió ellen. A nevezett tervről Barbarossa hadműveletnek elnevezett nagyerejű támadást megelőző jellegűnek nevezte a német propaganda. A hadművelet célja egy gyors, villámcsapás szerű háborúval még az év vége előtt Moszkva elfoglalásával véglegesen átrendezni az európai erőviszonyokat, és kiiktatni a bolsevizmus veszélyét.
A német vezérkar már évekkel a támadás előtt kidolgozta a Barbarossa hadműveleti tervet. Az 1939. augusztus 23-án megkötött Ribbentrop - Molotov paktum, és a lengyelországi események, valamint Anglia és Franciaország hadüzenete miatt Hitler a vezérkara előtt kijelentette, hogy a Barbarossa hadműveletre csak akkor kerülhet sor, ha a Szovjetunió változtat a jelenlegi politikáján. A megkötött paktum titkos záradéka felosztotta Európát, és az abban foglaltakat mindkét fél maradéktalanul betartotta. Ennek alapján támadta meg a szovjet hadsereg Lengyelországot a német támadás után két héttel.
Sztálin bízott a paktum érvényességében, és ennek szellemében dolgoztatta ki az új hadműveleti terveit, melynek első áldozata Finnország volt (a paktum értelmében szovjet befolyási övezethez tartozott). Az elfogadott hadműveleti tervekben Németország megtámadása nem szerepelt, a következő cél Besszarábia elfoglalása lett volna.
Sztálin 1936-tól kezdve igyekezett a teljesen elzsidósodott vezetőrétegbe oroszokat bevonni. A diktatúra logikája szerint drasztikus eszközökkel. A művelet az NKVD zsidó főnökének, Genrik Jagodának (született Hirsch Jehud) kivégzésével vette kezdetét. Jagoda kivégzése után sok cionista zsidót likvidáltak, és a suttogó propaganda eszközével újra elterjesztették a zsidóság bűneit taglaló témákat, még a rituális gyilkosságokat is. A Vörös Hadseregben végrehajtott "nagy tisztogatás" során őrnagytól magasabb rendfokozatúakat szinte kivétel nélkül eljárás alá vonták, és Tuhacsevszkij marsall 1937-ben történt kivégzésével (nem volt zsidó, csak a felesége) szinte minden zsidó származású katonatiszt a kivégző osztagok elé, vagy a gulág táborokba került. A Vörös Hadsereg lefejezése megtörtént, az új orosz tisztek még nem tudtak felnőni a feladathoz. Ez a művelet nem jellemző egy háborúra készülő országra.
Mint ahogy az sem, hogy engedélyezte Sztálin másfél millió balti (és más területeken élő) német áttelepülését a Harmadik Birodalomba 1939 és 1941 között. Az áttelepülési folyamatnak a német támadás vetett véget. A Lengyelország elleni közös német-szovjet háború után Sztálinban felmerült egy komoly stratégiai szövetség terve is, melynek keretében a Vörös Hadsereg együttműködésével a kapitalista Nyugatra végső csapást mérhettek volna.
A Harmadik Birodalomban a háború előtt egy kettős hatalom állapota uralkodott. A nemzetiszocialista új vezető réteg a Hosszú kések éjszakája műveletben (1934 június) megszabadulva az erkölcsi fertőbe zuhant forradalmi szárnyától, kiegyezett a nemzeti kapitalistákkal és ezzel kiszolgáltatott állapotba is került. Ez a szoldateszkára alapuló német imperialista gondolat híveinek kedvezett, akik a nemzetiszocialista hatalmat átmenetinek tekintették és a terjeszkedés politikáját támogatták. A sikeres lengyelországi, majd a francia-angol hadsereg tönkreverése és Franciaország elfoglalása után minden realitásérzéküket elveszítve, a hosszútávú érdekeik ellenére hódító jellegű támadást intéztek a Szovjetunió ellen. Ezt a támadást egy felfokozott és téves fajelméleti propaganda előzte meg, mely a szláv népeket alacsonyabb rendűeknek mutatta be. Ez ellen még a nemzetiszocialisták fő ideológusa Alfred Rosenberg (A XX. század mítosza c. alapmű szerzője) is tiltakozott, de őt elintézték annyival, hogy litván származása miatt teszi.
A német titkosszolgálat együttműködve a német imperialista vonallal, meghamisított adatokkal félrevezette Hitlert és a nemzetiszocialista köreit. Szovjet támadási terveket hamisítottak, és az orosz nép mentális állapotát oly rossznak festették le, mely szinte lehetetlenné tesz minden komoly szovjet ellenállást. Hitler jóváhagyásával 1941. június 22-én kora reggel közel négymillió katona, 3600 harckocsi és 4000 repülő elsöprő erejű támadásával megkezdődött a világtörténelem legnagyobb és legkegyetlenebb háborúja. A kezdeti sikerek az imperialisták igazát bizonyították.
Sztálin a támadás hírét nem akarta elhinni. De a kezdeti bizonytalanság után egy alapvető politikai fordulatot hajtott végre. Orosz anyácska megvédéséről, testvéri összefogásról, az egyházzal való kibékülésről szólt a propaganda, és nem minden alap nélkül. Szent háborút hirdettek, és bevezették a totális hadigazdálkodást. Sikeres volt ez a propaganda, nem várt erejűvé vált a népi ellenállás. A zsidótlanítás is véget ért, legalábbis egy időre.
A német támadás Moszkva előtt elakadt, és ez felért egy súlyos vereséggel. Hitler felismerte, hogy elveszítették a háborút, a hadsereg leszerepelt előtte. Ekkor a nemzetiszocialista vezetés igyekezve menteni a menthetőt - legalább tisztességgel befejezni a háborút -, erőteljesen fejlesztette a párthadsereget, az SS-t.
Speer, Hitler bizalmasa és gazdasági szakembere átvette a német ipar irányítását és szintén totális hadigazdálkodást vezetett be. Jól tudta, hogy kevés a nyersanyag, a szakember, és minden német esztergagéppel szemben tíz ellenséges gép termel.
A helyzet 1941 végén a győzelmi propaganda ellenére reménytelenné vált, a háború elvesztése már nem lehetett kétséges. A nemzetiszocialista pártvezető, Hitler mindent megtett egy elfogadható befejezés érdekében, de a cionista összeesküvés ezt a tervet keresztül húzta. A német hadsereg 80%-a a keleti fronton rendkívül súlyos harcokban a túlerővel szemben tisztességgel helyt állt, de ez nem volt elég a békekötés eléréséhez.
A német imperialista szoldateszka Barbarossa-terve halálos csapást mért a bolsevizmus helyett a német nemzetiszocializmusra. A hódító álmok kergetése, mások lenézése és a saját erő túlértékelése csak ide vezethet. Szolgáljon ez a történet tanulságul minden felszabadító gondolat megvalósítóinak arra nézve, hogy nem szabad pillanatnyi előnyökért kiegyezni az erkölcstelenséggel, mert a bukás előbb utóbb biztosan bekövetkezik.
Kassai Ferenc - Jövőnk.info
