A korai káposztafélék, gyökérzöldségek szedése után ne hagyjuk a leszedett leveleket, torzsákat szanaszét a veteményesben, a fertőzött részeket égessük el, az egészségeseket komposztáljuk, vagy etessük fel az állatokkal. A megüresedett helyet úgyis ki fogjuk használni rövid tenyészidejű, késői zöldségek termesztésére. A melegebb vidékeken még eltenni való uborkát is ültethetünk.
Mielőtt bármilyen termést elteszünk télire, ajánlatos a kamrát, pincét kénnel kifertőtleníteni, időnként újrameszelni, ha új házba költözünk, akkor pedig feltétlenül. Először kihurcolunk minden élelmiszert, kivéve a légmentesen zárt befőttet, lekvárt a tartókkal, polcokkal egyetemben, amelyek fájában lapulhat penész, és kikénezünk: bezárjuk az ablakot, az esetleges réseket betömjük, majd egy rossz lábasban, vagy lapáton néhány kénszalagot meggyújtunk. Bezárjuk az ajtót, és 24 óráig nem is nyitjuk ki, ezalatt a füst minden résbe behatol és a penészgombát, hangyákat, baktériumokat, molyokat, férgeket, minden kártevőt elpusztít. Utána alaposan kiszellőztetünk, és mindent letörölgetünk. A mész nagyon sokat fertőtlenít, de csak akkor rendezkedjünk be újra, ha már tökéletesen megszáradt a fal, különben oda a munkánk, minden bepenészedik. A kénezéssel a fában, padlóban, rejtett zugokban lévő penészgombák és egyéb kórokozók is maradéktalanul elpusztulnak, így sokkal nagyobb biztonságban lesznek a télire eltett élelmiszerek és a virághagymák.
Júliusban vethetjük utoljára másodveteménynek a rövid tenyészidejű gyökérzöldségeket, csemegekukoricát (50x50), bokorbabot. Zöldségeink hálásan fogadnak egy kis frissítő öntözést ebben a hónapban. Kártevők ellen előbb próbáljunk meg az Öngyógyító kiskert című könyv tanácsai szerint eljárni, s csak végső esetben nyúljunk vegyszerhez, bár ha nem mulasztottunk el néhány kártevőriasztó (vagy éppen magára csalogató) gyógy- és fűszernövényt ültetni, károkozásuk valószínűleg nem túl nagy. Ha mindenképpen vegyszerhez nyúlunk, feltétlenül tartsuk be az adott szerre vonatkozó várakozási időt. Ha nem használnánk vegyszert, akkor is érdemes egy "Vigyázat, méreggel permetezve!"-feliratú táblát kirakni, esetleg halálfejes matricával is ellátni a nagyobb termetű, de jóval veszélyesebb kártevők távoltartása céljából.
Már szedhető a zöldbab, de a hüvelyeken keressük a baktérium okozta zsírfoltosság tüneteit, mely a sárga terméseken sárgásszürke, zöld hüvelyeken sötétzöld foltokban mutatkozik meg. Ezeket ne hagyjuk a növényen, szedjük külön és később semmisítsük meg őket, mert a fertőzés átterjedhet az egészséges részekre is. A vírus- vagy baktérium által károsított zöldborsót nem szabad állatnak adni, a borsózsizsiklárvát, bábot, vagy kifejlett bogarat tartalmazó szemeket se, mert megbetegedhetnek tőlük! Ha letermett a bokorbab július végére, szedjük fel a töveket, a szárazbabnak szántakat kazalban rakjuk félre száradni, s mikor kezdenek szétnyílni a hüvelyek, akkor csépeljük ki. A karós babot még folyamatosan szedjük, s öntözzük naponta egy keveset, eső hiányában hetente egyszer nagyobb mennyiségben is.
A gyökérzöldségeket kapáljuk és öntözzük, a korán ültetettek már szedhetők, a másodvetést egyeljük. Rövid tenyészidejű sárgarépát és petrezselymet még mindig vethetünk, érdemes kaporral összekeverni a magokat, e fűszernövény palántáinkra gyakorolt jótékony hatásairól már írtunk a májusi cikkben és a fent ajánlott könyben is elolvashatjuk. Nekem a gyomlálást is nagyon megkönnyítette, hiszen egy kicsit korábban kel, levelei jól felismerhetők, így a nagyon gazos területen is jól elkülöníti a bevetett sorokat. Fejezzük be az őszi és téli retek vetését.
Ültethetünk még rövid tenyészidejű zöldborsót előtrágyázott talajba, 25 cm sortávolságra, kb. 5-8 cm mélyen, száraz időben öntözzük is be. Őszi szedésre is most vessünk spenótot. Az ágyás talajára szórjunk ki pár kiló érett trágyát, és forgassuk be 20-25 cm mélyre.
Szedhető a kései ültetésű paradicsom, és érik már a palántázott sárgadinnye is. Akkor szedhető, ha erőteljesen illatozik, világosabb színű, puha a bibepontja s ha megemeljük, a kocsányról könnyen leválik. Július végén a szabadföldbe vetett sárgadinnye és a palántázott görögdinnye is is érni kezd. Utóbbi termése reggelre nem lesz harmatos, nem hamvas, sárgul vagy le is száradt a kacs. Az éretlen dinnye kopogtatásra tiszta, "csengő" hangot ad, míg az érett tompa, mély hangot hallat. Az érett dinnye néhány napig eláll hűvös helyen tárolva.
A júniusban vetett fejes saláta palántái kikerülhetnek a szabadföldbe, 25 cm sor- és tőtávolságba. Vethető még a nyári fajtákból palántaágyba (másfél-két gramm négyzetméterenként), vagy állandó helyükre 25 cm sortávolságra. Vízhiány esetén a saláta hajlamos magszárat nevelni.
A karfiol rózsáit továbbra is védjük a naptól, az érettek már szedhetők. Még ültethető másodveteménynek rövid tenyészidejű kel-, fejes- és vöröskáposzta-palánta, valamint hosszú tenyészidejű karalábé 40x30 cm-es kötésben, az őszi karfiol palántái pedig 60x50 cm sor-és tőtávolságra. Két-háromnaponta minden kiültetett palánta kapjon frissítő öntözést, a nyári karalábé 4-5 naponta. A gumók túlöntözés esetén felrepedeznek, vízhiány esetén viszont fásodnak.
A fokhagyma és a vöröshagyma öntözését, trágyázását fejezzük be, hogy vegetációjuk megszűnjön, beérjenek. A fokhagymát szedjük fel, ha a zöldje már sárgul, vagy el is száradt. Szellős helyen tároljuk, hogy megszikkadjon, a népszokás szerint koszorúba fonva tető alá kell akasztani. A palántázott kukorica első csövei is szedhetők. Húzzuk le a csuhélevelek keskeny csíkját, így állapíthatjuk meg az érettséget.
A vetéseket hetente gyomláljuk, porhanyítsuk, szükség szerint öntözzük. A zeller kicsit több vizet kíván, mint a többi gyökérzöldség. Ritkítsuk a másodvetésű céklát 8-10 cm tőtávolságra, porhanyítsuk talaját és öntözzük. A régebbi ültetésű, lúdtojás nagyságú példányokat szedhetjük. Hó végén ültethetünk még csak a zöldjéért petrezselymet is, melegágyi fóliázott területre, két gramm magot négyzetméterenként rövid tenyészidejű fajtából.
A rebarbara érett magvait szedjük össze és azonnal ültessük is ki a szabadföldi palántaágyba, mert a csírázóképességét viszonylag hamar elveszíti. A belőlük fejlődött palánták a jövő év szeptemberében kerülhetnek végleges helyükre.
Az eperágyásokból levágjuk az indákat, hogy ne merítsék ki az anyanövényt, majd az egészséges, jó gyökerű növénykéket tőzeggel, komposzttal vagy trágyával feljavított nevelőágyakba ültetjük, egyenlőre viszonylag sűrűn.
A virágoskertben júliusban az öntözés adja a legtöbb munkát. A talajt is porhanyítsuk.
Kiássuk és szellős helyen szárítjuk a tulipánhagymákat. A rózsák tápanyagutánpótlását fejezzük be, különben a hajtások őszig nem érnek be rendesen. A szemzésre kijelöltt rózsákat jól beöntözzük, majd törzsbe vagy gyökérnyakba alvószemezzük.
Nézzük át a rózsát a fővirágzás utáni visszametszéskor (a bokrost és a futót is), a hajtásfúró rózsadarázs, a hajtáscsúcspusztító rózsadarázs, a varródarázs és a lisztharmat által károsított hajtásokat vágjuk le és égessük el. Keressük a rózsagubacsdarázs lárváit tartalmazó gubókat is, ezeket se kíméljük.
A telt virágú orgona is szemezhető. A nemes orgona és más díszcserjék tőből hajtó vadhajtásait időnként el kell távolítanunk, hogy ne vonják el a tápanyagot a nemesített növénytől. Évelő és kétéves virágokat vetünk, amik majd jövőre fognak virágozni. E hónapban szaporítható az írisz is. A tövek szétültetésénél a leveleket és a gyökérzetet is kurtítsuk vissza egyharmadával. Ha júniusban nem szedtük fel a virághagymákat, most már haladéktalanul álljunk neki. Tisztítás, szikkasztás után 20 °C körüli helyiségben helyezzük el őket. A korán virágzókat már ne háborgassuk.
A gyepet már ritkábban vágjuk és állítsuk a fúnyíró késeit magasabbra, mert a túl rövidre nyírt fű árnyékolás kíján még az öntözés ellenére is kisül. Öntözése reggel vagy este a legérdemesebb, persze sok helyen van már önműködő szóróberendezés, ami nap közben látja el permettel a gyepet.
Szeles időben ne vegyszerezzünk! Nem csak a saját egészségünket tesszük kockára, vagy nem érjük el a kívánt hatást, kárt is okozhatunk, főleg gyomirtó szerek esetében, mert elég, ha a szer csak egy része megy félre, s komoly károkat okozhatunk a saját vagy a szomszédunk kertjében.
A hobbiházból már minden dísznövény kikerülhet a kertbe, először csak árnyékba, majd a végső helyére. A helyükön évelők vagy kétnyáriak magvait ültethetjük el a szaporítóládákba, vagy örökzöldeket gyökereztethetünk, például borókát, fagyalt. Ősszel a krizantém és az örökzöldek felhasználásával szép sírdíszt készíthetünk, ami mindenképp személyesebb, mint ha megvennénk készen a virágboltban, és az örökzöldek a karácsonyi asztali díszek fő alkotórészei is. Legalább 80%-os páratartalom kell a gyökereztetéshez.
Ne feledkezzünk meg a szobanövényekről és az erkényládák virágairól sem! Rendszeresen és bőségesen öntözzük őket. A szobanövényeknek jót tesz, ha időnként a portól, kosztól lezuhanyozzuk őket, s heti egy-két alkalommal leveleikre spricceljünk vizet is, ezért különösen a páfrányok és egyéb párakedvelő, esőerdei növények hálásak. Az anyósnyelv (sansaveria) viszont továbbra is ritkább öntözést kíván, 2-3 hetente az időjárás alakulása és az elhelyezése szerint, különben kirothadhat! Kb. egy centire nyomjuk bele az ujjunkat a földjébe a nedvesség megállapítására végett, mert attól, hogy a teteje száraz, beljebb még egész nedves lehet.
A vízben gyökereztetett hajtásdugványainkat is kísérjük figyelemmel, időnként cseréljük a vizüket, hogy ne büdösödjön be. Csak akkor kerüljenek földbe, ha az új gyökereken a külső szövetrész megbarnul. Első virágföldjük csak könnyű tőzeg- vagy homokalapú legyen. Nyaralás idején sem száradnak ki a szobanövények, ha a cserepeket egy nagyobb, tőzeggel töltött edénybe süllyesztjük és mindkettőt alaposan beöntözzük.
Mielőtt virágot viszünk be a vázába, ellenőrizzük, nincsenek -e rajta vagy a zöld részeken kártevők, például levéltetvek, amik sajnos könnyen elszaporodhatnak a szobanövényeinken.
Havasi Csenge – Jövőnk.info
