Vasárnap véget ért a Magyar Nemzeti Arcvonal egy hétig tartó 16. Nyári Tábora, amely a minőségi kiképzés jegyében telt el. Az Arcvonal vezetősége úgy döntött, hogy a 2011. évi nyári „nagy tábort” a tavalyihoz hasonlóan nem teszi nyílttá, így csak a Mozgalom tagsága kapott lehetőséget a részévételre. A „zárt tábor” előnye, hogy csak a központi kiképzési terv szerint egész éven át folyamatosan gyakorlatozó állomány vesz részt rajta, ezért a már szilárd alapokkal rendelkezők továbbképzése, a minőségi kiképzés kap hangsúlyt az egy hét során.
A különböző fizikai és harcászati gyakorlatok a központi kiképzési tervnek megfelelően zajlottak elsősorban továbbképzés jelleggel, mivel a résztvevők maguk is túlnyomórészt csoportvezetők, rajparancsnokok, és területi kiképzők voltak, tehát ez a tábor a vezetők vizsgájával telt. Valamennyi terepharcászati elemből kemény vizsgák voltak, legyen az a térképhasználat, egy különlegesebb akció, vagy egyszerű ellenőrzés. Rendkívül erős edzések tették próbára a testet és a lelket, amelyeket csak az tud elképzelni, aki már részt vett valaha MNA táborban – volt, hogy vizes ruhában a Duna parton, vagy egyszerűen csak a táborban. Egész nap teljes menetfelszerelésben a tűző napon, és csak jöttek a feladatok egymás után.
A fizikai gyakorlatokat előadások és Vezető bajtárs részvételével ankét jellegű beszélgetések egészítették ki, amelyek további elmélyedést tettek lehetővé a szellemi és ideológiai alapok vonatkozásában. A beszélgetések során a Vezető meggyőződött bajtársaink magas szintű szellemi felkészültségéről és egyúttal elismerését fejezte ki.
A szellemi foglalkozások elsősorban a Hit kérdésre összpontosítottak. Mert a Hit mindennél fontosabb és a vallásban ölt testet. Az ember szellemi fejlődése egy idő után elérkezik az anyagi világ határára, és a továbblépés már csak egy olyan magasabb rendű minőség felé lehetséges, amely túlmutat a fizikai valóság korlátain. A Hit szerepe ezen a ponton válik fontossá és nélkülözhetetlenné. A tömegember ezt a határt már nem képes átlépni, megmarad a maga kisszerű anyagi világában és képtelen a legmagasabb szintű elvárásoknak megfelelni. Az Arcvonal harcosai ezt a magasabb rendű szellemi utat járják a Hit által az Erő segítségével, és így készülnek arra küldetésre, melyet a Teremtő jelölt ki számukra, amikor majd „eljön a Mi időnk...”
A kilencvenes évek elején, amikor a Központi Tábor fölépítésre került, legfeljebb hatvan főre lett tervezve a befogadási kapacitása és az infrastrukturális lehetősége, ezáltal most egy héten át száz százalékos terheléssel üzemelt, nem kis feladatot adva például a tábori konyhának, amelynek működtetéséért külön köszönet illeti a „hadtápos” bajtársakat és a szorgalmas lányokat egyaránt.
A tábor befejezése előtt az események fénypontja az ünnepélyes eskütétel. Az Arcvonal életében az eskütétel egy olyan bensőséges és felemelő szertartás, melynek során az arra érdemessé vált bajtársak esküvel erősítik meg elhivatottságukat és hűségüket. Több év kitartó és a közösség által elismert munka után az a bajtárs tehet esküt, akit a csoportvezetője javasol a vezetőség számára, és egy esküt tett MNA-tag felelősséget vállal érte. Így jön létre az a különleges, sehol máshol nem létező bajtársi közösség, amit az Arcvonal képvisel, vezetőnk szavaival az igazi nemessé válás folyamata – és egyúttal ez az, ami igazán megrettenti ellenségeink szívét, valamint ez ingerli támadásra az alacsony erkölcsi alapállású, magasabb rendű szellemiségnek megfelelni nem tudó emberek körét is. Az eskütétel után a táborzáró következett, melyet a közösen elmondott ima tett teljessé.
Nyitrai Frigyes – Jövőnk.info
