A világban zajló folyamatok egyre inkább igazolják elméleteinket. A rendszer lassú kimúlásának és a hirtelen összeomlásnak is egyre nőnek az esélyei, az első immár kétségtelen, hogy bekövetkezik, még akkor is, ha a hirtelen összeomlást sikerül elkerülnie a cionista világbirodalomnak. A kérdés tehát, hogy milyen lesz az átmenet.
Az ilyen, változásokkal teli időszakban az emberek egyre inkább elgondolkodnak azon, hogy a munkával megtermelt, vagy egyéb módon megszerzett javaikat hogyan mentsék meg és őrizzék meg a későbbiekre, családjuknak, maguknak, vagy hogy gyarapítsák azt. Ez akkor is meg van, ha az ember nem kimondottan spekuláns céllal próbál ügyeskedni.
A meglátásunk szerint ugyan a világi javakkal felelősen kell gazdálkodni, hogy a társadalom egészének az előrejutását szolgálja, de mindig a legfelsőbb Isteni és erkölcsi értékrendet szem előtt tartva. Pazarlásnak, lopásnak, spekulációnak, öncélú, kapzsi ügyeskedésnek tehát nincs helye. A legjobb felfogás tehát, ha ugyan az ember felelősen gazdálkodik, de az anyagi javak egyáltalán nem hatnak rá lelkileg, nem ragaszkodik hozzá érzelmileg, bármikor képes azokról, ha kell, le is mondani.
Eszerint a felfogás szerint az ember egy válságos időszakban nem roppan össze lelkileg, nem omlik össze idegileg, ha elveszti pénzét, vagyonának nagy részét, vagy akár mindenét. Az elsődlegesnek mindig Istennek kell lennie, a Hitnek, és a legfelsőbb erkölcsiségnek. Egy hívő ember nem esik kétségbe, ha a legnagyobb veszteségeket szenvedi is el. Ezek miatt a manapság olyan gyakran előforduló öngyilkosság, alkoholizmusba menekülés, bűnözés kizárható. A szellemi rend megőrzője és megtartója a világi rendnek is. Az ilyen szellemi alapokkal rendelkező közösségben, társadalomban nem fordulhat elő rendezetlenség, önpusztítás, széthullás. A hit, a hittel párosuló szeretet és közösségi érzés, mint vezérlő elvek megmentik a közösséget és társadalmat. Ennek felépítéséhez fizikailag semmi sem kell, az emberek fejében dőlnek el a dolgok. A hit és a szeretet értékesebb mindennél, amelyek biztosítják és megmentik ezt a világot, de ezek által jut az ember romolhatatlan mennyei kincsekhez is, amelyeket a feltámadáskor is megőrizhet.
Ezeket végiggondolva tisztán látszik, hogy a pénzügyi befektetéseken, arany vásárláson gondolkodni hiábavaló dolog az egyszerű ember számára. Más kérdés, ha valakinek kimondottan ez a munkája, továbbra is ebben kell dolgoznia, amíg van értelme.
Felmerülhet a kérdés, hogy miért? Azért, mert a gazdasági folyamatok teljességgel kiszámíthatatlanokká váltak. Az egész rendszernek az összeomlása egyre valószínűbb, így a fáradtsággal összeszedett vagyonok pillanatok alatt elértéktelenedhetnek. Az arany értéke pedig a szeméttel fog vetekedni, amikor már nem lesz kenyér sem. A legnagyobb zűrzavarban minden értékét feláldozza az ember, hogy az életét mentse. A háborúk alatt méregdrága drágakövek, ékszerek, étkészletek lettek odadobva néhány szelet száraz kenyérért, vagy egy darab húsért. Talán ezek a történetek még nem merültek végképp feledésbe, jó lesz ismét felidézni őket.
Ha tehát valaki fel akar készülni az összeomlásra, nem aranyat kell vennie, és nem is valami devizát, mert semmi hasznuk nem lesz a vész idején. Javasoljuk viszont, hogy többek közt néhány zsák gabonát, lisztet, szárított tésztát (tartós élelmiszert) és néhány üveg tiszta ivóvizet tartsunk otthon, mert az idő egyre fogy. Ezeknek az értéke az aranyhoz és az ezüsthöz képest most még elenyésző, és ha nem is lesz rájuk szükség, túl nagy kár nem éri az embert. De sosem lehet tudni, mikor válnak értékesebbé az aranynál.
Tamási Attila – Jövőnk.info
