BOLDOG ÚJ SZÁZADOT! (1900. január 1.)
Belépünk a 20. századba! Isten velünk! Az ezernyolcszáz összes évtizedeivel elsuhogott fejünk felett. A 19. század a szenvedélyes haladás százada volt. Ez a vonás a mamájától szált rá, aki maga a francia forradalom volt. Szenvedélyességében tört, zúzott, hősködött. Dühe felért egy andaluziai bika dühével, teleszívta magát ellenszenvvel a kereszténység ellen.
A 19. század a felületesség százada is volt. Az a vonás a papájától szállt rá, kit liberalizmusnak hívtak, s ki azt gondolta hogy csak hagyni kell mindent, magától lesz egyensúly a pénzeszsák és az éhes gyomor, a burzsoa és a proletár között.
A hit megrendült, a tekintély sűlyedt, a szegénység nagy társadalmi osztályok nyakába akasztotta a koldustarisznyáját.
Mindenekelőtt: le a koldustarisznyával! Ez a legsúlyosabb malomkő, a koldusbot a legnehezebb fa. A jövő századnak a munkásszervezkedés századának kell lenni. Pénzünket elvitte a merkántilizmus (a tőke érdekeit érvényesítő, haszonleső elv. szerk.), a nemzetközi tőke. Senki fiára nem szavazunk, aki a magyar földnek s a nemzeti munkának jogait nem biztosítja, aki az ipar törvényt módosítani nem akarja. Nem turbékolunk üres hazafiságért, éhesen énekelni nincs kedvünk.
Az egyház és állam két nagy bolt lett, ahol a liberalizmus eladott mindent: miniszteri székeket és stállumokat (hivatalokat, állásokat. szerk.), díszmagyart és cingulusokat (katolikus papok deréköve, színe a méltóságnak megfelelő. szer.), mindenféle kucsmákat és süvegeket. Végén jajveszékelt, hogy nem tisztelik a tekintélyt. Tisztességes tekintélyt kérünk!
Prohászka összes 21.
