Nagyon sok nőtársamat foglalkoztatja a gondolat (sőt ki így, ki úgy már benne is él), hogyan változik meg gyermekszületés után a család mindennapi élete? Az apukák és legfőképpen az anyukák hogyan élik meg a változásokat?
Ezekre kerestünk választ, és kiderült, nagyon eltérő az egyes családoknál a mindennapi élet folytatása a 9 hónap után.
Az a világ legszebb dolga, amikor egy férfi és egy nő beteljesítve szerelmüket, egy új életet hoznak a világra, melyről aztán közösen gondoskodnak.
Igen ám, csakhogy a boldog tervezgetés és várakozás alatt, majd utána többen nem számolnak azzal a ténnyel, hogy innentől kezdve teljes felelősséggel tartoznak egy piciny életnek, nincs nyugalom és ő a világon az első.
A nők egy része teljesen alá is rendeli magát a gyermeke nevelésének, boldogan telnek a napjai, hiszen párja mindenben támogatja, mindenben segít neki. Közösen csinálnak mindent, a házimunkát, az apuka mindenből kiveszi a részét, közös szabadidős programjaik vannak. Munka után a férfi rohan haza, hogy minél több időt töltsön
családjával. A nő pedig boldog, hiszen teljes a család, párja vele is foglalkozik, a picivel is és igazából minden a legnagyobb rendben. Amíg a férj dolgozik, hogy eltarthassa családját, addig az asszony ellátja és neveli gyermeküket, főz, mos, takarít és boldog, nyugodt fészekbe várja párját haza.
Esetenként nagyszülő besegít, vigyáz az unokára, míg a fiatal pár közös programot tervez magának, hogy néha kettesben is lehessenek, mint a gyermekvállalás előtt. Nagyon fontos, hogy egymásra is jusson mindig idő. A férfi és a nő kapcsolatát is időről időre ápolni kell, így lehet hosszú, tartalmas házaséletet élni. Ebbe beletartozik a napi dolgok megbeszélése, egymás meghallgatása, megértése, segítése, hiszen egy házasságban, családban és főleg a gyermeknevelésben ideális esetben minden közösen történik. Együtt építik a boldog jövőt.
Többen azonban más véleményen vannak, és ezekben az esetekben sem mindig a nő a felelős a kialakult helyzetért.
Nagyon sokan panaszkodnak, hogy egyedül maradnak gondjaikkal. Egész nap dolgoznak otthon, ellátják a kicsit, mosnak, főznek, vasalnak, orvos, védőnő, stb. este meg ha sír a pici, ők a hibásak érte, mert rosszul nevelik. Némelyikük azt is megkapja párjától, hogy egész nap nem csinál semmit, otthon van, ne panaszkodjon. Vannak olyan esetek, amikor már a különköltözésen gondolkozik az anyuka, volt aki a másik szobába ment aludni a picivel, mert nem tudta elviselni férje rágalmait.
Pedig ezek a nők is megtesznek mindent, csak azért érzik rosszabbul magukat a cikkem elején említett társaiknál, mert ezekben az esetekben a férfi nem készült még fel az apaságra, nem tudja hogyan kell viselkednie, nem fogadja el a tényt, hogy ketten, közösen vállalták gyermeküket, tehát közösen is kell a napi gondokat megoldani. Esetenként egymás válláról levéve a terheket, megoldani a nehézségeket.
A férj még ugyanazt a szabad életet folytatná, mint a várandósság előtt, az anyának viszont már korlátozottak a lehetőségei. Ebben az esetben kapcsolatukat csak a megértés, a türelem, szeretet segítheti át a konfliktushelyzeteken.
Itt is csak az lehet a megoldás, ha van idő egymásra, ha megbeszélik problémájukat, segítik egymást, megosztják a feladatokat, és átértékeli a pár közösen az eddigi, és a jövőbeni életüket.
Kárpáti Judit - Jövőnk.info
