XIX-XX. század első fele
Családi kötődések
A magyar falu összetartó erejét, hitét, az emberek munkájának értelmét az "Isten, haza, család!" hármas jelszava határozta meg. A parasztok mindennapi életéhez, gondolkodásához a család állt legközelebb, hiszen abban éltek, annak boldogulásáért dolgoztak.
A paraszti munka zömét családi összefogással végezték el. Mindenkinek megvolt a napi feladata, a kisgyermektől az idős, még munkabíró nagyszülőkig. A kis család csupán szülőket és gyermekeket, a nagy család három, esetleg négy generációt foglalt magában.
A család feje a gazda volt, aki korlátlanul rendelkezett a vagyonnal, a földdel. A család a gazda irányításával a földterület növelésére törekedett. A gazda -különösen idősebb korában- inkább csak irányította és ellenőrizte a munkát, de maga egyre kevésbé vett részt abban. A szomszédokkal, rokonokkal, faluvezetőkkel tárgyalt, minden esetben ő képviselte a családot.
A család másik kiemelkedő, de gazdától függő személye a gazdasszony. Lányai és menyei segítségével elsősorban a házbéli és a ház körüli körüli munkákat végezte. Legfontosabb feladata a főzés, a kenyér sütése, a tej feldolgozása, az aprójószág nevelése, a kamra felügyelete. Ő törődött a család ruházkodásával, az apró kiadásokkal. Munkáját szaporította a ház rendben tartása, a mosás, a házikert gondozása, a termények feldolgozása, tartósítása.
A család munkaerejének jelentős részét a nőtlen legények és nős férfiak adták. A férfiak között különleges hely illette meg a vőt, a gazda lányának férjét, aki odaköltözött a házhoz. Amekkora vagyont hozott magával, akkora megbecsülésnek örvendett. A gazda fiainak feleségei, a menyecskék, kevesebb joggal rendelkeztek, mint lányai. A gazdasszony lányainak többet elnézett, mint menyeinek, s kevesebbet is kellett dolgozniuk. „Jobb egy lánynak, mint száz menyecskének”-tartotta a mondás.
Szokás volt számos helyen, hogy a férj halála esetén annak valamelyik fiútestvére vette el az özvegyet, hogy a család ne veszítse el a dolgos kezet. Válásra csak nagyon ritkán, kivételes esettben került sor. Ilyenkor az asszony visszaköltözött a szüleihez, s magával vitte a fiát, míg ha leányuk volt, ő az apja családjánál maradt.
A nagyobb birtokkal rendelkező gazdák cselédet tartottak, aki jogok nélküli családtagnak számított.
A családi élet szigorú szabályok alapján szerveződött. Az étkezésnél például a gazda ült az asztalfőn, mellette kor szerint a fiai. Őket a vők, végül a szolgák követték. Az asszonyok nem ülhettek az asztalhoz, sőt, amíg a férfiak be nem fejezték az étkezést, nem nyúlhattak az ételhez. Ez a szabály azonban nem mindenhol volt törvényszerű.
A hálóhelyeket illetően is hasonló szabályok voltak érvényesek. A gazda feleségével az ablak alatti ágyon, a felnőtt fiúk és feleségeik a többi ágyon kaptak helyet. A gyerekek az ágy alól kihúzható ládaszerű hálóhelyeken, vagy az öregekkel együtt a kemence melletti sutban helyezkedtek el. A legények és a szolgák az istállóban aludtak.
Szabolcsi Hajnalka – Jövőnk.info
