Грозовые ворота - Viharkapu. 4 részes, 3,5 órás orosz háborús filmdráma. A történet alapja hasonló a Csendes előőrs című filmhez, ezért akinek az korábban már elnyerte tetszését, valószínűleg ebben a filmben sem fog csalódni. Készítőit szintén egy megtörtént harci cselekmény ihlette, ami 2000-ben zajlott le az Észak-Kaukázusban és csak néhányan élték túl. A túlélők megkapták a Bátorság rendet, Gorskov lövész pedig az Oroszország Hőse címet.
A cselekmények a második csecsen háború során egy előretolt harcállásponton játszódnak, amit kétszáz orosz katona próbál megvédeni a legalább kétezer csecsen harcos nagy erejű támadásával szemben, és közben a gyalogsági harc számos elemét láthatjuk nem kisiskolás fokon. Többek között ezért is szeretjük az utóbbi évtizedben készült orosz háborús filmeket, mert az amerikai filmszeméttel ellentétben van valami közük a valósághoz, na meg azért is, mert az alkalmazott fegyvereket és technikákat magunk is használtuk, vagy éppen használni fogjuk a közeli jövőben. Így akár felkészítésnek is tekinthető a várható jövő vonatkozásában.
A katonák karaktere is teljesen más, mint a hollywoodi zsidó műhelyekben megformált konzumidióta jenki és néger meg egyéb színes latin bakáké, amelyek a húsz éves agymosási erőfeszítés ellenére még mindig idegenszerűnek hatnak számunkra, ebből kifolyólag azonosulni sem tudunk velük. Ez esetben éppen ellenkezőleg, jellegzetesen kelet-európai fehér fiatalokat láthatunk, akiknek szociokulturális háttere a magyar fiatalokéhoz hasonló.
A harci cselekmények során a katonák fölidézik emlékképeiket, így betekintést nyerünk az egyénenként különböző előéletükbe, családi körülményeikbe és az ezekből adódó eltérő indíttatásukról is képet kapunk. A GRU csoport parancsnokának évekkel korábban egy terrorakció során megölték a családját a csecsenek, így vált félelmet nem ismerő, minden különleges harcfeladatot megoldó harcossá, de láthatjuk a jó módú szülők katonának jelentkező elkényeztetett gyermekét, aki a megfelelő közösségbe bekerülve férfivá érett és rendkívüli hősiességről tesz tanúbizonyságot, helytállva bajtársa mellett. És nem utolsósorban láthatunk minkét harcoló fél részéről olyan gyalogsági rohamokat, amelyeket a cionista országok haderőitől soha nem fogunk látni, mert az emberanyaguk erre már nem alkalmas, továbbá megérthetjük azt is, hogy az ehhez hasonló Afganisztán hegyei között miért nem ér sokat a nyugati technikai fölény.
A torz fejű kiválasztottakat és idióta deviáns szellemiséget felvonultató televízió műsorok helyett ajánljuk mindenkinek ezt az egész estét betöltő tanulságos négy részes filmet.
Kun András - Jövőnk.info
