A fősodratú média mostanára már eljutott oda, hogy legalább gazdasági szinten elkezdett foglalkozni a rendszer működésképtelenségével, felvetette a közelgő összeomlás gondolatát (bár azt még csak lehetőségként engedi megjelenni, és többnyire kérdőjelesen). Mi az oka annak, hogy teret engednek egy olyan gondolatnak, amiért évekkel ezelőtt még bárkit szélsőségesnek neveztek volna? Az, hogy az úgynevezett szélsőség évekkel, évtizedekkel előbb látta a kialakuló helyzetet, mint a nagy tömegek, mivel a főirányú ideológiák nemhogy működésképtelenné váltak, de helyzetértékeléseiket tekintve vagy a nyílt hazugságot képviselik, vagy egyfajta vakságban szenvednek. Voltak olyan időszakok, amikor a materializmus és a liberalizmus a legmegvetendőbb szélsőségnek számított. Ezen ideológiák éltetői lassan kénytelenek lesznek barátkozni a gondolattal, hogy eljárt felettük az idő, a jövőben a beteges eszmerendszerük nemhogy szélsőségnek nem fog számítani, de végleg eltűnik a süllyesztőben, és a jelenleg általuk szélsőségnek tartott eszmerendszer lesz általános érvényű.
A hibás helyzetértékelés esetükben annyit jelent, hogy a kialakult viszonyokkal csak jóval kialakulásuk után, vagy a kibontakozás végső állapotában szembesülnek. Bár az összeomlási pályán mozgó gazdaság nyílt kritizálása már kezdetét vette, kibontakozóban a válságpánik, és a hibás szerkezet egyre inkább menthetetlennek bizonyul, ennek ellenére azt láthatjuk, hogy a problémák valós okát még mindig nem sikerült felismerni. A gazdasági rendszer fenntarthatatlansága egy hosszú távú társadalmi folyamat következménye, előszelét a politikai rendszerben megjelenő változások is mutatták.
1. Politikai viszonyok: Az emberi társadalmak sajátja, hogy mindig újrarendeződnek központosított állammá. Lehet ezen vitatkozni, de nem érdemes. Ilyen az ember. A demokrácia - ha egyáltalán megjelenik - minden korszakban csak átmeneti formaként van jelen. Ennek oka nem a politikai rendszerben, hanem az azt kialakító mennyiségi szemléletben keresendő. A demokratikus rendszerben a vezető pozíciókért induló politikusnak és pártnak a hatalom megszerzéséhez meg kell nyernie a tömeg támogatását. Ha nincs tömegtámogatás, nem juthat be a hatalomba, a legalacsonyabb szinten sem. Mivel a társadalom a lehető legkülönbözőbb szemléletű és mentalitású emberekből áll össze, a lehető legnagyobb mennyiségű szavazatért a létező legkülönbözőbb ígéreteket kell tenniük - és mivel egymással ellentétes ígéretek közül legfeljebb csak az egyik teljesülhet, az egyik társadalmi csoport szükségszerűen át lesz verve. Ezért a demokrata politikus vagy hazudik az egyik irányba, vagy nem lesz meg a demokratikus többség a hatalomgyakorláshoz. Mivel a választók egy része rendszerint csalódik, egyre nagyobb számban vannak jelen azok, akik mindig másra szavaznak. A fentiek miatt minél régebben van jelen egy országban a demokrácia, annál valószínűbb, hogy a választási hajlandóság csökkenni fog, mivel a rendszer alapjai megteremtik egy olyan általános mentalitás kialakulásának feltételeit, ami szerint "a politikusok mindig hazudnak". Mivel hosszú távon csökken a választási hajlandóság, előbb vagy utóbb, de előáll az a helyzet, hogy a demokratikus rendszer nem tudja legitimálni önmagát, mivel nem jön össze a megfelelő mennyiségű szavazat a "többségi" hatalomgyakorláshoz. Ebben a helyzetben a demokratikus rendszer felszámolja önmagát, és vagy anarchikus állapotok alakulnak ki, vagy az éppen hatalmon lévő elit tartja magánál a hatalmat (már ha nincs egy fiatal, irányítóképes elit kialakulóban). A kulcsszereplők megvesztegetésével, saját emberek kulcspozícióba helyezésével, vagy hatalomátmentéssel és erőszakkal fogja fenntartani uralmát. A végkifejlet minden esetben a központosított állam. Lehet vitatkozni róla, de a gyakorlat mindig megcáfolja a bárgyú álmodozásokat. A központosítás létkérdés minden társadalomnak, mert központosítás nélkül nincs életképes társadalom. Az már más kérdés, hogy ezt minek nevezik. Mert hivatalosan nevezhetik demokráciának is.
A jelenlegi hatalmi elit igencsak fenyegetve érzi magát, és erre minden oka megvan. Bajtársaink egyre rendszeresebbé váló megkeresése, megfigyelése és egyéb zaklatása erre az élő bizonyíték. A demokratikus rendszer lassan kialakította azt az általános kiábrándultságot, amiben az emberek már nem hisznek senkinek. A hitelességet bizonyítani kell a tömegnek, és a rengeteg hazugság után erre egy lehetőség van - az erkölcsi fölény. A jelenlegi hatalmi elitnek erre nincs lehetősége, ez nem is szorul további magyarázatra. Így egyetlen lehetősége marad a hatalom megtartására, ha ellenőrzés alá von minden olyan csoportot, ami irányításra alkalmas, szervezett erővé nőheti ki magát, és még nem sikerült a legkülönfélébb bomlasztó hatásokkal megrontani.
Az erkölcstelenség képviselői nem tudják hitelesíteni magukat a nép szemében, így ha tiszták maradunk, az idő nekünk dolgozik. Nem véletlen, hogy világszerte minden nagyobb tömegtámogatottságot szerző mozgalmon ennek segítségével próbálnak fogást találni. A korábbi elit teljes értékrendjének elutasítása: a hazugság elutasítása, az erkölcstelenség megvetése, és a materializmuson való felülemelkedés. Ez a három tényező, ami minden elitváltás mozgatórugója.
A második ok, amiért az idő nekünk dolgozik, mert az ellenségnek nincsenek harcosai, csak testőrei. A materialistáknak nincsenek harcosaik. Hogy is lehetne harcos az, aki félelemben él? Félnek, mert hitetlenek, csak az anyagi világban élnek, ezért teljes egészében azonosulnak a fizikai testükkel. Hitetlenségük miatt a fizikai halál nekik az élet végét jelenti. Ezért csak test-őrökre van szükségük, mert nekik a testük mindenük. Mást nem tudnak védeni, mert másuk nincs. Nekünk, akik változást akarunk, a hitet kell védeni, ezért harcosaink vannak. Hit nélkül nincs semmi, hit nélkül nincs társadalmi fejlődés sem, és hit nélkül nincs stabil politikai rendszer. Ahhoz az embereknek hinniük kell saját vezetőikben. Ezt csak akkor tehetik meg, ha a vezetőknek van hite, szilárd erkölcsisége. A materialistákban, a mennyiségi elv értékrendjét képviselő demokratákban nem lehet hinni. Nekik csak az anyagi világ van, ezért anyagi javakért mindent hajlandóak elárulni. Ezért az idő nekünk dolgozik, mert a nép szemében az válik hitelessé, akiben ott van az a bizonyos belső tartás, kikezdhetetlen erkölcsiség. Ők nagyon jól tudják ezt, ezért az elsődleges támadási felület mindig az erkölcsiség hiánya - ezért van szükség az életvitel és a gondolkodásmód teljes átalakítására, a belső tartás megőrzésére. Rengeteg próbatétel után a hit és belső tartás biztos tudássá válik. Azonban akinek soha nem volt hite, annak biztos tudása sem lesz. Aki csak azt gondolja magáról, hogy hisz, annak a próbatétel csalódás lesz - és rengeteg jó szándékú csoportosulás tűnik el ezen az úton.
2. Társadalmi viszonyok: A szabadkőműves elit "új világrendje" a sugalmazottakkal ellentétben nem tekinthető életképesnek. Azért nem, mert a gyakorlatban egy halott államot jelent. Bár az alá-fölérendeltségi viszony megvan, ebben a rendszerben az erkölcstelen, becstelen uralkodik az erkölcsös, a becsületes emberen - emellett az elit teljes egészében elkülönül a társadalomtól. Azért, mert sokkalta erkölcstelenebb és idegen fajtájú, nem a néptől való - nem népszerű. Ők birtokolják a társadalmi javak nagy részét. A tőlük elkülönülő tömeg egy "atomizálódott" társadalomban csak egyének halmaza, egyéneké, akik egymás fejét taposva igyekeznek megkaparintani az anyagi javaknak egy csekély részét, amit eléjük vetnek. Ezért az emberek egymással versengenek, a tisztességesen végzett munka nincs megbecsülve, mert a becstelen uralma alatt a becsület nem elfogadott. Ami jutalmazva van, az a becstelenség, a ravaszság, az erkölcstelenség. A jelenlegi rendszer ezen tulajdonságok társadalmi kiválasztása alapján termeli újra az elitet.
Mi az, ami megfordíthatja ezt a pusztító jellegű folyamatot? A munka becsületének helyreállítása, a végzett munka alapján való kiválasztás, a munkásállam. Az élet akármilyen területéről van szó, rendszeres munkavégzés csak akaraterővel és türelemmel lehetséges. Ezért a munka mentén történő kiválasztás az erős jellemek kiválasztását jelenti. Az erős jellemben ott van az a bizonyos belső tartás, jelen van az erkölcsiség. A gyenge jellemek elmaradnak mellettük, nem juthatnak feljebb a társadalmi ranglétrán. Ezért a munkás társadalom az erkölcsös uralma az erkölcstelen tömegek felett, az erős akaratú ember uralma a belső gyengeség felett.
Ahol a közösségek megszűnnek, és a társadalmi hálózat két pontja között nem teremthető kapcsolat, ott az elit élesen elkülönül a társadalomtól, így idegenné válik, az egyének pedig egymás ellen dogoznak. Ez a nyugati társadalom hanyatlásának oka, a társadalmak egyénekre való széthullása és a gazdasági gyarmatosítás egyre elterjedtebb jelenségének feltétele is egyben. Ezzel szemben a munkás társadalom élő egészet alkot, az elit nem különül el a társadalomtól, hanem a közösségek láncolatán keresztül a teljes társadalomra kiterjeszti magát. Egy ilyen társadalom nem gyarmatosítható, ezért vannak erők, amelyek a végsőkig harcolni fognak ellene.
A munkás társadalomban a végzett munka a társadalom építését és fejlesztését jelenti. Ez egyénenként az esetek többségében nem végezhető, ezért a munkás társadalom egy a kis közösségek által alkotott hatalmas rendszert képez. A kis közösségek hálózata teszi a társadalmat élő egésszé, ezért a munkásállam élő állam. A munka társadalma élő egészet képez, ahogyan az emberi test minden része is, miközben saját dolgát végzi, együttesen egy élő egészet alkot. Ezért az ilyen társadalom sokkal emberibb, szemben a jelenlegi, pusztulóban lévő társadalommal, ami saját ereit szorítja el.
3. Gazdasági viszonyok: Hosszasan lehetne elemezni a jelenlegi gazdasági viszonyokat, de ezzel túl kevés figyelmet szentelnénk a kiváltó okoknak, nem hatolnánk le a problémák gyökeréig. Jelenleg a gazdaság és a társadalom hajtóereje a pénz. Ma az emberek tömegei csak az anyagi javak megvonásával, vagy juttatásával mozgathatóak. Ennek létjogosultsága ma megkérdőjelezhetetlen, ezért a hétköznapi ember nem látja ebből a kiutat, és valamilyen szinten igazat is ad az újabb és újabb megszorításokat eszközölő hatalmi elitnek. Azonban egy új korszakban a társadalmak alapjaikban fognak átrendeződni, és ha megengedjük magunknak az oktatott ideológián túl való gondolkodást, könnyen beláthatjuk, hogy nem azért a pénz a gazdaság motorja, mert ez valami társadalmi gazdasági törvényszerűség. Az egyetlen törvényszerűség, hogy a társadalom egésze élő szervezetként viselkedik, vagyis minden áron megteremti a saját túléléséhez szükséges feltételeket. Az "atomizálódott" társadalom embere pedig énközpontú, ezért az egyetlen, amivel rá lehet bírni a társadalmi javak előteremtésére az, hogy ha a saját közvetlen megélhetését érzi veszélyeztetve. A jelenlegi viszonyok közt ezért a hatalmi elit - és itt elsősorban a gazdasági elitre kell gondolni - a pénz segítségével hozza mozgásba a társadalmat. Nem azért, mert ennek így kell lennie, hanem mert a jelenlegi embertömeg erkölcsi szellemi színvonala alapján erre alkalmas. Álljunk meg egy pillanatra és gondoljunk bele: ha mindenkinek meglenne a napi betevő, és holnaptól csak a társadalom egészének, a közösség egészének életben maradásáért kellene munkába menni, az emberek tömegeiből hányan mennének be a munkahelyükre, és hányan mondanák azt, hogy "én soha többet"? Nagy vonalakban, azonnal leállna a termelés, a hírközlés és a szállítási rendszer - a társadalom megszűnne működni. Ilyen feltételek mellett akármit is mondhatnak, lehet ámítani a tömeget azzal, hogy majd kilábalunk a válságból, jobb lesz a gazdasági helyzet, és mindenkinek jobbak lesznek az életkörülményei, ameddig ez az egyetlen és fő rendezőelv - az ember társadalomhoz, a nagyobb közösséghez való viszonyulása - nem változik meg, lehet akármilyen a gazdasági rend, a hatalmi elit mindig is törekedni fog arra, hogy a nagyobb tömegeknek éppen hogy csak biztosítva legyen a megélhetése - de annál egy hajszállal sem több, mert akkor a tömeg már nem a kívánt irányba terelhető.
Az egyetlen, ami a gazdasági viszonyok teljes átrendeződését elérheti, az a tömegek gondolkodásának a megváltozása, a szellemiség forradalma. A társadalom egészének az egyén fontossága fölé rendelése, a közösség egészéért folytatott harc, a tömegek részéről is a belső tartás egy olyan szintjének megvalósítása, ami lehetővé teszi, hogy többé ne az anyagi javak mozgassák a társadalmat. Utópia? Azért minősül annak, mert jelenleg az anyagi javak mozgatják a társadalmat, ennek bilincsében élünk.
Mi az, ami a jelenlegi gazdasági rendszert az összeomlás szélére sodorta? Az erkölcstelenség és önzőség, az egyén fontosságának a társadalom fölé rendelése, a csak rövid távon való tervezés, és a felelősségtudat teljes hiánya. Az erkölcstelenség, mert nagy tömegekben kikezdte azokat a szellemi alapokat, amik oly régóta biztosították a társadalom egészséges működését. Az egyén mindenek fölé helyezése, mert nagy tömegekben megengedte az egyénnek, hogy a társadalom ellen működjön, ami utat nyitott a bomlasztásnak. A rövid távon való tervezés, ami végül annyira általánossá vált, hogy ellehetetlenítette a nagyobb távlatokban való gondolkodást - így tervek híján a jövő kilátástalanná vált. Végül a felelősségtudat teljes hiánya, ami megengedte az egyén és társadalom közti kapcsolat mibenlétének elfeledését, így az emberek hosszú távon saját maguk ellen dolgoznak.
Létezik-e még olyan erő a pénzen kívül, ami mozgásban tudná tartani a társadalmat? A válasz a lábunk előtt hever: a hit, a közös út, és a közös cél. Ennek előfeltétele az a nagy társadalmi átalakulás, amit a jelenlegi rendszerek működésképtelensége előbb vagy utóbb, de ki fog kényszeríteni: a társadalom újraegyesítése egy közös érdek mentén, egy közös cél érdekében.
Nógrádi Tamás - Jövőnk.info
