Műrokonság
A műrokonság számos változatának egyike a tejtestvérség, mely abban az esetben alakult ki, amikor az anya nem tudta szoptatni a gyermekét, s azt valamelyik közelálló falubeli asszony-aki éppen akkortájt szült- látta el anyatejjel. A két gyermek így vált tejtestvérré.
Örökbefogadásra akkor került sor, ha a gazdának illetve feleségének nem születhetett gyermeke. Többnyire a rokonságból választottak egy fiúgyermeket, hogy a vagyon, a föld egyben maradhasson. A műrokonság legelterjedtebb formája a keresztszülőség, általános nevén a komaság. Hivatalosan csak egy keresztszülőpárt kértek fel, akik a keresztvíz alá tartották az újszülöttet. Ők voltak az édeskomák. A gyakorlatban 5-35 koma is előfordult egy parasztcsalád életében, azaz széles kapcsolatrendszer kialakítására törekedtek.
Keresztelőre indulók - Déva, 1906
A házasságkötés révén a család számos új rokonra tett szert. A régi elnevezések mára többnyire már kikoptak, de teljes feledésbe nem merültek. A férfi feleségének férfitestvéreit a süvet, azaz sógor, a lánytestvéreket ángyom, azaz sógornő néven ismerjük. Ugyancsak eltűnt az ősi ipam, napam megszólítás, amelyet már teljesen kiszorított az anyós, illetve após megnevezés. A családfő és felesége gyermekük házastársának apját nászuramnak, anyját nászasszonyomnak szólította.
A műrokonságot teremtő kapcsolatfelvételek sorába tartozott a bérmálkozás. A bérmakeresztszülők, hasonlóan a többi műrokonhoz, életük végéig ellátták vállalt rokonságukkal kapcsolatos kötelezettségeiket, feladataikat.
Szabolcsi Hajnalka – Jövőnk.info
