Facebook YouTube Twitter RSS

Keresés űrlap

Fehér verzió Fekete verzió Vakbarát Mobil verzió

A mohácsi katasztrófa

2011. augusztus 28. - 19:24
|

(a csata leírása)

I. Szulejmán 1526. április 23-án indult el Konstantinápolyból a magyar hadjáratra. A magyar nemesi csoportok még mindig a hatalmi kérdésekkel voltak elfoglalva. II. Lajos késve kezdte meg a mozgósítást. Az eszéki hajóhídon való török átkelést Tomori Pál nem tudta megakadályozni.

II. Lajos az összegyűlt 25 000 fős sereggel mohácsnál foglalt harcállást. A szultáni sereg 75 000 fő körül lehetett. Logikusabb lépés lett volna, ha a magyarok bevárják a három hiányzó hadtestet. A parasztokat nem merték csatába hívni, mert újabb parasztfelkeléstől féltek.

Tomori délután 3 és 4 óra között adta ki a jelet a támadásra, amikor a magyar sereg már 9-10 órája harcrendben állt. Ez azt is jelentette, hogy a tűző napon már kellően fáradtak lehettek. A magyar támadás pillanatában a török sereg még csak felvonulóban volt a szemközti magaslaton.

A magyarok legerősebb egysége a nehézlovasság volt, a jobb szárnyon. Áttörték a ruméliai hadtestet, csak azzal nem számoltak, hogy így az ágyúk elé kerülnek. Az ágyúk össze voltak láncolva. A lovak megbokrosodtak, így nem tudták elfoglalni az ágyúkat, a nehézlovasság az ágyúk között lelte a halálát.

Tomori még csak az első sikeres áttörést látta, s ezért – hogy a fölényt fokozza – az első vonal további két seregrészét és a második harcrendet is támadásba vezényelte. Az első harcrend a janicsárfaltól és az áttörhetetlen ágyúállásoktól visszafelé özönlött, összekeveredve a támadásba induló újabb harcrendekkel. Innentől a csata egységes irányítása megszűnt.

A bal szárny nem tudott kibontakozni az őt támadó anatóliai lovasság támadásától.

A centrum előretörő gyalogsága a szárnyak támogatását nélkülözve, lényegében a törökök csapdájába került.

A magyarok másfél-két óra alatt teljes vereséget szenvedtek. Akinek lehetősége volt rá - és ezek főképp a könnyűlovasok voltak – menekülni kezdtek. Tomori elesett, amivel az utolsó reménység is szertefoszlott. II. Lajos nem vett részt a csatában. Szűk kíséretével amikor látták, hogy mindenki menekül, ők is elindultak elhagyni a mohácsi csatamezőt. Közben esni kezdett az eső, ami az amúgy is sáros talajon még jobban megnehezítette a közlekedést. A csatatér mellett folydogált egy kis, alig fél méter mély patak, a Csele-patak. Az esőtől megáradt, és amikor a király át akart kelni rajta, leesett a lováról. A nehéz páncél miatt nem tudott kijönni a vízből, és ezért megfulladt.

A törökök számára megnyílt az út Magyarország belseje felé. Ezzel a csatával a törökök lehetőséget kaptak arra, hogy teljesen elfoglalják Magyarországot. Valószínűleg el is foglalhatták volna, de Bécs kellett nekik igazán.

Forrás: konradia.hu

Lajdi Róbert - Jövőnk.info