Nyomozást indított a Nemzeti Nyomozóiroda háborús bűncselekmények miatt, a Vörös Hadsereg által Olaszfaluban elkövetett atrocitások kapcsán. 1945. március 22-én 32 civilt végeztek ki, részben németajkúakat. A hírrel korábban már foglalkoztunk, most már orosz lapok is tárgyalják.
Orosz források szerint a kivégzéseket vélhetően szovjet katonák egy kis csoportja, vagy fosztogatók követhették el, esetleg a Szmers kémelhárítóinak egyik alegysége. Az áldozatok férfiak, többnyire hadköteles korúak voltak.
A valós történések és okok máig tisztázatlanok, ez a történészekre vár. Nem pedig a „magyar FBI-ra”. Azóta 66 év telt el. Akárhogy is számolunk, ha csak 18 évesek voltak akkor a katonák, ma 84 évesek, ha élnek még egyáltalán. Ez pont olyan boszorkányüldözés, mint a Képíró per vagy Zentai bácsi meghurcolása.
Másrészt nagyon álságos a magyar szervek részéről az eljárás, tekintve, hogy a jó tíz évvel frissebb 1956-os események kapcsán azóta sem vontak felelősségre egyetlen bűnöst sem. (A Biszku elleni cirkusz megint csak az álságosság kategóriájába tartozik, ezzel már foglalkoztunk.) A főbűnös, tömeggyilkos Gerő évekkel a rendszerváltások után szabadon sétálhatott Budapesten.
Továbbá, jó reggelt! Hogy van az, hogy a Fidesz-kormánynak csak most jut eszébe a történelmi felelősségre vonás? Akár Biszkuról van szó, akár erről a mostani (meglehetősen átlátszó) cirkuszról. Ezeket a dolgokat rögtön a rendszerváltás után le kellett volna zongorázni – ha az egész rendszerváltás nem egy mesterségesen levezényelt, paktumon alapuló folyamat lett volna, melynek ugyanúgy részese volt a Fidesz is (akkor még a liberális SZDSZ liberális kisöccseként), mint a kommunisták. Akkor kellett volna számon kérni Biszkut, Gerőt, Hornékat, betiltani az MSZP, kitárgyalni a Vörös Hadsereg bűneit, ’56-ot, nyilvánosságra hozni a besúgólistákat és egyéb iratokat, átnevezni a Moszkva teret stb. De a Fidesznek 1998-2002 között még mindig lett volna erre lehetősége. Minden mostani lépésük, melyeket a maga idejében elszabotáltak, átlátszó, álságos és hazug!
Arról nem is beszélve, hogy pont ezeknek a liberális gyilkosoknak van a legkevesebb joguk bárkit felelősségre vonni – akár háborús bűnösökről vagy tömeggyilkosokról beszélve! Ahol több joga van egy bűnöző életmódot folytató kisebbségnek, mint az anyanemzet tagjainak, ahol elviszik az önvédelem jogát, a bűnösök nagyobb része pedig rendre megússza, ahol törvényes keretek között embereket rakhatnak ki az otthonaikból, ahol az impotens törvények miatt legálisan árusíthatnak drogot és a középiskolások negyede drogozik, ahol milliónyi magzatot abortáltak már el, ahol a rendőrt selejtes járművekkel halálba küldik, ahol szakszervezeti vezetőket tartóztatnak le – nos, ott inkább ne firtassák, ki mit csinált hetven évvel korábban, háborús körülmények között! Semmi erkölcsi alapjuk nincs hozzá!
A magunk részéről a szovjet megszállást korántsem tekintjük felszabadulásnak. Helytelenítünk mindenfajta agressziót, mely egy nép függetlenségére és szabadságára tör. A Német Birodalom Szovjetunió elleni támadását pont úgy, mint a hazánk szovjet megszállását, vagy épp az USA iraki vagy afganisztáni invázióját vagy a líbiai támadást.
Elítéljük a megszálló hadseregek, illetve azok katonáinak indokolatlan és értelmetlen kegyetlenkedéseit, különösen a civil lakossággal szemben. Amellett, hogy tisztelettel adózunk az ellenség becsülettel küzdő katonáinak (második világháborús évfordulók, Hősök Napja alkalmából a magyar és szövetséges német katonáknak való tiszteletadás mellett rendszeresen egy szál virág helyezünk az orosz hadisírokra, emlékművekre is), nem feledjük a borzalmakat, melyek a világháború végén érték hazánkat. Ugyanakkor tisztában vagyunk azzal, hogy a Vörös Hadsereg katonáinak pusztítása nem az orosz mentalitást tükrözte, hanem annak a zsidó lélekmérgezésnek köszönhető, mely Ilja Ehrenburg és hasonszőrű társai munkálkodását jellemezte. Bizonyítja ezt az is, hogy alig tíz évvel később, az 1956-os események során jóformán semmiféle kilengést nem tart nyilván a történelem az orosz katonák részéről. Számon tartjuk azt is, hogy Vlagyimir Putyin volt az egyetlen politikus, aki térdet hajtott az ’56-os felkelők emlékműve előtt.
Azt mindenesetre tudni kell, hogy a jócskán megkésett budapesti „nürnbergi per” szándéka egyáltalán nem valamiféle történelmi igazságtétel, hanem csak és kizárólag az oroszokkal való packázás. Orbánt Moszkvában a szőnyeg szélére állították, és nyugati gazdáiktól is megkaphatták az ukázt. Minden Oroszországot érintő lépésük ezen alapul. A Mol-tulajdonjog akadályozása, a Moszkva tér átnevezése, a Szabadság téri Reagan szobor, Laborcék őrizetbe vétele.
A kérdés csak az, miért akarja ez a Soros-nevelt, Izrael-barát, szabadkőműves bűnbanda szembeállítani hazánkat a térség vezető – és hamarosan kizárólagos vezető – nagyhatalmával?
Bánfalvi Béla – Jövőnk.info
