Kifosztási praktikák – számlák
Szemétszállítás
Avagy fizess, mert én azt mondom, mégpedig annyit, amennyit én akarok, és azon a jogcímen, amire én hivatkozom!
Régóta bevált szokása az a multiknak, közüzemi és nem közüzemi „szolgáltatóknak” és hasonló garázdálkodóknak, hogy nem teljesített, vagy pocsék „szolgáltatásért” tetemes összegű számlákat küldözgetnek a naiv lakosoknak. Az ilyen esetek sora végtelen.
A jognak nincs köze az igazsághoz. Van egy cég x városban, a név azért nem fontos, mert nem egy ilyen helység akad, ahol az önkormányzattal megállapodik egy vállalkozó – ki tudja kinek a kicsodája, de ahogy halljuk, leggyakrabban valakinek a rokona, vagy érdekeltségi körébe tartozó vállalkozásról van szó -, és szerződést köt mondjuk a szemétszállításra.
A lakókkal persze ezt senki sem közli, a vállalkozó meg különösen nem állapodik meg velük, hogy igénylik-e, milyen rendszerességgel, mennyiért, és vajon tőle igénylik-e szolgáltatást. Csak egyszerűen ráerőszakolják mindenkire. És akár kérik, akár nem, onnantól kezdve számláznak. Nem érdekli őket, hogy ott lakik-e valaki egyáltalán a kiszemelt ingatlanban, mennyi szemételszállításra, és milyen időközönként tart igényt, és főként mennyiért.
A mi esetünkben az érintett, aki nem lakik az adott helységben, szemetet sem termel (ellenben ahol lakik, és szemétszállításra van szüksége, ott egyszer már kénytelen megfizeti a szolgáltatást).
Ez azt jelenti, hogy a másik helységben működő vállalkozó az önkormányzat háttértámogatásával sápot szed a semmiért is akár, méghozzá válogatás nélkül mindenkitől, akár nyújt ellenszolgáltatást, akár nem. Aki pedig úgy dönt, hogy nem hajlandó fizetni az ellenszolgáltatás nélküli számlákat, az előbb-utóbb bírságokkal, majd pedig árveréssel kell hogy szembenézzen.
Így hát az elegendő egy jogszabályt hozni, és ezzel az állampolgárt fizetésre kötelezni a nagy semmiért cserébe.
Kérdezhetnénk, hol itt az igazság? Sehol, a jog és az igazság nem jár kézen fogva.
Szász Gerda – Szabad Riport Tudósító Iroda
