Tegnap délelőtt elhalálozott Jáger Attila nemzettestvérünk, Posta Imréék harcostársa. Attila több nyilvános rendezvényünkön részt vett, legutóbb a Becsület Napján találkoztunk vele, ahol már mutatkozott romló egészségi állapota, egy bajtársunk kísérte vissza a városba.
Emlékül álljon itt a Szent László nemzetőrség búcsúzója, Posta Imre fórumáról.
Utolsó emlék.
Azon a februári napon sok jó Magyar ember gyűlt össze a hűvösvölgyi erdő szélén. Beszélgettek, rég nem látott barátok, ismerősök találkoztak, meleg szívvel köszöntötték egymást. Köztük volt Ő is.
Valami gyengeség talán láttszódott a mozdulatain, de még csak véletlenül sem mutatta. Erős volt, legalább is a lelke!
Elindult az Emlékmenet, dombokon, lejtőkön, árkokon át. Egyszer megálltunk bevártuk a többieket, és Atilla a menet végén nehezen ziháló tudővel megállt egy pillanatra.
- Atilla! Jól vagy?
- Igen. Nincs semmi baj.
Nem adta föl, nem akarta feladni, hiszen Hősök útján járt, már csak tiszteletből sem...
Aztán egyszer csak mégis győzött a betegség, megállt, és egy társával visszafordult.
Láttszott rajta a csalódás, látszott rajta a tehetetlenség, ami fáradt testét legyőzte. Nem tudott tovább jönni velünk, pedig akarta, pedig kívánta, hogy együtt legyen a megemlékezőkkel, a Hősök lába nyomán kitaposott úton!
Ekkor láttam utoljára. Többször találkoztunk azelőtt, irigyeltem szakértelmét, gondolkodásmódját.
Egyéniség volt, senkihez nem hasonlítható egy valaki, akit csak az utolsó pillanatban tudott megtörni a nehézség.
Most elment, és itt hagyott minket, hogy erejével tovább vívjuk harcunkat, és valahol tudom, hogy számon kér minket!
- Tegyétek azt, amire már nem voltam képes, teremtsetek egy boldog Magyarországot, én odafentről figyellek benneteket, és segítek Nektek!
A Magyar Nemzetőrség Szent László Önálló Zászlóalja búcsúzik Tőled, de nem örökre!
Találkozunk, Áldjon a Teremtő Isten!
Polovics Zoltán (Taskeszi)
Mi is tisztelettel búcsúzunk! Isten nyugosztalja!
Jövőnk.info szerkesztőség
