A személyiségzavarok egyik típusa az antiszociális személyiségzavar, melyet az impulzív, a többi ember és a szociális normák semmibevételén alapuló, érzéketlen viselkedés jellemez.
Az ilyen személyek viselkedését szinte kizárólag a saját szükségleteik irányítják, azaz hiányzik belőlük a lelkiismeret.
Míg az emberek többsége már a korai életszakaszában megérti, hogy viselkedését időnként korlátoznia kell, addig az antiszociális személyiség számára a sajátján kívül semmilyen más kívánság nem létezik, közvetlen kielégülést keres, s képtelen a frusztrációt elviselni.
További jellemző vonása a hazudozásra való hajlam, az izgalmak veszélyérzet nélküli keresése, valamint az, hogy büntetéssel nem lehet hatni rá.
Az ilyen emberek gyakran rendkívül vonzóak, intelligensek és manipulatívak- azaz remek szélhámosok.
Mivel nyugtalanságuk előbb-utóbb felelőtlen kalandokba viszi őket, hamarosan lehull róluk az álarc. Eladósodnak, elhagyják családjukat, elherdálják a közös vagyont, bűnügyekbe keverednek.
Amikor lebuknak, őszinte megbánást mutatnak, azonban soha nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket, mivel amit mondanak, az nincs összefüggésben sem az érzéseikkel, sem a cselekedeteikkel.
Az antiszociális személyiség lényege mások megtévesztése és becsapása.
Noha kialakulásának genetikai háttere is van, mégsem szokott magától, antiszociális viselkedést támogató környezet hiányában megjelenni.
Jellemző, hogy a magatartási zavarokhoz hozzájáruló biológiai és szülői tényezők gyakran egybeesnek, ami tovább súlyosbítja a helyzetet.
Szabolcsi Hajnalka – Jövőnk.info
