Allah a jóságos, a kegyelmes nevében. Minden dicséret Allahot illet, a világok urát, és üdvözlet és áldás szálljon a teremtények urára, Mohamed al-Musztafára, szeplőtelen családjára, és választott társaira.
A mekkai zarándoklat lelki tavasza elérkezett, frissességével és tisztaságával és Istenadta pompájával és magasztosságával, összegyűjtve a buzgó hívő szíveket, mint kábai isteni egységet és az iszlám szolidaritást körülrepdeső pillangókat. A Mekkánál és Minánál táborozó Arafat és Mashar voltak a szerencsés emberi lények, akiket válaszolván a hívásra, hogy „hirdessétek a Haddzsot minden embernek” (a Haddzs a minden muzulmán élete során lehetőség szerint legalább egyszer kötelező mekkai zarándoklat neve, ez az iszlám ötödik pillére – szerk.), az irgalmas és nagylelkű Úr vendégszeretetével ajándékozott meg. Itt van az áldott ház, az iránymutatás forrása, ahonnan a nyilvánvaló isteni jelek kisugároznak, és a biztonság kupolája felállíttatott, hogy egyetemes árnyékát kivethesse.
Mossátok meg a szíveitek a Zamzamban (szent kút – szerk.) áhítatban, alázatban, és Istenre emlékezve. Nyissátok meg belső szemeitek az Isteni jelekre. Zárjátok magatokba az alázat és elhivatottság szellemét, amik az igaz szolgálatot fémjelezik. Újra és újra idézzétek fel szíveitekben a pátriárka emlékét, aki felkészülve az alázatosságra Izmaelt az áldozat helyére vezette, tiszta példát mutatva számunkra a Dicsőséges Úr barátságának megszerzéséhez, és ennek módja a hittel és igaz szándékkal hevített elhatározáson keresztül vezet.
Ábrahám megállása is egy eme nyilvánvaló jelek közül. A Szent Kába kő oldalán levő lábnyom Ábrahámé, béke legyen vele, csupán Ábrahám megállásának egy szimbóluma. Ábrahám megállása az elkötelezettségben és önfeláldozásban kiállás volt, az ő lelkierejének példája, személyes vágyainak; apai érzéseinek, valamint a tisztátalanságnak, a többistenhitnek, valamint a kor zsarnokának, Nimródnak uralmának ellenállás volt ez.
A megváltás ezen két útja nyitva áll mindnyájunk előtt, akik a muszlim közösséghez tartoznunk. Eltökéltség, bátorság és szilárd elhatározás mindnyájunk részéről a közös célokhoz közelebb vihet minket, melyekre az isteni küldöttek hívnak bennünket Ádámról a Próféták Pecsétjén át, a magasztosság és boldogság ígéretével, mind ebben a világban, mind az ezen utat járok számára az Eljövendő túlvilágon.
A mekkai zarándokok számára értékes lesz a muzulmán közösség ezen nagygyűlésén megvitatni az iszlám világ legfontosabb kérdéseit. A közelmúltban néhány fontos iszlám országban történt felkelések és forradalmak a legfőbb témák közé tartoznak. A legutóbbi és ezen Haddzs közötti időszak alatt olyan események történtek az Iszlám világban, amik az egész muzulmán közösség jövőjét megváltoztathatják, és fényes jövőt sejtetnek, melyet méltóság és haladás kísér mind anyagi mind lelki értelemben. Az idegen hatalmakkal szövetkező diktátorokat és korrupt bálványokat megbuktatták Egyiptomban, Tunéziában és Líbiában, és a népfelkelés viharos hullámai ledöntéssel fenyegetik a hatalom és vagyon erődítményeit némely más országban is.
Az iszlám világ életében bekövetkezett új fejezet mutat bizonyos igazságokat, amelyek mind nyilvánvalóvá vált isteni jelek, és számunkra fontos leckék. Ezen igazságokat kell figyelembe vennie minden muszlim nemzetnek. Először is, egy olyan fiatal generáció alakult ki ezen nemzetek soraiban az idegen hatalmak általi leigázás közepette, amely a maga csodálatra méltó módján önbizalommal képes szembenézni a veszéllyel, és eltökélt szándéka megváltoztatni a status quo-t.
Másodszor, ezekben az országokban a világi uralkodók minden igyekezetei és befolyásuk ellenére az Iszlám jelenléte meghatározóvá vált, és a népek vezérelvévé vált. Mint egy vízesés, adott új lendületet és frissességet milliók gyűléseinek és tevékenységeinek. A mecsetek és a minaretek, az iszlám jelszavai és a Mindenható Isten megszólítása mind hallhatóbbá válik, a közelmúlt tunéziai választások is bizonyítékot jelentenek erre az állításra. Kétségtelen, hogy az iszlám országokban szabad választások más eredményt hozhatnának, mint Tunéziában.
Továbbá, mint az az idei eseményekből is láthatóvá vált, a Mindenható Isten olyan erőket hozott mozgásba a népek önrendelkezésének helyreállítása felé, hogy nincs olyan hatalom, ami útját állhatná. Az Istentől kapott hatalommal a nemzetek változtatni fognak a sorsukon, és így részt vesznek Isten tervében.
Továbbá, az elmúlt évtizedben az arrogáns hatalmak az Egyesült Államok által vezetve célzottan rontották a térség államaiban az állapotokat, hogy így csökkentsék a politikai és biztonsági kockázatot. Ők úgy képzelik, hogy a világnak ezen a kényes részén majd úgy haladnak a gazdasági, kulturális és politikai uralom felé, mintha egy egyenes és akadálymentes autópályán mennének. De most ők a célpontok, és ők állnak a népek gyűlöletnek célkeresztjében. Bizonyosak lehetünk, hogy a forradalmakból feltörekvő rendszerek soha nem fogják elismerni a múlt egyenlőségeit, a térség politikai földrajzát a saját függetlenségüket kivívó nemzetek fogják alkotni.
Ezen felül, a képmutató nyugati hatalmak ravasz természete egyre nyilvánvalóbbá válik az embereknek ezekben az országokban. Az Egyesült Államok és Európa minden tőle telhető erőfeszítést megtett, hogy megtartsa szolgáit Egyiptomban, Tunéziában és Líbiában, mindegyiket a maga útján. De mikor a helyzet változni látszik, nyilvánosan ravasz mosollyal fordulnak a győztes felé.
Vannak olyan tények és megnyilvánult isteni jelek az elmúlt év történéseiben, amiket az érzékeny elme nem tud nem észrevenni.
Mindazonáltal az egész iszlám világnak, és különösen a forradalmi nemzeteknek két feltételre van szüksége: Először is, folyamatosan legyenek készenlétben és ne legyenek fogékonyak a könnyű megoldásokra. A Koránban, az isteni megidézte a Legnagyobb Hírnököt, Isten áldja meg őt és családját, és ezekkel a szavakkal fordult hozzá: "Légy kitartó, ahogy megparancsoltatott, - és bárki, aki veled Istenhez fordult - ne lépd át a határokat (11:112) és légy kitartó, ahogy megparancsoltatott" (42:15) Mózes próféta, béke vele, azt mondta népének: "Forduljatok Isten felé segítségért és legyetek türelmesek". A Föld valóban az Istené, és adja örökségül annak aki őt szolgálja, és kegyes lesz mindazokhoz akik istenfélők.
Jelenleg a legfontosabb szempont az istenfélő és felemelkedő nemzetek számára, hogy ne hagyják megvezetni magukat, ne hagyják magukat letéríteni az útról, ne részegedjenek meg az elért eredményektől. Ez fontos Isten kegyeltjei számára, akik és jutalomban részesülnek majd.
Másodszor, éberséggel tekintsetek az arrogáns nemzetközi hatalmakra, akik számára balul teljesedtek ki ezek a felkelések és forradalmak. Nem fognak tétlenül ülni. Újra színre fognak lépni minden politikai, pénzügyi és katonai erejükkel, hogy helyreállítsák uralmukat ezekben az országokban. Az ő eszközük a félelemkeltés és megtévesztés. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az elit közt vannak olyanok, akik fogékonyak ezekre a trükkökre. A félelem, a kapzsiság vagy a hanyagság vezérli őket arra, hogy szolgálják az ellenséget. A fiatalok, értelmiségiek és vallási szakértők figyeljenek éberen.
A hitetlenek táborának és az arrogáns nagyhatalmak ereje abban rejlik, hogy beavatkoznak, és befolyásukat kiterjesztik az új politikai rendszer struktúráira ezekben az országokban. Ők minden tőlük telhetőt megtesznek azért, hogy az új rendszer elveszítse iszlám és demokratikus identitását. Minden érintett embernek ezekben az országokban, mindazoknak, akik vigyázzák a haza becsületét és méltóságát, azon kell munkálkodniuk, hogy biztosítsák az új államigazgatás demokratikus és iszlám jellegét. Ebben a tekintetben az alkotmány szerepe is kiemelkedő. A nemzeti egység megteremtése, a törzsi és etnikai különbségek félretétele előfeltétele a jövőbeli sikernek.
Egyiptom, Líbia és Tunézia bátor forradalmár nemzeteinek, és minden más felébredt és harcos nemzetnek tudnia kell, hogy az egyetlen mód az Egyesült Államok és más nyugati körök általi elnyomás és az álnokság alóli felszabadulásra az, hogy létrehoznak egy globális hatalmi egyensúlyt, hogy így védjék meg érdekeiket. A muszlimoknak a nagy világhatalmak szintjére kell felhozni magukat annak érdekében, hogy képesek legyenek a világ pusztítóival szemben hatékonyan fellépni. Ezt nem lehet elérni, kivéve ha kialakul az együttműködés, a megértés és szolidaritás az iszlám országokban. Ez a nagy Khomeini imám egy felejthetetlen tanácsa volt.
Hónapokkal később az Egyesült Államok és a NATO bombákat dobott a líbiai népre, miközben Kadhafira mint gonosz diktátorra hivatkoztak. Kadhafi olyas valaki volt, aki közeli barátjuk volt még a líbiai nép vitéz felkelése előtt. Kihasználták őt, hogy rajta keresztül ellophassák Líbia vagyonát, és most baleknak használták fel. A felkelés során már rá hivatkoztak, hogy megsemmisíthessék a teljes líbiai infrastruktúrát. Melyik állam tudná megállítani ezt a tragikus mészárlást, egy olyan ország elpusztítását, ami a NATO karmaiban van? Míg a vérszomjas és barbár nyugati hatalmak karmai és agyarai le nem töröttek, ezek a veszélyek elképzelhetőek maradnak az iszlám országok számára is. Ezektől a veszélyektől nem óvhatják meg maguk, kivéve, ha a világban egy hatalmas és egységes iszlám tömböt hoznak létre.
Ma a Nyugat, az Egyesült Államok és a cionizmus gyengébb mint eddig valaha. Gazdasági gondok, egymást követő kudarcok Afganisztánban és Irakban, elmélyülő és minden nappal egyre szélesebb körben jelentkező népharag Amerikában és más nyugati államokban, Palesztina és Libanon népének áldozatai, tömegmegmozdulások Jemenben, Bahreinben és más, amerikai érdekszférába tartozó országokban - mindezek előjelei az iszlám ébredésnek, különösen a forradalom nemzetei számára. Az egész iszlám világ hűséges férfiúi és asszonyai, különösen Egyiptomban, Tunéziában és Líbiában a legjobb lehetőség arra, hogy kialakuljon egy nemzetközi iszlám hatalmi blokk. A felkelések élcsapatainak, elitejinek most Istenbe kell helyezni a bizalmat, az Ő ígért segítségébe, hogy eredményeik által a történelem egy új fejezetében megteremti az egységes iszlám társadalmat, így az Isten felé fordulás és az isteni küldetés teljesítése előfeltétele az Ő segítségének.
Béke az Úr jóságos szolgáira!
Seyyed Ali Hossaini Khamenei
29 Dhul Qa’dah, 1432
5 Aban, 1390
27 October, 2011
