Üdvözlet a kedves honfitársaknak!
A tegnapi nap egy igen szép nap volt, nem csak mert mindvégig láthattuk a tiszta kék égboltot és ahogy a nap utolsó sugarai végigsimogatják a tájat. Szép volt, mert mikor a hold eljött és nyugalomra térhetett egy család, szerettei közt. De tudtam, hogy nekem még kötelességem van. Meg kellett mutatnom a fentieknek, hogy hiába érzem magam egyedül, így is kész vagyok tenni, legyen az apró, vagy ha úgy hozza a sors akkor hatalmas dolog.
Kis, sötét helyiségben van az a vasszörnyeteg ami az egész családi várat egy színes, otthonos és meleg környezetté varázsolja. Egyedül ültem előtte és néztem ahogy a lángok körül ölelik a fát. Úgy néztem ahogy talán őseink nézték évszázadokkal ezelőtt. Csak néztem, de úgy éreztem, hogy minden bajom, minden bánatom meghallgatja és csak halkan lobogott, halkan recsegett a fa. Nem válaszolt, nem is tudott volna, de épp ez nyugtatott meg. Mintha csak halkan súgta volna felém, hogy elég erős vagyok, hogy ő bízik bennem. Csak bámultam a lángokat, megfáradtan, de töretlenül.
Éreztem hogy figyelnek rám onnan fentről, hogy sokan bíznak bennem. Tudom, hogy küldetésem van és tudom, az utam végig kell járnom. Lehet nem fogom tudni hol ér véget az utam, lehet hogy hamar véget fog érni, de addig is úgy fogok élni, mint soha máskor nem tettem. Amíg csak világ a világ küzdeni fogok, soha fel nem adom, igazságos leszek és szerető. Legyen az családszerető, hazaszerető, vagy akár igazság szerető. :)
Mind ez futott végig bennem, szinte percek leforgása alatt. Aztán elkezdtem kezeim közé venni a cikkeket, egy két szót olvastam bele és a tűzre hajítottam. Jó érzés volt, mintha valójában változott volna valami, még ha csak bennem is, de változott. A lángok martalékává lett mind.
Minden ami rossz, ami hazug, ami romlott, szinte egy pillanat alatt a semmivé lett.
Végig futott rajtam a gondolat, hogy milyen felelősség is nyugszik a vállunkon és nem kérdésekkel bombáztam az égieket, hogy: "Miért pont én?" Egyszerűen csak annyit mondtam... Köszönöm.
Köszönöm, hogy adtál értelmet az életemnek, és hogy igaza(á)n élhetek. Ez lenne az én kis személyes összefoglalóm, amihez pár képet csatolok.
És nektek is köszönöm, hogy időt és fáradtságot szántatok soraim olvasására.
Erőt, egészséget nektek!
Üdvözlettel: Deák László!
