Advent első vasárnapja van, közeledik Karácsony ünnepe. Ilyenkor önkéntelenül is elgondolkodik az ember eddigi életén, de legalábbis az elmúlt évein. Számtalan kérdés tolul fel ilyenkor az emberben. Mit tett eddig? Mit nem tett meg? Mi az, amit még megtehet és érdemes lenne? Eddigi életét helyesen élte? Hogyan tehetné az ember még hasznosabbá magát szűkebb és tágabb környezetében?
Ilyen és ehhez hasonló gondolatokba mélyedve ültem ma este én is egy budapesti belvárosi templomban az istentisztelet kezdete előtt. Jóval az istentisztelet kezdete előtt odaértem, de nem bántam. A templomban csend, nyugalom fogadott. Mintha ide még a nagyváros zaja sem merészkedne be. A fapadok és a református templomokra jellemző egyszerűség gyerekkoromat juttatták eszembe. A vallásos családokban a gyermekek számára egyfajta "kötelező program" a templombajárás, melynek értelmét csak felnőtt fejjel kezdi el felfogni az ember. Mégis, már gyermekként is megtapasztalja az ember azt a csodát, hogy a Jóisten köztünk van. A sokszor fűtetlen falusi templomokban régen is hétről hétre összegyűltek az emberek, hogy együtt, közösségben tapasztalhassák ezt meg.
A templom központja a hívő közösségnek, a templombajárás pedig rendszerességet visz a mindennapokba. Ehhez viszonyítunk, illesztjük a hetek körforgását.
Rövidesen elkezdődött az istentisztelet.
Értékes gondolatokkal lettem gazdagabb. Az egyik legfontosabb kérdés az ember életében, hogy: 'Mikor élem helyesen az életemet?' Akkor, ha az ember nem önmagának él, hanem életével hasznossá tud lenni a közössége számára. Mindenkiben ott lakozik valamilyen tehetség, amivel élete során gazdálkodhat és mindenki szabadon dönti el, mit kezd vele. Lehet önös célokra is használni, akár Isten teljes kizárásával is az életünkből. Aki így él, azonban hiába keresi a választ arra, hogy mi végett éli az életét ezen a világon.
Azok, akik a krisztusi értelemben kívánnak hasznos és sikeres életet élni, mindig meg tudják ezt a kérdést válaszolni. Minden embernek úgy kell gazdálkodnia tehetségével, életével, hogy azzal másoknak is segíteni tudjon. Isten ezt várja tőlünk. Krisztus eljövetelekor pedig mindenkinek számot kell adnia arról, hogyan élte az életét.
Mit jelenthet a "hasznos élet"? Nem arra kell gondolni, hogy valaki egyszemélyben megváltoztatja a világ forgását! Hasznos az, ha segítünk egymáson, ha valamelyikünk bajban van. Hasznos az, ha van pár jó szavunk a másikhoz, ha azt látjuk, hogy az roskadozik a mindennapok terhei alatt. Hasznos az, ha fiatal párok családot akarnak alapítani. Minden hasznos, ami az élet igenlését szolgálja. Ez viszi előre a világot.
Jézusban Isten egyértelműen kinyílvánította, mennyire fontosak vagyunk neki. Ez független az időtől: mindig is így volt és így is marad. Isten nem látható formában pedig állandóan köztünk van. Napjainkban is, amikor a sötétség már-már elemészteni látszik minden jót, Isten nem hagy senkit sem magára. Mert fontosak vagyunk neki. Nem fűződik hozzá semmilyen érdeke. Egyszerűen szeretetből teszi. Aki ezt megérti és hajlandó elfogadni, gyakorlatilag mindent megértett.
A Református Énekeskönyv 312. dícséretében ennek a csodája és szépsége így fogalmazódik meg:
"Ó Jézusom, szegényed
Kér, vár, epedve hív:
Te készítsd el: tenéked
Lesz otthonod e szív.
Jer hű szívembe hát!
Habár szegény e szállás,
De mindörökre hálás,
Úgy áldja Krisztusát."
A ma esti istentisztelet egyik legkedvesebb emléke számomra az volt, hogy egy pár éves kisfiú édesapjával jött el az istentiszteletre. Édesapja féltő gonddal tartotta karjaiban, amikor a kisfiú elszenderedett. Így vigyáz ránk is Isten, a mi Mennyei Atyánk.
A keresztény-keresztyén ember számára az élet mércéje: a krisztusi erkölcs szerinti élet.
Advent egyik üzenete pedig ez: Ne féljetek, Isten köztünk van!
Németh Krisztián – Jövőnk.info
