A hétköznapi életünket, egyének, közösségek sorsát is egyfajta törvényszerűségek irányítják, mint ahogy a gépek működését is szabályokkal, fizikai törvényszerűségekkel írhatjuk le. Ezek a láthatatlan vagy természetfeletti világ szabályai, amelyeket lehet tudomásul nem venni, tagadni, de attól még nagyon is léteznek, befolyásolják mindennapi életünket.
A hegyi beszédben (a boldogmondásoktól kezdve odáig, hogy Krisztus lesétál a hegyről) leírt gondolatok ilyen összefüggésekre világítanak rá. A boldogmondások meghatározzák, hogy az üzenet kiknek szól, és kik indulhatnak el azon a szellemi úton, amely a tanítás megértéséhez vezet. Első helyen áll az az ember, aki szegény létére is csak Istennel törődik, és akit Isten Szelleme kitölt. Nem bolond tehát - még ha annak is tartják - hanem Isten Lelkében van, és eközben szegény ember. Olyanról van szó, aki minden világi gazdagságot feláldozott azért, hogy az Igazságot kövesse és képviselje.
Mivel napjainkban jól látható, hogy hatalmas veszély fenyegeti az emberiséget, foglalkoznunk kell azzal, hogy honnan jött ez a veszély és hogyan lehet elkerülni. Mi a veszély lényege?
A nyilvánvaló veszély a háború fenyegetése. A kevésbé nyilvánvaló, de sokkal súlyosabb veszély az a szellemi-erkölcsi hanyatlás, amibe a nyugati ember jutott, és amelyből nem tud kikeveredni. Ez a nyugati társadalom ártatlanok százezreit ítél éhhalálra vagy rabszolgaságra, miközben az égbekiáltó bűnök megtorlatlanok maradnak. Van tehát ítélkezés minden és mindenki felett, halálos ítélet is, kivégzés is. Magzatok és szegények millióinak kivégzése.
Isten "ne ítélj hogy ne ítéltess" parancsolata kettős érvényű. Az egyszerű embernek szól, akik a hétköznapjaikban döntést hozhatnak saját vagy mások sorsáról. Egyrészt vonatkozik a fizikai világ ítéletére, másrészt vonatkozik a szellemi világ ítéleteire. A fizikai világ ítéleteit ismerjük; ha valakinek valakivel gondja van, valamilyen módon igyekszik érdekeit ellene érvényesíteni, a saját igazának érvényt szerezni. Ez jelenthet önbíráskodást egészen szélsőséges határokig, anyagi kár okozásától a verekedésen át a gyilkosságig. De jelentheti a világi törvények szerint való eljárásokat, attól függetlenül, hogy aki ítéletet szeretne hozni valaki ellen, jogosan teszi-e vagy sem. De jelentheti azt is, hogy rágalmak terjesztésével valaki valaki másnak az életét teszi tönkre, jelenthet csínyeket, nyilvános rágalmazást, megannyi kellemetlenséget, szándékos gondatlansággal elkövetett károkozást is.
A parancs szellemi tartalma túlmutat az anyagi világ korlátain. A hegyi beszéd bőven tartalmaz erre vonatkozó utalásokat, hangsúlyozva a szeretet és a gyűlölet szerepét a világunkban. Mit kezdjünk azzal a mondattal, hogy "mind embergyilkos az, aki gyűlöli atyjafiát ok nélkül"? Nagyon egyszerű, szó szerint kell érteni. Az emberek érzései ugyanúgy nyomot hagynak a világban, mint a fizikailag látható cselekedeteik. Az emberek egymás iránti gyűlöletéből származnak betegségek, járványok, tragédiák, katasztrófák, rontások és átkok. Maga az erős gyűlölet bőven elég az öléshez - a gyűlölt személy valamilyen formában szerencsétlenebb lesz, gyengébb, betegesebb, vagy egyszerűen hirtelen éri baleset. Nem kell itt boszorkányságra gondolni, ezek olyan folyamatok, amik a mindennapjaink részei, kis odafigyeléssel életünk eseményeinek okai nyilvánvalókká válnak. Az embereknek jobban kellene vigyázniuk az érzéseikkel. A gyűlölet és a gyűlölethez közeli érzések éppen úgy elítélnek másokat, mint a bíróságok, éppen úgy károsak az egészségre, mint egy késszúrás vagy egy csonttörés. Ezt szó szerint kell érteni. Egy olyan társadalom tehát, amelyiknek tagjai egymáshoz ellenségesek, rosszindulatúak, kegyetlenek, lenézőek, megvetőek, tiszteletlenek, éppen úgy ártanak egymásnak, mint ha olykor kést szúrnának egymásba.
Ezek miatt az okok miatt az embernek arra kell törekednie elsősorban, hogy ezt az állapotot megszüntesse. Mert amíg ítél, maga is ítélet alatt lesz. A fogalom nem keverendő a faji előítéletekkel (tapasztalatokkal, vagy egyszerű óvatossággal), véleménynyilvánítással, a nyilvánvaló rossz felismerésével. Mivel az ítélet a keresztény kúltúrkörben negatív fogalom, a gyűlölethez hasonlóan, ezért a sötétség igyekezik minden, számára kellemetlen gondolatot ítélkezésnek és gyűlöletnek beállítani, az igazságot is. Márpedig, ha valakire a nyilvánvaló gonoszságát, bűneit rábizonyítják, az nem ítélkezés, hanem maga az igazság. Az is igazság, hogy a bűnért bűnhődni kell, a bűnös személy pedig a bűnének megfelelő mértékben elítélhető (törvényileg).
A természetjog alapja az élet és az élet feltételeinek védelme. Ugyan elvileg egy ember a saját életét feláldozhatja egy magasabb fokú szellemi küzdelem keretei közt (a mártírhalál a legszebb halál), de egy embernek az élet védelme elsődleges kell hogy legyen. Elsősorban szűkebb környezetében, másodsorban a közvetlen környezetét alkotó közösségében, végül a nagyobb közösségében, a nemzetben. Ennek megfelelően a természetjog felruházza a törvényesség erejével a közösség önvédelmét. A fizikai és szellemi világból érkező támadás kivédése az életet és az élet védelmét szolgálja. Az élet védelme viszont kizár minden gyűlöletet és ártó indulatot.
Ítélet közeleg a világra, amelyik a bűn és a gyűlölet rabságában szenved. Ahol a bűn megsokasodik, a szeretet meghidegül, és elterjed a gyűlölködés. Éppen ezért nem csupán a gyűlöletet, a haragot, és az ártó indulatokat kell kerülnie az embernek, hogy elkerülje az ítéletet, hanem egyenesen a szeretetre kell törekednie. Aki gyűlöl, maga is a gyűlölet célpontjává válik, míg a szeretet az egyént és a közösséget is építi. Ahogy a gyűlölet teljes valósággal, kétségtelenül ölni képes, úgy a szeretet teljes bizonyossággal éltet. A bűn elválaszt a szeretettől, de a szeretet legyőzi a bűnt és az ítélkezőt is, megtöri a gyűlölet erejét. Egy embernek a napja lelki értelemben a két oldal közötti sodródásban telik, a rá ható eseményeknek megfelelően. A negatív események rossz érzéseket és érzelmi reakciókat igyekeznek kiváltani, a kedvező események inkább a szeretethez lökik közel az embert. Az embernek arra kell törekednie, hogy ellenállva az őt érő kellemetlen eseményeknek, megmaradjon Isten világosságában és a szeretetben. Az embernek minden körülmények közt ragaszkodnia kell a szeretethez. Az Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is őbenne - nem szabadna tehát a szeretet mint érzést megvetnie senkinek, hiszen aki a szeretetet megveti, Istent veti meg, az életet veti meg. Aki a szeretetet gúnyolja, Istent gúnyolja. Mi a szeretet? A szeretet elsősorban nem testi szeretet, hanem az az életút, amit Krisztus felvállalt az emberekért. Érzés is, áldozat is, az Igazságért való kiállás is, a másokért való szenvedés is, egészen a halálig. Ezt végiggondolva láthatjuk, hogy a világ nem akar tudomást szerezni a szeretetről, hiszen a sötétség a szeretetet mindennek akarja láttatni, de leginkább ilyennek nem.
Ha tehát megmaradunk egyénenként a szeretetben, és elkerüljük a világi és szellemi ítélkezést, elkerüljük az ítéletet. Ugyanakkor azok, akik megmaradnak a gyűlölet mellett, ítélet alá esnek továbbra is. Nyilvánvaló, hogy emiatt is felesleges ítélkeznünk ellenségeink felett, hiszen ők ítélet alá kerülnek, míg mi nem, vagyis túléljük őket és megszabadulunk tőlük. Ez az egyénre vonatkozik, a társadalom vezetőinek továbbra is fenn kell tartania a törvényes rendet a természetjog alapján.
Mivel a mostani társadalmi-pénzügyi-szellemi válságot elsősorban lelki okok okozzák, ezért nyilvánvaló, hogy a lelki probléma megszüntetésével a világi probléma is megoldódna. A káros hatások, mindennapi kellemetlenségek ítéletek ellenünk, amelyekben saját lelki gyengeségünk és ítéleteink köszönnek vissza. Ez az állapot viszont megszüntethető. A szebb és jobb világ felé az első lépést szellemileg kell megtenni.
Tamási Attila – Jövőnk.info
