Az MNA Dombóvári Népi Akciócsoportja által szervezett emléktúra méltó emléket állított idén is a II. Világháborúban Dombóvárt védő 31. SS-Freiwilligen-Grenadier-Division hadosztály számára. Az általunk emelt emlékmű nem fából, nem márványból, hanem áldozatvállalásból, küzdeni tudásból, kitartásból és becsületből lett emelve!
A túrán dombóvári, pécsi és kaposvári bajtársak vettek részt. A megtett táv körülbelül 60 kilométer volt. A távolról érkezőket egy pécsi bajtárs látta vendégül péntek éjszakára, hogy mindenki kipihenten tudjon nekivágni az előttünk álló nehéz túrának. Az égiek nem voltak túl kegyesek hozzánk. A túra előtti három napban rengeteg eső esett a környéken, így az utunk sártengerré változott. Szakadó esőben vágtunk neki a Mecsek-oldalnak a Pálos templomtól. Mire felértünk a hegyre mindenki bőrig volt ázva, pedig még csak 3 kilométert tettünk meg! Ahogy feljebb és feljebb jutottunk a helyre az eső úgy váltott havazássá. Gyönyörű, mindent kárpótló látvány, érzés volt az év elő havazásában, a néhol 10-15 centiméteres szűz hóban haladni. A csodálatos élményt csak a süvítő hideg szél árnyékolta be, ami a teljesen átázott bajtársakat nagyon megviselte. Mindennek ellenére töretlen lendülettel és kitartással folytattuk utunkat Vágottpuszta felé.
Ahogy lefelé jöttünk a hegyről a terep úgy vált ismét sárossá, csúszóssá. Ezen az úton egyik bajtárunk olyan szerencsétlenül csúszott meg, hogy teljesen kiment a bokája. Az MNA csoportok kiképzési programjában nagy hangsúllyal szerepel a harctéri sebesült ellátás, elsősegély oktatás, így megsérült bajtárunk szakszerű ellátásban részesült, majd bajtársai segítették le a hegy lábához. Felszerelését bajtársai felváltva vitték helyette. Ez a szerencsétlen eset is jól mutatja, hogy az MNA közösségében micsoda erős bajtársias szellem uralkodik! A bajtárs az, aki a bajban is társ! Akire számítani lehet a nehéz helyzetekben. A hegyről leérve egy kiszállási pontra kísértük bajtársunkat, és egy segítőt hátrahagyva számára folytattuk utunkat Komló felé.
Az eső kitartóan esett, a bakancsokra ragadt sár és a táskákba, ruhákba szívódott esővíz óriásinak tűnő plusz terhet rótt bajtársaink nyakába, így elcsigázottan, teljesen átázva, átfagyva folytattuk utunkat. Sikondát, majd Komlót elhagyva Mecsekpölöske felé vettük az irányt. Az eső csak esett és a szél is felerősödött. Az utunkat végeláthatatlan sártenger borította. Hosszabb pihenőket a szűnni nem akaró eső és a hideg szél miatt nem tartottunk, ami fokozatosan készítette ki bajtársaink lábát.
Az út nehéz és monoton volt, de mire Mecsekpölöskét elhagytuk az eső végre alábbhagyott, majd teljesen elállt. Nagy öröm volt ez a teljesen átázott bajtársaknak. Kisvaszar település felé haladva egy rövid ideig még a nap is kisütött. Kisvaszart elkerülve Tarrós felé indultunk tovább, amit már sötétedés után értünk el. Tarróst elhagyva Vásárosdombó felé indultunk tovább, ahonnan terveink szerint a Baranya csatorna töltésén haladtunk volna Dombóvárig, azonban a hirtelen jött esőzés annyira megemelte a csatorna vízszintjét, hogy utunkat jelentős kerülővel tudtuk csak folytatni. Bajtársaink este fél nyolc felé érték el Dombóvár határát.
Emléktúránkkal méltó emléket állítottunk idén is a II. Világháborúban Dombóvárt védő 31. SS-Freiwilligen-Grenadier-Division hadosztály számára. A csapat bár megfáradtan, átázva, átfagyva, de a végsőkig kitartva elérte a kitűzött célját! Bajtársiasságból, kitartásból mindenki jelesre vizsgázott! Kétség nem fér hozzá: Az MNA a legkiválóbb hazafiak közössége!
Az utunkat mi is végig fogjuk járni és a köveinket mi is le fogjuk tenni a Hősök útján, ahogy elődeink és a 31. SS-Freiwilligen-Grenadier-Division hadosztály katonái is letették.
Dicsőség, Tisztelet és Hála a Hősöknek, akik nem haltak hiába, mert vérükből új hajtárs sarjadt!
Sz. Gábor
MNA Csoportvezető
