A Jobbikban sokan azt hitték, hogy végre megtalálták azt a pártot, amelyik következetesen képviselni fogja az EU-ellenességet. Hitték, egészen az EU képviselő választásokig. Aztán az EU-ellenes lelkesedés alábbhagyott a Jobbik háza tájékán és a mese mindjárt másról szólt.
Krisztinácska és Szegedi Csanád elvonultak Brüsszelbe, mert hát képviselni kell valakinek a magyarságot, amolyan igazán magyaros virtussal a zsidók között. Mintha egyetlen zsidó egyetlen pillanatra is foglalkozott volna velük. Mondták a magukét a nagy semminek, nagyjából úgy, mint a hazai parlamentben. Volt értelme? Nem. Annak viszont volt, hogy a Jobbik ezen a téren is bizonyította, mennyire ügyesen képes forgatni a köpönyeget. Most újra változás van, a köpönyeget gyorsan vissza kell fordítani, mert a saját romjain álló Jobbiknak kellene valami (bármi), ami újra felduzzasztaná a szavazótábort. Mivel most ez a szél fúj, tehát akkor ezzel a széllel vitorlázunk.
Érdekes, az miért nem hangzott el egyetlen Jobbikos felszólaló szájából sem, hogy az EU elleni tiltakozásképpen valamennyi képviselőnket végérvényesen hazahívtuk! Így el lehetne kezdeni egy tiltakozást, de hát szó sincs ilyenről. Inkább belerúgtak egy jó nagyot Szima Juditba is, csak hogy a saját kedvenceiknek meg legyen a helye.
Az a párt, amelynek EU-képviselői vannak (vagy egyáltalán indult a választásokon), fogja be a száját, hogy mikor lépjünk ki az EU-ból, és mikor ne.
Tálas András - Jövőnk.info
