Az anyag egy hosszabb beszélgetés részlete. Rendhagyó módon nyilvánosságra hozzuk a szöveg tartalma miatt.
(...)
Én nem is annyira az orosz (vagyis emberi) szövetségre számítok, hanem inkább arra, hogy odafentről segítenek be nekünk. Szerintem Isten a legjobb szövetséges, és kiszámítható is, ellentétben az emberekkel. A mennyei világot pontosan úgy kellene kezelnünk, mint egy szövetséges világbirodalmat, végül is bizonyos értelemben már most is ezt tesszük.
Ami engem az orosz felfogásban most zavar, hogy leginkább a száz évvel ezelőtti amerikai (USA) felfogásra hasonlít. Ami némi reményt ad, hogy valamelyest tisztult a szellemiségük az utóbbi években, ami remélhetőleg folytatódik. Könnyen lehet azonban, hogy a demokráciához (ami valamilyen módon a kommunizmus egy változata, torz tükörképe) való ragaszkodás kivégzi őket. Putyin demokráciát védő nyilatkozatai szerintem nyugodtan lecserélhetők a kommunista vezetők nyilatkozataira, azok a megnyilvánulások, miszerint "sosem lesz náluk diktatúra", vagy hogy elfogadhatatlan a nácizmus, ezt sugallják. A demokratikus rendet nagyon nehéz rossznak látni, és ez becsapós. A diktatúrának az az előnye, hogy teljesen egyértelmű és egyszerű. Nincs benne maszatolás, hazudozás, hogy a hatalom és a döntés a nép kezében van meg egyéb baromságok. A katonai diktatúra erős egyházzal és zsidók nélkül más néven nem más, mint az apostoli királyság, ami a legszigorúbb isteni elveken alapszik. Emellett továbbra is a legegyszerűbb államforma, ahol a bűnös büntetése és a rend fenntartása (katonai-világi kormányzat részéről) az egyik, a bűnös hittel történő megmentésére (egyházi részről) a másik feladatkör, amit az állam ellát. Minden más feladatkör másodlagos, vagy a társadalom feladata, amit szintén a világi-egyházi kormányzat tartat be.
Ezt az országképet támadja a zsidó, vagy a katonai-nemzeti oldalt támadva (nácizás, nemzetellenes lépések, korrupció, kisebbségpolitika, demokrácia), vagy a keresztény értékrendet támadva. Mindkettő támadás mellékhatása, hogy bonyolítja a királyság rendkívül egyszerű rendszerét. Ahol viszont összetettebb a rendszer, el is vész a hatékonyság, megjelenik a korrupció, hiszen a rendfenntartás és a bűnüldözés feladatköre helyett más feladatok is megjelennek. A rendőrségnek és a katonaságnak nincs szüksége ideológiára a keresztény hiten kívül, mert romlik a hatékonysága, és a jó-rossz értékmeghatározó fogalmakat felcserélné valamivel, ami nem határozható meg ilyen egyszerűen, és korlátozódik a döntési képesség. Példának hozható a holokausztos törvény, ahol egy történelmi esemény puszta tagadása súlyosabb bűn a gyilkosságnál. A demokrácia (zsidokrácia) érdekei felülírják a jó-rossz fogalmakat, a zsidó akkor is ártatlan, ha bűnös, és ez kivégzi a rendszert. A mi bűnellenes világi-szellemi felfogásunkat a zsidó azonnal antiszemitának nyilvánítja, és zsidóellenesnek, meg demokráciaellenesnek, mert másképp nem tud ellene védekezni, csak ha a rendszerellenesnek mutatja be azt, és a rendszer erejét fordítja szembe vele. A mi felfogásunk egyszerű, hatékony és lényegre törő, és ezzel a zsidó nem tud mit kezdeni. Megfordítva: a zsidóellenesség Oroszországban egy öntudatlan pozitív folyamat nem a zsidó ellen, hanem a rend biztosítására. Ezt eddig is tudtuk. De hogy bennük ezek az alapvető dolgok mikor tudatosulnak, és hogy meddig játszanak demokráciásdit, nem lehet tudni. Reméljük ők is átlépik majd az árnyékukat.
Mindebből azt akarom kihozni, hogy a hatékonyságnövelés az alapvető elvek felé való elmozdulás, ha úgy tetszik, az állam általam leírt feladatköreinek gyakorlása. Ezt többek közt a propagandáink (világi és szellemi) már képviselik, mert ilyenek a vádiratok a sötétséggel szemben. A felkészülés adott, ami szintén egy rendkívül egyszerű dolog (nincs benne jobbikos maszatolás, csak a rendvédelemre való felkészülés). A tevékenységünk máris egy szimpatizáns kört hozott létre az országban, akik a rend társadalma felé hajlanak. Ez is egy jó dolog. Ezeket gyakoroljuk, erősítjük, javítgatjuk a hibákat. A szellemiség területén szintén ez érvényes, tehát a minőségnek van egy folyamatos javulása. Az, hogy a gátak mikor szakadnak át, majd elválik.
Más részről: nem biztos, hogy fel tudjuk mérni a mozgalom tevékenységének világi hatásait. Mert olyan rejtett folyamatok is elindultak rajtunk keresztül, amik messze túlmutatnak rajtunk is, meg az országon is. Rejtetten vagy kifejezetten ez erősíti a világosság harcait mindenfelé, és lehet hogy az érintett csoportok még csak nem is tudnak róla. Lassan haladunk? Ilyen mélyen lenne a világ? De mennyire. Sőt, sokkal mélyebben, mint azt a legtöbb ember hinné. Az emberek annyira el vannak hülyülve, hogy a legegyszerűbb dolgokat se fogják fel, ez a sötétség nyilvánvaló és elsöprő uralma, amiből mi talpalatnyi területeket foglalunk vissza, ha úgy tetszik emberi lelkeket mentünk a teljes haláltól. Mivel a küzdelem nagy része szellemi, ezért az önáltató csodavárás helyett egyre inkább azt tapasztaljuk, hogy együtt élünk a csodákkal, és egyáltalán nem kell rá várnunk. A "természetfeletti racionalitása" miatt a láthatatlan világ isteni törvényei egyre nyilvánvalóbbak, és lépéseinket tekintve egyáltalán nem próbálkozgatunk ezen a téren, hiszen tudjuk, hogy miből mi következik. Az, hogy az Úr mennyire fog beleszólni a világi kérdésekbe, látható, és érezhető is. A magam részéről én már semmin sem lepődök meg.
(...)
Jövőnk.info
