Facebook YouTube Twitter RSS

Keresés űrlap

Fehér verzió Fekete verzió Vakbarát Mobil verzió

Egy kutyatenyésztő aggodalmai

2012. január 31. - 12:25
|

Újabb sarc az ebadó - Itt is vannak zavarosban halászók

Minden nemzet kulturáltsága lemérhető azon, ahogyan az állatokkal bánik, és ezt kibővíthetjük a hatalomra érvényesen is, hiszen minden hatalom kulturáltsága lemérhető azon, ahogy az állatokkal és az elesettekkel bánik.

A kutyát tartók vegyesen fogadták a tervezett ebadót - hivatalosan: ebrendészeti hozzájárulást -, amely megosztja az embereket. Ahogy a felelős ebtartást és a tenyésztést végzőket is. Az egyik legnagyobb probléma az (is) lehet, hogy akarva-akaratlanul az egészséges kutyaállomány kárára válik ez a rendelet.

Egy fővároshoz közeli településnek, Majosházának a szélétől nem messze, egy „kerek erdő” közepén lakik Tóth László. A Kazbek-hegyi kaukázusi kennelt vezető tenyésztő csendben, nyugalomban él hét „nagy” és három kölyök kaukázusi kutyájával. Az állatai száma mostanság akár több is lehetne, hiszen amióta az ebadó bevezetésének szándéka nyilvánosságra került, szinte naponta találkozik olyan kutyusokkal, akiket kiraktak a telke közelében. 

A 'Megvesztegethetetlen' - Mizseházi Sátán R. Nyikolaj - A Kazbek-Hegyi kaukázusi kennel tulajdonában lévő fedezőkan

- Január eleje óta többször kihívtam a "kutya menhelyeseket", hogy fogadják be a gazdátlanná vált ebeket, ám nekik is véges a kapacitásuk – mesélte Tóth László, aki több mint másfél évtizede tenyészti a kaukázusi juhászkutyákat. Majd megjegyezte: - Az elhagyatott állatok száma minden eddiginél nagyobb lett. Ennek oka legnagyobb részt az ebadó, amelyet még senki nem tudja, hogy mennyi lesz.

Az állatorvos, vagy valamelyik illetékes mi alapján dönti majd el, hogy veszélyes a kutya vagy sem? Esetleg, ha kint van a tábla a kapun; "Vigyázz, a kutya harap!" - akkor ott a veszélyességi fok miatt netalán extra adót kell majd fizetni?

Nyikolaj 18 hónaposan

Arról nem is beszélve hogy az ebadó burkolt formában, már legalább húsz éve létezik Magyarországon. Hogy hogyan? Hát úgy, hogy a veszettség elleni oltásba van beépítve. Maga a vakcina szinte filléres költség, pár száz forintért kiváltható az állatpatikákban az állatorvosok számára. És a fennmaradó több ezer forintos költség bizton nevezhető egy burkolt ebadónak.

Most jött az "ebrendészeti hozzájárulás", ami nem más, mint ugyanazon adó kétszeri beszedése. A tervezet megfogalmazása is azt sejteti, hogy az összeg ellenőrizetlen lesz, és nem arra költik majd, amire meg lett hirdetve.

Annak idején a súlyadó is azzal az ígérettel lett bevezetve, hogy azt az utak kátyúmentesítésére fordítják majd. Az oltás árának megemelésétől sem lett kulturáltabb a kutyatartás. Az ebrendészeti hozzájárulás lényegében azt jelenti, hogy a felelőtlen, nemtörődöm gazdák kutyáit befogó sintért fizetik belőle. A kiszökött, vagy kirakott kutyák nagy része keverék, oltatlan, és biztos, hogy nem fizetnek utánuk semmit. Tehát gyakorlatilag az fizet az összeszedéséért, ivartalanításáért és ellátásáért, aki felelősen tartja a kutyáit. Az utóbbi pedig egyre nehezebb. Az eledel, a különböző oltások egyre drágábbak. Ahogyan a bérleti díjak a kiállításokon, a különböző versenyeken, amelyekre már az odautazás is lassan megfizethetetlen lesz, az egekbe növekedő benzinár, és autópálya matricák miatt.

Díjak, oklevelek

Pénztárcájának apadása miatt a tenyésztő is ezerszer meggondolja már hová induljon el kutyáival. Már csak a legrangosabb versenyekre tud elmenni. Egyébként az országos elszegényedés miatt egyre kevesebb kutyát vesznek, pláne az igényesebb fajtát…

Akár dicsekedhetne is – mutatta is a vitrint, ahol legalább száz serleg díszeleg - mennyi mindent nyertek kaukázusi kutyái, előfordult, amikor ritkaságszámban menően egy tenyészetből, minden kategóriát megnyertek. És ez nem dicsekvés. A serlegek és a gyönyörű, erős kutyák, magukért beszélnek.

Érzi, látja, hová jutott az országunk. Ilyen életszínvonal mellett, mikor sokaknak még a napi betevőre sem futja, és nagy a kilátástalanság, a munkanélküliség... ilyenkor egy újabb adót bevezetni olyan, mint amikor a haldoklóba rúgnak még egy nagyot.

A helyzet az, hogy az emberek annyira el vannak maradva a számlákkal, kommunális adóval, hitelekkel, olyan rettentően aggasztó a helyzet, családok tízezrei, százezrei, élnek egyik napról a másikra, hogy nem fogják tudni kifizetni már a kutyaadót sem. A felelőtlenebbek pedig olyan alantas cselekedetekre is vetemedhetnek, hogy inkább szélnek eresztik a kutyáikat.

A „zavarosban halászókat” természetesen mindez hidegen hagyja. Aki eddig is rosszul tartotta az állatait, disznóólban, szaporított nagyjából egyforma, törzskönyv nélküli, genetikailag, idegileg zavart kutyákat, és adta el fajtatisztaként, féregtelenítés, oltás, származási lap nélkül, az ezután sem fog fizetni semmit, meg fogja találni a módját, hogy kibújjon a fizetés alól, csak a haszonszerzés érdekli. Mindenen spórol, és nem érdekli, milyen betegségeket örökíthetnek tovább a gyakran beltenyésztett kutyái.

Kazbek-hegyi Szvetlana

Az sem foglalkoztatja, milyenek lesznek a kölykök vagy hová kerülnek, mi lesz majd a fajtával pár év múlva, és ha egy kutyája a felelőtlen szaporítónak már nem tud több hasznot hozni, leromlott az egészsége, és kimerült a sorozatos elléstől, viszi a sintértelepre.

Sajnos ezeknek a felelőtlen, nyereségvágytól hajtott embereknek köszönhető, hogy sok fajta jelentősen leromlott mára. Megint azok alól húzzák ki a talajt, akik komolyan veszik azt, amit csinálnak. A kutyatenyésztés komoly hobbi, vagy inkább egy életforma. Bármilyen nehéz elhinni, sok esetben inkább veszteséges, mint nyereséges. Egy tenyésztő nem von be örökletes betegségtől szenvedő kutyát a tenyésztésbe, és a jellemre is odafigyel, ha az eltér a kívánatostól, inkább nem kockáztat.

Minden fajta a fajtajellegeknek megfelelő tulajdonságokat örökölje, nemcsak kívül, hanem belül is. Minőségi eledelt ad a tenyészállatoknak, és külön kiemelten jót a szoptatós anyáknak. A fedeztetés sincs ingyen, és adódhatnak komplikációk a vemhesség, szülés során, ami orvosi kezelést igényel. Ezer és ezer kisebb-nagyobb dolog adódik, melyek egy átlagember számára lehet, feleslegesnek tűnnek, de csak így maradhatnak fenn az adott fajták az utókornak.

Egy igazi tenyésztő célja, az adott fajta nemesítése, és az egészséges, erős, s a fajtára jellemző külső és belső jegyeket viselő utódok létrehozása.

A jó tenyésztő munkája értéket képvisel. De a kérdés: vajon meddig?

Ősér - Szabad Riport Tudósító Iroda - Fotók: kazbek-hegyi. hu