Angela Merkel Kínába utazik lázítani, hogy eljárjon az olajembargó ügyében. Ugyanis Kína nemhogy visszautasította az Egyesült Államok és az Európai Unió által elfogadott behozatali tilalmat, hanem a szokásos mennyiséget meghaladó olajat rendelt az irániaktól. Merkel most arról akarja meggyőzni a kínai vezetést, hogy csökkentse az iráni olaj felvásárlásának mértékét, vagy ha nem is csökkenti, legalább a szokásosnál ne vegyenek többet. Ilyen az, mikor valaki nem számol előre a következményekkel, és jól pofára esik. Ha most Merkel meg akarja győzni a kínaiakat, azért az Európai Uniónak nagy árat kell majd fizetnie.
Ugyanis az unió saját magát taszította kiszolgáltatott helyzetbe az olajembargóval. Az üzemanyagárak nőnek és nőni fognak, mert csak drágább forrásból tudják fedezni az európai gazdaság olajéhségét, és a kialakult helyzet arra ösztönözte a kínai államot, hogy növelje stratégiai olajtartalékait. Hogy abból Európát fogják-e megsarcolni, vagy csak az irániakat segítik ki, azt majd az eladási árak határozzák meg. Ha bármit is el kar érni a kínaiaknál, többet kell ajánlania, mint amit Kína nyerhet az Európai Unió kiszolgáltatott helyzetén. Merkel csütörtökön indul előre eltervezett kínai útjára, amit szinte kizárólag ennek a témának a megtárgyalására szán.
Kína a világ második legnagyobb olajfelhasználója, és nem fog beleegyezni semmibe, ami fenyegetheti az olajforrásainak biztonságát. Hogy Merkel mit akar ajánlani, az kérdéses - logikus lenne alternatív technológiákat ajánlani, ami csökkenti a kínai gazdaság olajéhségét, de mindez nevetséges lenne egy olyan gazdasággal a háta mögött, ami olaj nélkül egyszerűen megszűnik működni.
Molnár István - Jövőnk.info
