Az Európai Unió újabb Irán ellenes "szankció-csomagot" fog elfogadni áprilisban, ami magába foglalja a távközlési berendezések értékesítésének betiltását, olyan eszközökét, amelyeket "fel lehet használni kémkedésre az ellenzéki aktivisták ellen". Ezen kívül bővítik azon iráni hivatalos személyek listáját, akiknek megtiltják a belépést az Európai Unió területére és befagyasztják számlájukat az európai bankokban.
Az újabb intézkedéscsomag alattomos módon gazdasági kényszerítő eszközként van bemutatva, ami arra késztetné Iránt, hogy hagyjon fel atomprogramjával - de ez egyszerűen hazugság. Nyilván sokaknak feltűnt, hogy a nyugati országok Irán ellenes propagandája egy ponton elakadt. Tervbe volt véve az ország lerohanása, a nukleáris létesítmények megsemmisítése - és el is jutottak addig a pontig, hogy a tömegpusztító fegyver ürügyével legitimálják az ország elleni NATO-beavatkozást.
Aztán mintha megakadt volna a gépezet - és nem csak amerikai részről érzékelhető a határozatlanság, hanem mindkét oldalon. A nyugatiak lassan kezdenek tisztában lenni az iráni katonai potenciállal, valamint azzal, hogy az ő lehetőségeikkel a fontosabb föld alatti létesítményeket gyakorlatilag érintetlenül hagynák. Több olyan információ is birtokukba jutott, ami letisztázta, hogy az Irán elleni támadás sokkal nagyobb kockázatokat rejt magában, mint azt korábban gondolták - és az összeütközés kimenetele korántsem biztos. Az iráni fél is mintha megtorpant volna - azt mondták, nem engedik be az amerikai hajókat a perzsa-öbölbe - de beengedték. Azt mondták, azonnal lezárják a Hormuzi-szorost, ha az EU elfogadja az olajembargót - de nem zárták le. Egy ilyen lépéssel ugyanis nem csak a nyugati félnek okoznának kárt, hanem az amerikaiak oldalán avatkozhatna be több olyan arab állam is, ami egyébként semleges maradt volna, de érdekelt az olajkereskedelem biztonságában és így a Hormuzi-szoros nyitva tartásában. A helyzet pattanásig feszült, de mindkét oldal vonakodik megtenni az első lépést.
Az Európai Unió újabb intézkedései is erre utalnak. Ugyanis szó nincs arról, hogy a kommunikációs berendezések beszállításának tilalma hatalmas károkat okoznak Iránnak és így bármilyen kényszerítő erővel bírna. Sokkal inkább arról van szó, hogy a nyugati államok a katonai beavatkozás előtt utolsó lehetőségként megpróbálkoznak egy kívülről vezérelt iráni rendszerváltással. Utolsó esélyként fokozzák az iráni ellenzék támogatását, felfűtvén azt esetleg egy polgárháborús állapotig. A nyugati média pedig úgy kommunikálná a kialakult helyzetet, hogy "a szankcióknak köszönhetően Iránban nem tudják már annyira elfojtani az ellenzéket". A perzsa államnak jelen helyzetben sokkal inkább kell foglalkoznia a belső stabilitással, mint a külső, katonai fenyegetettséggel!
Fenyvesi Áron - Jövőnk.info
