Az utóbbi időben megjelent oldalunkon néhány kritikai írás a Jobbikról, melyekről a figyelmes olvasók észrevehették, hogy nem dolgozószobánk csendes magányában íródtak. Nem titok, hogy ezek a belső kritika hangjai. Az ezt is felismerni képtelen, és a párt körüli anomáliákat felismerni nem hajlandó fanatikus naivák, ha másért nem, a rendreutasító írás hatására mára remélhetőleg elhagyták az oldalt. Azokkal, akik a párton, és azon keresztül elképzelt demokratikus változáson kívül semmit nem látnak (többek között korunk történéseinek folyamatát sem), nem tudunk mit kezdeni. Akik felkészültebbek, reálisabb helyzetértékeléssel rendelkeznek, úgyis olvasótáborunkban maradnak, függetlenül attól, hogy bizakodnak-e a Jobbikban vagy már inkább szkeptikusak. A naivákkal ellentétben ők látják a folyamatokat, de a Jobbik visszásságait is. Sőt, utóbbiakat ők látják a legjobban.
Nevezett írások megjelenése óta több olvasói levelet kapunk az egyre szkeptikusabb jobbikosoktól és ex-jobbikosoktól. A pártot illető kritikáikkal egyetértünk, azonban nincs kapacitásunk a nyilvánosságnak szánt levelek leközlésére. Nem hangolhatunk a viaskodásra, és a kritikai hangok önmagukban nem vezetnek eredményre (lásd lentebb). A különböző információkat köszönettel fogadjuk, bár sok mindenről tudomásunk van már, még ha egyelőre nem is közöljük le ezeket. A soraikban rendet vágni az ő feladatuk – mi ebben legfeljebb segíthetünk. Érdemi beavatkozásnak pedig csak a lentiekben ismertetett esetben látnánk értelmét.
A magunk véleményét a pártról, összetételéről, az általa választott útról, a buktatókról régen kifejtettük. Még a választások előtt előrevetítettük azt is, mit várhatnak a bizakodók. Ezek a meglátások beigazolódtak – ezt támasztják alá az olvasó levelek, illetve személyes találkozások során folytatott beszélgetések is. Nem mondjuk, hogy örülünk neki. Szívesen mondanánk most azt, hogy aggodalmaink alaptalanok voltak, vagy netán, hogy tévedtünk. Mindenkinek könnyebb lett volna, ha úgy működik a dolog, ahogy azt a bizakodók álmodták. Egy színmagyar párt, talpig becsületes képviselőkkel – meg persze működő demokrácia… De ha a naiv illúziókat félre is tesszük: ha legalább a párt az lett volna, ami! Nekünk is egyszerűbb lett volna, ha egy szövetségesként is szóba jöhető társaság tölti be a nemzeti szerepet a demokrácia világában.
Érthető a párttagok vagy egykori párttagok csalódottsága. Logikus, hogy ez után keresik a kapcsolatot felénk. Amit nem utasítunk vissza – miért is tennénk? Némi megértéssel kezeljük azokat is, akik még nem hagyták el a pártot. A belső változásban való reménykedést illetőleg már szkeptikusak vagyunk – ezt csak nagyon határozottan és következetesen lehetne végrehajtani, és komoly áldozatokat követelne. Az erre irányuló segítségkéréseket nem utasítjuk vissza. Az érdemi változtatáshoz azonban próbálkozások helyett egy jól kidolgozott művelet kell, mert a javító szándék önmagában, vagy minden szegmensében átgondolt terv nélkül nagyon kevés! A próbálkozás kisiklik, vagy (jobb esetben!) a pártszervezet halálához vezet. A fertőzött rész kíméletlen eltávolításával párhuzamosan létfontosságú a változásra törekvők koordinálása, a kulcsterületek megőrzése és nem utolsó sorban a megfelelő kommunikáció a szervezeti keretek, tagság és bázis megőrzése érdekében. A helyzet újraértékelése és új csapásirány kijelölése sem maradhat el. Stratégiai szövetség részünkről csak úgy képzelhető el, ha mindezt biztosítottnak látjuk. Amennyiben a változások mértéke és iránya nem az általunk (és a párt tagsága által) elvártakat célozza, meddő próbálkozásnak tekintjük, és érdemben nem tudunk vele foglalkozni.
Bükkfalvi Roland – Jövőnk.info
