Facebook YouTube Twitter RSS

Keresés űrlap

Fehér verzió Fekete verzió Vakbarát Mobil verzió

Báthory Erzsébet tragikus sorsa 1.

2012. február 10. - 06:29
|

(A „kabátlopási ügyben” az a legrosszabb, hogy akinek ellopták, az is ugyanúgy besározódik, mint maguk a tolvajok.)

Milyen ember volt Báthory Erzsébet?

Báthory Erzsébet 1560. augusztus 7-én Nyírbátorban született. Apja ecsedi Báthory György volt, aki 1570-ben halt meg, anyja somlyói Báthory Anna (anyjának testvére volt Báthory István fejedelem [1571–1586], aki később lengyel király lett [1575–1586])

Erzsébet az ecsedi kastélyban töltötte gyermekkorát, mint az évszázadokon át Magyarország egyik legnagyobb és leghatalmasabb főúri családjának egyik utolsó tagja. Bár ebből a korból adatok nem nagyon kerültek elő, de bátran feltételezhetjük későbbi cselekedeteiből, leveleiből, hogy jó nevelést kapott, írástudó, s a XVI. században szokásosnál műveltebb nő volt.

Nyelveket beszélt, természettudományokban (gyógyászat, gyógynövények), valamint a politikában és a művészetekben, sőt a gazdasági, és pénzügyi területeken is jártas volt. Báthory Erzsébet egy rendkívül érdekes és sokoldalú személyiség, emellett gondos és hozzáértő gazdasszony volt, aki ismerte az újkori asszonyok és főleg az arisztokrata nagyasszonyok lehetőségeit és életkörülményeit. Azt mondhatjuk, hogy életvitele egyáltalán nem tért el egy átlagos korabeli főúri asszony életétől és tevékenységétől.

Házasság, birtokegyesítés

Nádasdy Ferenc gróffal – aki nála öt évvel volt idősebb -, tizenegy éves korában jegyezték el, és 15 éves korában, 1575-ben lépett frigyre.

Nádasdy gróf feleségének a csejtei kastélyt és a körülötte lévő 12 falut adta nászajándékba, amelyek Pöstyén közelében terülnek el. Erzsébet először Sárvárra került, ahol a Nádasdy családnak volt családi kastélya, majd ezután nemsokára a Pöstyén közelében fekvő Csejtére költöztek.

Csejtei vár

Nádasdy Ferencet – akit kegyetlensége és bátorsága miatt „Fekete Bégként” is emlegettek – a török ellen vívott csatározások kötötték le, noha, egyes adatok szerint Nádasdy, ahova csak lehetett, magával vitte feleségét; ennek ellenére Erzsébet gyakran és hosszabb időre maradt egyedül, bár gyakorta váltottak leveleket. Vitatott, hogy 5 vagy 6 gyermekük született-e, ám a nagykorúságot azonban csak 3 gyermek élte meg.

Anna, ő Zrínyi Miklós dunántúli főkapitány felesége lett, Katalin pedig, Homonnai Drugeth György felesége és fia Pál [1593–1633], ki 12 éves korában vált nagykorúvá.

Noha, házasságuk nyilvánvalóan érdekből köttetett, de ettől még érzelmi kapocs is kialakulhatott köztük, hisz mindketten fiatalok, szépek, egészségesek voltak és csaknem harminc évet éltek együtt, holott protestánsként könnyen elválhattak volna. Esetükben valószínűbb a kiegyensúlyozott kapcsolat, mint az örömtelen.

Mint említettük a Báthory család Magyarország egyik leghatalmasabb és leggazdagabb családja volt, akárcsak a Nádasdy család. Kastélyok, házak, falvak sokasága felett rendelkeztek, így a 15 éves Erzsébet és 20 éves férje kezében hatalmas birtokok összpontosultak.

A 16. század közepén a Báthory család 19 vármegye területén 4 300 portát birtokolt, míg a Nádasdyak 888 portát. Ebből Nádasdy Ferenc 851 örökölt. Az 1598. évi házösszeírás szerint Nádasdy Ferenc 2 686 házat mondhatott magáénak, ezen kívül további 2 341-ben volt részbirtokos.

Nádasdy Ferenc hatalmas apai örökségével, valamint Báthory Erzsébettel kötött házassága révén a családi kasszát növelő hozománnyal, birtokokkal 1601-re a magyarországi bárók sorában a harmadik helyre küzdötte fel magát. Gazdagságát és hatalmát a jobbágyportákon kívül több vár és várbirtok – vagy vártartomány – öregbítette.

Nádasdy kastély

A pár birtokközpontjaiban, különösen Sárváron, igazi főúri udvartartást honosított meg (folytatva Ferenc apja, Nádasdy Tamás művészetpártoló tevékenységét).

Bár Nádasdy Ferenc életének nagy részét a harcmezőkön töltötte, sárvári házában szívesen látott vendégek voltak az írástudó deákok, tudós mesterek, prédikátorok. Apja példáját követve nyomdát létesített Sárváron. Itt jelentek meg udvari és tábori lelkészének, Magyari Istvánnak híres hitvitázó munkái is. A hadtudományokon túl, sok más mesterségben is jeleskedett. Szerette a lantosokat és a képírókat, csuda tulipánokat és óriás barackokat növesztett kertjében, idegen nyelveket tanult, külhoni tudósokkal levelezgetett, aranyon vásárolta a szép könyveket, és Sárváron könyvsajtót tartott. Az urasága dúsabb volt a bécsi királyénál…”. Nádasdy Ferenc igazi reneszánsz férfiú volt a XVI. század második felében.

Ugyanakkor feleségéről, Báthory Erzsébetről is feljegyezték, hogy szegény, ámde okos gyermekeket felkarolta, taníttatta, olasz egyetemekre segítette őket.

A nagybirtokok megtartása és veszélyei

Férje, 1604 elején bekövetkezett halála után Báthory Erzsébetre maradt két fiatal leánya és gyermekkorú fia nevelése, továbbá az ország egyik leghatalmasabb birtokrendszere és több mint egy tucat vár, kastély igazgatása.

Új udvari rendtartást készíttetett, kézben tartotta a vármegyei és országgyűlési követek dolgát, figyelemmel kísérte a hadi eseményeket, ügyelt a közbiztonságra, utasításaival, döntéseivel irányította a birtokok gazdálkodását, és mindemellett gondja volt a hozzá fordulók támogatására, ha másként nem, hát közbenjáróként szerezte meg Batthyány támogatását, mint azt például Wathay Ferencné férje kiszabadítására tett fáradozásainak felkarolásával tette.

Erzsébet kétségtelenül erős, határozott egyéniség volt, de nem tett mást, mint amit a kor magára maradt özvegyei tettek: összetartotta a családot, gondoskodott gyermekeiről. A legfontosabbat biztosította számukra: nem hagyta, hogy a családi vagyon, a birtokok és az uradalmak idegen kezekbe kerüljenek.

1607 végén parancsot adott tisztviselőinek, hogy készítsenek urbáriumot a lékai és sárvári uradalomról. A két vaskos összeírás elkészítéséhez 1608 januárjában láttak hozzá és alapos munkát végeztek.

Név szerint összeírták az egész uradalom családfőit, telkeiket, igásmarhákat, valamint a földesúrral szembeni kötelességeiket. Mindkét uradalom szomorú képet nyújtott, a háborús évek rengeteg kárt okoztak emberben, jószágban, házakban egyaránt. Néhány falu, pl. Kis Borisdorf (Kleinborisdorf), Boz, Hidegség, Cenk, de Keresztúr mezőváros is csaknem egészen leégett, alig akadt benne élő ember. Még két évvel a katasztrófa után is viszonylag kevés helyen kezdtek el építkezni, pedig megkapták az összes szokásos engedményt: nem fizettek cenzust, nem kellett szolgálniuk és robotolniuk, az urasági erdőkből kaptak fát az építkezésre. Figyelemre méltó, hogy Cenk esetében „Asszonyom ő nagyságha öt esztendeig valo szabadsagot adott”, amiről levelük is volt, hogy semmit sem adóznak és nem is szolgálnak. Általában a földesurak egy-három év szabadságot adtak a tűzvészek károsultjainak. A 61 leégett házból csak 31 helyen kezdtek el újból építkezni, aminek oka talán az lehetett, hogy sok családot a tatárok rabságba vittek, és akinek sikerült megmentenie az életét, annak csak annyija maradt, ami rajta volt.

Rengeteg volt a „nyomorult”, „szegény ember”, illetve a legtöbbnél csak azt tudták bejegyezni, hogy semmije nincs.

Báthory Erzsébet, de feltehetőleg a többi földesúr is, aki hasonló károkat szenvedett, jobbágyvédő politikát folytatott. Tisztában volt azzal, hogy csak ott lehet valamit venni, ahol valami van. Ezért néhány évig más, szerencsésebb helyzetű uradalom jövedelméből kellett megélnie, míg a dunántúliak összeszedték magukat.

Lékai vár

A sárvári, illetve a lékai uradalmon belül is megkülönböztetett bánásmódban részesültek a károsultak. Azok, akiknek a háza megégett, más faluba, illetve házba költöztek, amit addig használhattak, amíg fel nem építették sajátjukat. Ehhez sok fára volt szükség, amit az uradalmi erdőkből kaptak. Több tilalmas erdőből szabadon, vagy engedéllyel vihették az építésre alkalmas fát. A majorsági halastavakban is halászhattak. Fel voltak mentve az ajándékok adásától, több helyen, például Boz faluban vagy Cenken, nem fizettek cenzust, sőt, még robotolniuk sem kellett. Az uradalmi vámokon is kedvezményesebben kezelték a saját jobbágyokat.

Báthory Erzsébet éles szemmel figyelte uradalmának minden bevételét és aktívan védekezett a károk ellen.

E feladatának azért tudott megfelelni, mert tanult, felkészült ember volt.

Pedig özvegyként, asszonyként sokkal nehezebb dolga volt mintha erős férfi állt volna mellette férjeként. Báthory Erzsébet nem egyszerűen özvegy lett, hanem az ország egyik legnagyobb vagyonának a kezelője is. Az ő rátermettségén, határozottságán múlott, hogy a Nádasdy-vagyon megmarad-e az örökösöknek vagy a rokon családok között aprózódik föl. Másfél évszázaddal később Bethlen Kata találóan jellemezte az özvegyek helyzetét: “Mint-hogy az Özvegyeknek állapotjok hozza azt magával, hogy más Embereknek mint-egy Tzélul ki-tétessenek, úgy vagyon az Én Özvegyi állapotom is; a’ melynek támadtak háborgatói…” 

Szegedi Bori – Szabad Riport Tudósító Iroda