Az iráni Iszlám forradalom nemcsak pusztán egy belső esemény volt, amely rendszerváltozást hozott Iránban. Ahogyan azt sok amerikai, európai és izraeli politikus is saját (naplójában) emlékeit felidézve elmondta, - az iráni forradalom pusztító földrengés volt a Nyugat számára.
Nagy változás történt abban a tekintetben is, hogy az amerikaiak az egyik legkedvezőbb földrajzi, gazdasági és katonai lehetőségekkel bíró, befolyásuk alatt álló és törekvéseiket kiszolgáló országot veszítették el. Ezt a függőségtől való elszakadást és önállósodást a térség többi Iszlám állama - amelyek féltek vagy tétováztak - akkor elszalasztotta.
Az Iszlám forradalom fő üzenete a függetlenség és az erkölcsi értékek alapvető szerepe, ezek hangsúlyozása volt. A forradalom győzelme felvetette a lehetőségét annak, hogy exportálja értékeit és a harmadik világ országai és az Iszlám országok a világban egy új forradalmi hullámot indítsanak el. Az 1979-es iráni forradalommal egy időben Nicaraguában is megdöntötték az amerikai bábkormányt. A Szovjetúniónak nem volt más választása, minthogy puccsal és egy véres hadjárattal elfoglalja Afganisztánt és elnyomja ott az iszlám mozgalmat. Irakban Szaddam Husszein szintén puccsal jutott hatalomba, ugyancsak ezzel a céllal. A libanoni és a palesztin területek népei ünnepelték az iráni forradalom győzelmét és saját dzsihádjukhoz láttak példát az iszlám forradalomban. Egyiptom, Tunézia, Algéria, Szudán, Szaúd-Arábia és Törökország iszlám mozgalmai megújultak és megerősödtek az iráni példa láttán.
A második világháború után egy könyörtelen és erőszakos világrend alakult ki a világ különböző régióiban, mindent felosztottak Kelet és Nyugat között és ennek az igazságtalan rendnek a fenntartására létrehozták a NATO-t és a Varsói Szerződés katonai szervezetét. Semmilyen változás vagy megmozdulás a harmadik világban vagy máshol nem mehetett végbe anélkül, hogy ne valamelyik szövetség függésébe került volna az illető ország. Ezért is volt különleges, hogy az iráni forradalom a Nyugatnak egy biztosnak számító szövetségesének területén zajlott.
A forradalom egyik alapvető politikai iránya és szlogenje a "Se Kelet, se Nyugat" eszméje volt. Imam Khomeini mozgalma Iránban közvetve az amerikai imperializmussal csapott össze és győzött. Ez volt az első alkalom a mai korban, amikor a vallás ilyen hatalmas erővé vált és döntő volt a népek küzdelmében. Annál is komolyabb volt ez a siker, minthogy a nagyhatalmak a színfalak mögött teljes erejükkel a sahhot támogatták és mindent elkövettek, hogy megakadályozzák Imam Khomeini sikerét.
Az Iszlám Forradalom az első lépéseiben győzött és ez a győzelem több volt mint egy csoda, teljes változást hozott. Imam Khomeini és a papság, akik nem törődtek a külföld tevékenységével, tiszta szívből hittek az Imam üzeneteiben. A politikai elemzők és azok az emberek, akik az iráni eseményekkel kapcsolatban voltak, a forradalom győzelmét szinte az utolsó pillanatokig nem akarták elhinni, és sokszor mondták rá, hogy ez lehetetlen.
Ilyen körülmények között történt, hogy 1979. február 11.-én (1357. Bahman havának 22. napján) nagy utcai zavargások közepette Teheránban és a többi nagyvárosban megbukott a királyság rendszere. A rendfenntartókat, a Sah embereit Amerika, az angolok és még néhány más európai ország támogatta, de például a volt Szovjetunió és szövetségesei sem örültek annak, hogy egy vallási alapokon álló társadalom jött létre. A jobb- és baloldali rendszerek az országon belül az ellenforradalmi erőket segítették, és később nyilvánosságra kerültek olyan dokumentumok, amelyek bizonyították, hogy amerikai és szovjet támogatás is volt a háttérben a régi rendszer megőrzéséért.
Nem sokkal később, a forradalom győzelme után ez az egyetértés teljesen világossá vált, amikor is felfegyverezték Szaddam Husszeint, hogy támadjon Iránra. De Imam Khomeini ugyanabban a szellemben, ahogyan az Iszlám forradalmat elkezdte és végigcsinálta, a legnehezebb időkben is tovább irányította, a hosszú ideig tartó háborúban is helytállt és újjáépítette, stabilizálta az országot.
A mozgalomnak, amelynek Imam Khomeini volt az alapítója és a zászlóvivője, 14 évszázad után végre sikerült megmutatnia az iszlám arcát az igazságot kereső világnak és a világ egy jelentős államává vált. Ezért a forradalom az iszlám világban "Khomeini forradalma" néven vált ismertté. Emiatt Amerika semelyik politikai, gazdasági és katonai terve - amely általában a szövetségei elhallgatásával működött - Iránnal szemben nem jutott eredményre. Emiatt a Nyugat majdnem több mint 3 évtizednyi fellépése után a forradalom ellen, ma már az európai és amerikai politikusok közül többek hangsúlyozzák, hogy el kell fogadni az iszlám köztársaságot a nemzetközi porondon.
Az a mozgalom, amely 1357 bahman 22-en győzött, ma számos népnek jelent útmutató fényt. A legfontosabb eredményei a nemzetközi porondon az alábbiak:
1: A forradalmi gondolkodás megújítása a vallás alapján
2: Az Iszlám, mint forradalmi ideológia felmerülése
3: Politikai és vallási ideológia sikeres újraegyesítése
4: A világ iszlám köreiben a muszlim testvériség eszméjének helyreállítása
5: Szellemi, spirituális és vallási értékek újraélesztése a világ muszlim közösségében
6: A nemzetek önbizalmának és harcának felélesztése
7: A hatalmak és kormányok a nemzetek akarata ellen egyre tehetetlenebbé válnak
Végezetül: február 11-e (Iráni dátum szerint bahman 22-e) nemcsak egy politikai rendszerváltás volt, hanem egy teljesen új rendszer kialakítását is jelenti, és ezért különleges az iráni politikai életben, mert egy új korszakot nyit, melyben az iráni nép folytatja a küzdelmet.
Hossein Z.
