Facebook YouTube Twitter RSS

Keresés űrlap

Fehér verzió Fekete verzió Vakbarát Mobil verzió

István és Koppány

2012. február 12. - 19:23
|

A nemzeti elkötelezettségű politizálók jó része István király és Koppány árpád-házi herceg megítélése vonatkozásában egy hamis mítosz rabja. Ez a mítosz mikor keletkezett és hogyan fejlődött a mai állapotába, nehezen megállapítható. A legendák és a kevés fennmaradt írott történelmi anyag nem csak a tényeket, hanem a továbbadójának, írójának véleményét is tükrözve, eléggé ellentmondásos képet ad az akkori eseményekről. A későbbiek során különböző politikai érdekek tovább bonyolították a történetet egészen addig, amíg már semmi köze sem lett a valósághoz. A közelmúltban eljutottunk abba a szakaszába is történelmi személyeink lejáratásának, hogy "rock opera" főszereplőivé válva szinte cirkuszi bohócokként mutatják be őket (a rock néger-zsidó zenei irányzat, a néger gettókban az üzekedési vágy zenei megnyilvánulása volt).

Ez az írás tényközlés, rövidsége ellenére a valóságnak megfelelően, elfogultság nélkül ismerteti azt a történelmi eseményt, amit sokan és tévesen "István és Koppány harca a hatalomért" fogalom alatt értenek. Ennek a történetnek a főszereplője ugyanis nem István, vagy Koppány volt, hanem Sarold királynő. Koppány szintén főszerepet játszott, de szinte haláláig Sarold akaratának alárendeltjeként. Taksonyfia Geyza Stephanus (Géza) fejedelem fia, István király csak egy szereplője volt ennek a királyi történetnek, melynek fő mozgató ereje a szerelem és a hatalomvágy voltak.

Sarold, Geyza, Koppány és István király emberi tulajdonságainak (tudásának, jellemének, fizikai valójának, viselkedésének) ismerete nélkül nem érthetjük meg ennek a történetnek a lényegét. Ezért a szerepük szerinti sorrendben, a rövidítésekben rejlő hibák tudatában ismerkedjünk meg történelmünk valóban kiemelkedő alakjaival, mint emberekkel.

Sarold királynő

949-ben Erdőelvei Gyula, Erdőelvének hatalmas ura, a magyarok második fejedelme elment Konstantinápolyba, a történetíró bizánci császárnak, a Bíborbanszületett Konstantinnak a meghívására. Ekkor voltak ott Tevel fia Tormás, és Bulcsu, Magyarország harmadik fejedelme és kharkasza is, mint a császár vendégbarátai. Erdőelvei Gyula ekkor kapta meg a római hercegi címet, amit csak barátságos uralkodók szoktak kapni. Konstantin császár keresztapasága mellett meg is keresztelkedett, és ekkor a Stephanos nevet vette fel. Erdélyi hagyományok szerint ekkor egy bizánci hercegnő beleszeretett a rendkívül jó megjelenésű Gyulába, és a császártól feleségül is kapta. Nagy kegy volt ez, mert még a német uralkodók sem kaptak bizánci hercegnőt feleségül. A német krónikások meg is írták ezt, értetlenkedve, hogy egy barbár miért kaphatott ekkora kegyet.

A harcos, ellenfelei által rettegett Gyula az esküvő után - valószínűleg felesége hatására - megváltozott, templomokat építtetett, kolostorokat alapított. Mint feljegyezték, fogoly keresztényt kiváltatlanul nem hagyott.

Hagyományok szerint fia nem volt, a keletrómai anyától két leánygyermeke született, Sárold és Karold. Idősebb lányát Saroldot igen fiúsan nevelte, és nem csak lovagolt, vívott és vadászott, hanem a politika tudományát is igen magas szinten elsajátította. Évekre Konstantinápolyba küldte tanulni, ahonnan egy gyönyörű fiatal nőként érkezett vissza. Zöld szemű, aranyvörös hajú, feltűnő szépség magában véve is misztikusnak tűnt a magyarok előtt. Már ekkor királynő volt, a szívek királynője.

Politikai meggondolások Geyzát és az Erdőelvei Gyulát arra késztették, hogy szövetségüket házassággal is megpecsételjék. Geyza és Sárold házassága így egy szövetség biztosításaként jött létre. A kor szokásainak megfelelően a család - árpádházi - egy férfitagja, díszes kíséret élén elment leánykérőbe. Ezt a megbízást Koppány kapta. Amikor a leánykérés során Koppány először találkozott Sarolddal azonnal egy végzetes és el nem múló szerelem támadt benne, mely súlyos következményekkel járt mindenkire nézve.

Sárold apja sokkal szelídebb volt, mint Geyza, akinek erőszakos természete azonnal megtetszett Sároldnak. A boldog férj pedig valódi szövetségesre és uralkodótársra talált gyönyörű feleségében, aki - a krónikás szerint - "az uralomban hű társa volt Geyzának, kinek elhatározásaira döntő befolyást gyakorolt".

Ez a politikailag ragyogóan kitervelt házasság úgy sikerült, mint a mesékben szokás és az egybehangzó hagyományok alapján biztonsággal mondhatjuk ki, hogy egyben a legtökéletesebb szerelmi házasság lett. A "csodaszépnek", vagy "gyönyörűnek" nevezett Sároldba azonnal beleszeretett férje, aki maga is méltó élettársnak tartotta Geyzát. Természetük is nagyon hasonló, szellemi képességeik ugyancsak, amellett pedig fizikai értelemben véve is két szép emberpéldány. Mindezeket a rendkívüli adottságokat tekintetbe véve úgy mondhatnánk, hogy ebből valami nagynak kellett születnie.

Sárold a bizánci nevelésének köszönhetően sokkal jobban átlátta a politika világát, mint férje, a király. Lassan teljes mértékben a befolyása alá vonta a királyi udvart, és ő szabta meg a külpolitika folyását is. Szókimondása, hirtelenharagú természete sok ellenséget szerzett neki, de szellemi fölénye mindig ellenfelei fölé emelte. A királyi tanácskozásokon részt vett, sőt, több esetben elképzelésének elfogadását rákényszerítette a résztvevőkre. Erről Thiemár német püspök, aki gyűlölte Saroldot papjainak a királyi udvarból és egész Magyarországról történt kitiltása miatt, így írt: "... mód felett ivott, katonamódra lovagolt és egyszer egy férfit, szertelen haragra gerjedve, maga ölt meg." Ez az eset akkor is nagy port vert fel. Egyik királyi gyűlésen, amikor Sarold előadta a tervét, egy meggondolatlan főúr, aki nem tudta elviselni, hogy egy nő okosabb nála, rákiáltott, hogy nőknek itt semmi keresnivalója, menjen a konyhába, a politika férfiak dolga. Sarold erre azt válaszolta, hogy aki nem férfi, az fogja be a száját, és takarodjon. Majd ezt követően azonnali párbajra hívta ki. Mindenki megdöbbent, de nem volt mit tenni, a sértegetőnek ki kellett állnia, mert Sarold nem fogadta el a békéltetők ajánlatait. Kardpárbaj volt, mely a sértegető halálával végződött. (Ez a történet is fontos a későbbiek megértéséhez.)

Sároldot nem érdekelték a korszerűtlen hagyományok, fenekestől felforgatta az egész régi rendet. Az ország, különösen a központi királyi hatalom azonban a terveinek megvalósulásai nyomán nagyon megerősödött, az ellenségekkel körülvett ország félelmetes erővé alakult. Így érthető Quedlinburgi apát megjegyzése: "férje életének végén az egész országot a kezében tartotta".

Sarold egyéniségére talán az erdélyi hagyomány világít rá a legjobban. Úgy látszik, hogy megértették, ösztönszerűen felismerték Sároldot, akit "Magyarok Asszonyának" hívnak és azt tartják, hogy nem is halt meg. Ezt a címet Sároldra ruházta a hagyomány, amivel valami őserőt, hatalmat akart kifejezni. A benne érvényesülő természetfeletti erő, az őserő nem is szűnhet meg és ezért nem is halt meg, a hagyományok szerint... Sokan állítják, hogy zöldszemű, aranyvörös hajú asszony azóta is feltűnik időnként az erdőelvi bércek közt, lovával vágtat az erdők felett és aki látja csak annyit mond suttogva: láttam a "Magyarok Asszonyát", nem lesz semmi bajunk, bánatunk. (Dr.Pósfay Pongrácz nyomán)

Kassai Ferenc - Jövőnk.info