Facebook YouTube Twitter RSS

Keresés űrlap

Fehér verzió Fekete verzió Vakbarát Mobil verzió

Törökország választás előtt áll

2012. április 01. - 10:52
|

A szíriai terroristák felfegyverzésére történő felhívások egyre hangosabbak, Szaúd-Arábiával az élen, ugyanis az arab állam nemrég bejelentette, hogy a szíriai lázadók felfegyverzése "kötelesség". Nem véletlenül hangzott el ez a felhívás, amely a nagyhatalmi támogatást hivatott kifejezni éppen akkor, mikor a szíriai terroristák a szomszédos országoknál lobbiznak, hogy engedjék át a Szíriába tartó fegyverszállítmányokat. Hillary Clinton is ma jelentette be, hogy nemsokára "a legkiemelkedőbb arab és nyugati tisztviselők" fognak határozni azügyben, hogyan lépjenek fel az Asszád-kormánnyal szemben. Ez az ígéret a látszat kedvéért több humanitárius jellegű segélyt is tartalmaz, de a lényeg a szomszédos országok állandó, nagyhatalmi nyomás alatt tartása. Azon kívül ne legyenek illúzióink - ahogy a szaúdi felhívás is egyértelműsíti, azok a humanitárius szállítmányok nem csak takarókat és gyógyszereket tartalmaznak. Ahogy a szaúdi külügyminiszter fogalmazott a Clintonnal történő találkozón, a szíriai ellenzék "nem tudja megvédeni magát, csak fegyverekkel".

A felhívás természetesen a Törökországban 70 ország részvételével zajló "Szíria barátai" találkozón is elhangzott.

Hillary Clinton azt követően egyesével konzultációt tartott valamennyi öböl-menti állam küldötteivel, hogy a felszólítást kellőképpen nyomatékosítani tudja. Mint az USA régi szövetségese, Szaúd-Arábia is kifejezte egyetértését abban, hogy Asszád nem tudja megakadályozni a vérontást (amit a nyugati államok arab szövetségeseikkel közösen kiviteleznek), ezért az Arab Liga küldötteinek meg kell határoznia egy határidőt, amin túl az országnak "további következményekkel" kell számolnia. Clinton képmutató módon az általa lelövetett civileket sajnálta, és a még le nem lövetett civileket felszólította, hogy működjenek együtt a lázadókkal.

Mivel a szír haderő folyamatosan támadás alatt tartja és nem engedi újjászerveződni a "lázadókat", ezért a nyugati országoknak az a lehetőség maradt, hogy az általuk parancsba adott robbantásokra és merényletekre hivatkozva vonják kétségbe Asszád vezetői képességeit, mondván hogy nem tud rendet tenni.

A szaúdi külügyminiszter szerint az Asszád-kormány "emberiség elleni bűncselekményeket követ el", és a "Szíria barátai" találkozón lezajlott megbeszéléseket követően biztosak lehetünk abban, hogy az ilyen kijelentéseknek megfelelően a szír kormányra még nagyobb nemzetközi nyomás fog nehezedni - ami elsősorban Törökországot állítja választás elé.

Miközben Isztambul házigazdája volt a "Szíria barátai" találkozónak, az ország kétoldalról is nyomás alatt találja magát. Egyrészt a nyugati országok és arab szövetségeseik felől, másrészt az Asszád-rendszer részéről. Bár Törökország szolgál a találkozók helyszínéül, kiképzőközpontokat biztosít a szíriai terroristák számára, támogatja a "Szír Nemzeti Tanács" fedőszervezetet, a török belpolitikában egyre nagyobb feszültségeket okoz a Szíria ellen folytatott tevékenység. A török média erre csak rátesz egy lapáttal, ugyanis a főbb napilapok nyomás alatt tartják a kormányt és nem mulasztanak el egyetlen alkalmat sem arra, hogy kihangsúlyozzák, Szíria és Törökország közös történelemmel rendelkezik, és igazságtalan egy baráti ország elleni ilyen kemény fellépés, mellyel a török vezetés végleg elveszti becsületét.

Törökország és Szíria közt még mindig nagy jelentőségű gazdasági kapcsok állnak fenn, és a Katar, illetve Szaúd-Arábia általi sorozatos felhívások a szír rendszerváltásra a török gazdaságot is aláássák, így a belső ellenzéknek nem csak erkölcsi, hanem gazdasági alapjai is vannak a kormány Szíriával szemben folytatott politikájának kritizálására. Ennek a politikának gyengeségeit mutatja az is, hogy miközben Törökország néha még a nyugati kormányoknál is messzebb megy a Szíria elleni retorikában, a Szír Nemzeti Tanács szinte teljesen elvesztette támogatói bázisát, mivel a szervezet még a látszat szintjén sem képviseli a szír nép érdekeit, a nyugati felforgatókat és szír kollaboránsokat pedig a kormányerők szép sorban elfogják. Így a török kormány egy virtuális szervezetet támogat, már annak a látszatát sem tudják fenntartani, hogy nem a nyugatiak utasításai szerint politizálnak, hanem egy valós szír szervezetet támogatnak.

Még a Szír Nemzet Front egy képviselője, Kamal Labwani is kijelentette, hogy a szervezet ma már csak azokból áll, akik külföldön tartózkodnak, Szírián belül gyakorlatilag nincsenek is jelen. Elmondása szerint a szervezetből rengeteg liberális és egyéb aktivista kilépett, mivel egyre nő a Muszlim Testvériség befolyása, és ez több szinten is szakadást okozott. Gyakorlatilag egy a nyugatiak által létrehozott fedőszerv fölött átveszi az irányítást egy muszlim mozgalom, így a nyugatiak is csak vonakodva támogatják, a liberálisaik, jogvédőik pedig szép sorban kilépnek a szervezetből.

Miközben a Szír Nemzeti Tanács saját belső bomlasztásával küszködik, a török politika választás előtt áll, mivel Szíria képviseli számára a hidat az arab világ felé - ha ez a kapocs megszűnik, az a nyugatiak felé történő végleges állásfoglalás, és Törökországon hosszú időre eluralkodik a belpolitikai káosz, akár polgárháborús helyzet is elképzelhető. A helyzetet csak fokozza az a törésvonal, miszerint egyes politikusok szerint elkerülhetetlen a szír haderővel való nyílt összeütközés, mások azonban minden áron ennek elkerülésére törekednek, akár területi veszteség árán is. Szíria kérdése Törökország számára nem csak egy végső választás lesz, hanem egyre inkább saját területi egységét érintő kérdéssé válik.

Molnár István - Jövőnk.info