Facebook YouTube Twitter RSS

Keresés űrlap

Fehér verzió Fekete verzió Vakbarát Mobil verzió

A NATO Észak-Szíria megszállására készül

2012. április 11. - 10:32
|

A Pentagon stratégiájának van egy egyre fontosabbá váló vonatkozása: öreg kutyának nehéz új trükköket tanítani. A Sivatagi Vihar hadművelet óta mindig ugyanazok a régi trükkök térnek vissza - a humanitárius, a NATO által védett repüléstilalmi zóna felállítása Irak kurdok által lakott területein ugyanennek a stratégiának a sokadszorra alkalmazása, csak most Észak-Szíria esetében. A NATO Észak-Szíria elfoglalására vonatkozó tervei és az 1992-ben Irakban létrehozott repüléstilalmi övezetnek több közös pontja van.

Mindkét NATO hadművelet célja az épp hatalmon lévő arab Ba'ath szocialista párt hatalomból való eltávolítása volt. Irakban a Szaddam Husszein által vezetett Ba'ath párt volt, Szíriában megint a Bashar Asszád által vezetett arab Ba'ath párt lett a célpont. Irakban a repüléstilalmi övezetet a török határtól északra hozták létre. Ettől nyugatra megint csak egy NATO humanitárius övezet van, ami a tervek szerint majd kiterjed Szíria északi részére. Ebbe beletartoznának azok a városok, melyekben kurd lakosság is él, hogy többségi vagy kisebbségi arányban, az ebből a szempontból nem lényeges.

Kurdisztán - A kurd nép a világ legnagyobb anyaország nélküli kisebbsége. A becslések szerint ma mintegy 40-50 millió kurd él, legnagyobb részük a mai Törökország, Irak, Irán és Szíria területén, de jelentős számú diaszpóra található Örményországban, Azerbajdzsánban, Grúziában és Libanonban, illetve az utóbbi évtizedek óta Nyugat-Európában is. Forrás: kurdistan.hu

Észak Irakban a NATO szintén a kurd többségi lakosságot védte, ezzel lehetővé téve a kurd lakosságnak több különböző védelmi és támadó jellegű paramilitáris szervezet felállítását, melyeket egy évtizeddel később Szaddam Husszein eltávolítására használtak fel. Észak-Szíriában szintén él egy kurd kisebbség, amit a NATO szintén a hatalom megdöntésére akar majd felhasználni.

Az Irak északi részén létrehozott repüléstilalmi övezetet eredetileg humanitárius célokra hozták létre, majd a térség biztosítását követően az ország déli részén felállított övezettel együtt katonai célokra alakították át. Ezeket a repüléstilalmi övezeteket ugyanis arra használták, hogy teszteljék a Husszein-rendszer légvédelmi képességeit. Szíriában ugyanezzel próbálkoznak: egy katonailag biztosított humanitárius övezet szír földön szír menekültekkel, akik természetesen most a Törökországban létrehozott menekülttáborokba kerültek, mert a dolgok nem egészen úgy alakultak, mint eltervezték. Az észak-szíriai térséget használták volna ugyanazon célokra, mint az iraki háború idején, vagyis a repüléstilalmi zónából, ahol a NATO gépei szabadon mozoghatnak, levegő-föld rakétákkal még a földön megsemmisítették volna a szír légierőt, ahogy az iraki légierővel tették akkoriban. Természetesen mindezt terrorista vezető elleni támadás, és hasonló ürügyekkel. Ennek az egész műveletnek a célja, hogy a szír légvédelem megszűnjön, vagy kapacitása a minimumra csökkenjen, mire a NATO szárazföldi inváziója megkezdődne.

Korábban a repüléstilalmi és humanitárius övezetek Törökországban és a védett kurd övezetek az iraki fegyveres ellenzék bázisául szolgáltak, illetve olyan, nemzetközi szinten létrehozott csoportok székhelyéül szolgáltak, mint az Iraki Nemzeti Kongresszus (a líbiai Átmeneti Nemzeti Tanács, és a Szír Nemzeti Tanács megfelelője). Törökország most is a lázadók bázisául szolgál, ezúttal a szír fegyveres ellenzék, a Szír Felszabadító Hadsereg, és a Szír Nemzeti Tanács működik a határ menti területeken. Akárcsak az Iraki Nemzeti Kongresszus és annak minden tartozéka, a Szír Nemzeti Tanács is olyan szír tagokat sorakoztat fel, akik már évtizedek óta nem Szíriában élnek, és többnyire az Egyesült Államokban, Angliában, Franciaországban tartózkodtak, tehát a fizetségüket közvetlenül a CIA, az MI6, vagy a francia DGSE adja, de képbe kerültek olyan csoportok is, mint cionista neo-konzervatív csoportok, vagy a libanoni Keresztény Falangista mozgalom USA-béli érdekeltségei. Az olyan szír ellenzéki vezetők, mint Farid Ghadry, a Szír Reformpárt vezetője (amerikai kollégái közt csak "Frank" Ghadry), kulcsszerepet játszanak a Törökországban szerveződő szír ellenzéki körökben. Ghadry az AIPAC amerikai zsidó lobbi-szervezet tagja, és Izrael gázai terrorcselekményeinek lelkes támogatója, amit a múltban már többször is hangoztatott. Ghady szaúdi állampolgársággal is rendelkezik, így a cionistákkal tartott kapcsolata mellett a szaúdi és katari wahhabita bankárokkal is kapcsolatban áll, ami nem meglepő, hiszen a két csoportosulás térségi érdekeltségei nagy vonalakban megegyeznek. Ghadynak több ilyen országban is vannak kitettségei, és furcsa módon ugyanazokban a körökben, ahol a korábbi iraki emigráns megfelelőjének Ahmed Chalabinak is voltak. Ghady neve alatt fut egy kávéexportot bonyolító vállalat, illetve egy orosz székhelyű cég, ami a korabeli szovjet számítógépek szétszedéséből csinál hasznot.

Törökország pedig otthont ad az ilyen emigráns politikusoknak, mert mikor egy arab országban a NATO-nak köszönhetően rendszerváltás történik, ott a török térségi nagyhatalmi érdekeltségek is előkerülnek.

Törökország ezért adott otthont a "Szíria Barátai" konferenciának Isztambulban, ahol 83 ország képviselője jelentette ki, hogy támogatja a szíriai fegyveres ellenzéket. Ezen a találkozón a Damaszkusszal ellenséges, Izrael-barát érdekeltségek fejezték ki támogatásukat a szíriai terroristák felé, majd végszóként Hillary Clinton ígéretet tett, hogy az USA minden "nem halálos" eszközzel hozzájárul a győzelmükhöz. Ugyanezek az események történtek meg a Chalabi-féle Iraki Nemzeti Kongresszus kapcsán, mikor felállították Észak-Irakban ugyanazt az övezetet, amit most Törökország Észak-Szíriában akar megvalósítani a szír menekültek hazaküldésének ürügyével (természetesen a NATO és az Arab Liga fegyveres védelmével).

1995-ben az észak-iraki kurd lázadók CIA támogatása nem egészen úgy alakult, ahogy akarták, ugyanis a Szaddam Husszein elleni sikertelen puccskísérlet után a résztvevőket kivégezték. Akkor ezt kiszivárgott információkkal, beépített ügynökökkel magyarázták, de figyelembe véve, hogy egy ilyen mondvacsinált rendszerváltás mennyi beszervezett embert igényel, nyugodtan kijelenthetjük, hogy Szíriában sem járnak másként. Muammar Kadhafi hatalomból eltávolításának következményei az élő példa arra, hogy még ha el is távolítják a kormányt, a helyzet akkor sem fog a kívánt irányba rendeződni - és ez igaz a térség összes NATO-cionista-wahhabita tengely mentén szerveződő rendszerváltására.

Az Asszád-rendszer megdöntése, ha sikerrel is jár, még nagyobb káoszt okozna a Közel-Keleten, mivel Szíriától a kurdok lakta terület függetlenedése azonnal támogatóra lelne az iraki kurdok körében, ami láncreakciószerűvé válva nagy nyomást gyakorolna a török kormányra, ugyanis a másik két terület elszakadását követően a kurd szeparatista törekvések Törökországban is felerősödnének. Egy független "Kurdisztán" pedig furcsa módon épp azon a területen jönne létre, ami olajban, földgázban gazdag, így a NATO csapatok is ott maradhatnának, mint békefenntartó. Erdogan döntése a szír kormánnyal szembeni hozzáállásának megváltoztatásáról nem csak Törökország kurdok által lakott térségének leszakadásához vezet, de azzal, hogy Törökország most a NATO-tengely mellett foglal állást, miközben elveszít egy értékes szövetségest, a fentiek miatt nem kerülheti el azt, hogy pusztán gazdasági érdekeltségek miatt a közeljövőben a NATO ellene forduljon. Törökországban már most erősödik a NATO-ellenes, arabbarát ellenzék, és mikor a NATO-nak szüksége lesz a kurdok lakta nyersanyaglelőhelyekre, maga a nyugati szövetségi rendszer fogja támogatni Erdogan leváltását egy nyugatellenes politikai erőre. Így az észak-szíriai NATO műveletek nem csak Szíria, de Törökország feldarabolását is előkészítik, és Erdogan az ország rövid távú érdekeiben elveszve nem látja, hogy az alkalmi szövetségesek csak eszköznek használják.

Virág Miklós - Jövőnk.info