Archívum

- 1945. FEBRUÁR 11 – 13. KITÖRÉS A BUDAPEST ERŐDBŐL -

Budapest ostroma a II. világháború leghosszabb és legvéresebb várostroma volt. Az első szovjet páncélostámadás és a kitörés között 102 nap telt el! Ezzel szemben két hét Berlin eleséséhez elég volt! Bécs hat napig bírta a szovjet hordák ostromát! A legelszántabb német helyőrségek, mint a Königsbergi /Kalinyingrád/ vagy a breslai /Wroclaw/ 77, illetve 82 napig bírták az ostromot!

Előszó

Néhány gondolattal szeretném helyesbíteni vagy kiegészíteni Padányi Viktor 1955-ben írt kiváló Vérbulcsú című tanulmányát, melyet a szerző az augsburgi vereség 1000. évfordulója alkalmából írt. Németországban, az ő részükre győzelemmel végződött eseményről országszerte megemlékeztek, és e megemlékezésekben meglehetősen elmarasztalták őseinket anélkül, hogy tárgyilagosan kiértékelték volna a kor eseményeit, mint ezt Padányi tette.

Padányi kiválóan bemutatja a X. század Magyarországának társadalmi lélektanát, a független szellemű és lelkületű onugor népekre jellemző társadalmi tagoltságot. Nem ejt szót róla ugyan, de mintha kiérződne vonalvezetéséből, hogy mai széthúzásunk, szétesettségünk gyökerei is e szellemiségben és lelkületben lenne keresendő. Ezt nevezik Turáni átoknak. E nézettel és véleménnyel nem lehet egyetérteni, hiszen a mai magyarság embertanilag semmivel se kevésbé kevert, mint Keletközép-Európa legtöbb népe.

Tavaly Hősök Napján az utazási nehézségek miatt csak egy rövid tiszteletadás erejéig tartózkodhattunk a legendás rongyos parancsnok sírjánál. Mégis fontosnak tartottuk ezt a negyedórát.

A Rongyos Gárda szellemisége legalább annyira közel áll hozzánk, mint a például a budavári kitörés hőseié. A rongyosok egy lerombolt, összeomlott világban, általános tehetetlenség és szégyenteljes tétlenség közepette, a megalkuvó, bűnös vezetés óvatoskodására – sőt, olykor üldözésére – fittyet hányva, önerővel álltak a haza védelmére. Mindig sokszoros túlerővel szemben – nemcsak harcoltak, hanem: győztek!

A hazaszeretet szent fanatizmusával szívükben olyan tetteket vittek véghez, melyek leírása szinte mesébe illő. Ám ezek a mesebeli történetek mind-mind megtörténtek.

Eljött annak az ideje, hogy világosságot gyújtsunk a fejekben és a szívekben. Lehet, hogy korai, talán nem érti meg mindenki, de mivel a világhelyzet és a benne élő ember soha nincs szinkronban, ezért koraiságról, vagy elkésésről a történések folyamata, azaz maga a történelem fog dönteni.

Nem mindennapi kérdésre adunk most választ azoknak, akik megértik, akiket a sors már felkészített az igazság megismerésére. „Mit üzen nekünk a Biblia?” a kérdés, és egy merőben újszerű, a kozmikus egész részeként élő, lelki- és fizikai rabszolgaság ellen küzdeni akaró ember számára egyetlen elfogadható válasz a felelet.

Az emberiség jobbik fele kétezer éve tette fel ezt a kérdést először, és azóta is – mind a mai napig – számtalan választ fogalmazott meg rá. Nem azért, mintha intelligenciája nem tette volna alkalmassá az egyetlen igaz válasz megfogalmazására, hanem azért, mert a Biblia minden embernek a saját, egyéni kérdéseire is tökéletes választ ad.

„Az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Úristen Nevében Amen!

Alulírott Szálasi Ferenc, Magyarország Nemzetvezetője, m. kir. miniszterelnök, rendfokozat nélküli gyalogos honvéd, Magyar Nemzetem és Hazám hungarista jövendőjébe és hivatásába vetett tántoríthatatlan hitem tudatában, töretlen lélekkel szellemi képességeim teljes birtokában, halálom esetére a következő végakarati intézkedést teszem:

Harminc esztendőn át tartó közéleti pályám alatt nem törődtem az anyagi javakkal, ezért semmi néven nevezendő anyagi vagyont nem szereztem. Egész vagyonomat írásaim, tanulmányaim, cikkeim, emlékirataim, könyveim képezik. Közzétételük, kiadásuk, sokszorosításuk vagy bármilyen módon történő értékesítésük jogát imádott Édesasszonyomra, hűséges feleségemre, született Lutz Gizellára hagyom, akit ezennel általános örökösömmé nevezek meg és akit egyéb ingóságaimra nézve is örökösömül rendelek.

Bajtársak! Barátaink!

Emlékezni jöttünk ma Szigetvárra. Egy olyan történelmi helyre, ahol nincs egy talpalatnyi föld sem, melyet ne öntözött volna meg őseink kiömlő vére, a drága magyar vér.

Itt vagyunk, mert fontos, hogy itt legyünk e omladozó várfalak alatt, mely egykor szebb napokat megélve védte a Magyar igazságot és a Magyar becsületet.

1933. január 30-án Hindenburg birodalmi elnök kinevezte Adolf Hitlert birodalmi kancellárrá. Ezzel elérkeztek a 14 évig tartó zsidó gyökerű marxista-szociáldemokrata Weimari Köztársaság végórái. A hatalom korábbi urai, élükön a zsidó sajtóval, azt gondolták, hogy a nemzetiszocialista forradalom csak egy átmeneti, rövid állapot lesz, ami bukásra van ítélve, ezért gátlástalan uszításba kezdtek az új birodalmi kancellár és az általa képviselt eszmeiség ellen.

Az utcákon feltüzelt kommunista hordák garázdálkodtak, és napirenden voltak a véres összecsapások a nemzetiszocialista mozgalom véderejét képező SA-osztagokkal. Január 30-án késő este, a berlini fáklyás felvonuláson résztvevő és hazafelé igyekvő Hans Maikowski SA-csoportvezetőt és a vele tartó Josef Zauritz rendőrőrmestert kommunista terroristák a nyílt utcán meggyilkolták.

„Mindig ezrével akadnak olyan naiv emberek, akik azt hiszik, hogy a forradalmak spontán mozgalmak, amelyek maguktól kirobbanhatnak. Pedig ez képtelen feltételezés egy olyan korszakban, amely arra törekszik, hogy a tudományosság korszaka legyen, és amely tudja, hogy éppen azokat a folyamatokat – mint például a holttest felbomlását, a betegséget, az öregedést, az úgynevezett természetes halált –, amelyekről korábban azt hitték, hogy automatikusak, és semleges természeti törvények szabályozzák őket, toxinoknak, bacilusoknak nevezett konkrét és élő ágensek határozzák meg. Ugyanez történik a társadalomban, amely a térben, a történelemben, az időben létező emberiség. Az emberi személyekben testet öltő bacilusok, toxinok – amelyeket a nemzedékek szeme nem vesz észre, és amelyekről a történészek szeme nem vesz tudomást, vagy (még gyakrabban) azt képzeli, hogy nem vesz tudomást, de amelyeknek létezése a társadalom és a történelem bakteriológusa számára nem titok – váltják ki a forradalmak képviselte lázakat, bomlásokat és görcsöket.” – E szavaknak (amelyek Malynski és de Poncins Okkult háború című könyvében olvashatók) alapvető módszertani elvként kellene szolgálniuk mindazok számára, akik manapság a történelmi diszciplínákat művelik, és akik fel akarják fogni az utóbbi évszázadokban kibontakozó események valódi értelmét.

Ifj. dr. Bárd Károly: Antall-kormány államtitkára.
Apja: dr. Bárd Károly ÁVH-s tiszt.

Simor András: Magyar Nemzeti Bank elnöke.
Apja: Simor János építőipari-miniszter helyettes a Kádár-rendszerben.

Elbert Gábor: Korábbi sport államtitkár, MLSZ főtitkár.
Apja: Elbert György rendszerváltásig a Sporthivatal belügyi összekötője.

Vásárhelyi Mária: Szociológus ("nemzetgyűlölő") Vásárhelyi Júlia, Vásárhelyi István: az Állami Vagyonkezelő ügyvezető igazgatója.
Apjuk: Vásárhelyi Miklós, a Soros Alapítvány helytartója.