Az én gazdaságom

Mint arról tavasszal már beszámoltunk, útjára indultak az Akciócsoportok és az EMM felügyelete alatt illetve szervezésében, helyenként bevonásával a különböző hungarista kistérségi- és háztáji gazdálkodások. Úgy látszik, hogy fiataljaink (kik, immár nem csak a fegyverforgatásban jeleskednek) e téren történő tevékenységét a helyi – sajnos! - idősödő földműves, állattartó, egyéb gazdálkodó emberek is egyre nagyobb mértékben támogatják.

A szeptember a betakarítás hónapja, a gyomlálással már nem szükséges annyit fáradnunk szerencsére, kivéve az öntözött másodvetéseknél, de a gyommagvak már nem nagyon kelnek ki ilyenkor, a gaz is eléri a tenyészidő végét.

Idén a sokáig húzódó esőzést hosszan tartó szárazság váltotta fel, így szükségessé válhat egy kis frissítő öntözés a tikkasztó melegben.

A szeptemberi tennivalókat tekintjük át ebben a cikkben.

Akiben már régóta érlelődik az elhatározás, hogy hasznosítani kellene az esővizet, annak talán elegendő a következőkben olvasható megerősítés, és ezzel véglegesen meggyőzi önmagát, no meg másokat is: érdemes belevágni!

Minél több vezetékes vizet használ fel a lakosság, annál többe kerül a víz kinyerése, tisztítása és szállítása. A felhasználás helyétől függően, ma már Európaszerte és hazánkban is egy köbméter víz 1-3 Euróba kerül. A legtöbb településen ehhez még hozzá kell számítani a képződő szennyvíz elvezetésének és tisztításának költségeit.

Az augusztus esős hónapnak ígérkezik idén, ezért számítanunk kell baktériumfertőzésekre és a gyomok elburjánzására is. A veteményeskertben folymatosan érnek be a terményeink, és jólesően nyugtázhatjuk munkánk gyümölcsét egy szelet saját termesztésű dinnyét vagy zsenge főtt kukoricát csócsálva. De fertőzött leveleket, terméseket, szemeket továbbra sem adunk az állatainknak, mert megbetegedhetnek tőle, a komposztra sem hordjuk, hanem elégetjük.

Lássuk, milyen munkáknak nézhetünk még elébe e hónapban!

E hónapban több növény termése beérett már. A meleg idő és a nyári esők kedveznek a gyomok fejlődésének. Nem meglepő, ha egyik hétvégétől a másikig teljesen elgazosodik a kert.

Amit csak lehet, húzzunk ki gyökerestől kézzel, még mindig ez a legcélravezetőbb eljárás, hiszen nem tudnak gyökérről újrahajtani, majd sekényen kapáljuk át a talajt.

A sok csapadéknak köszönhetően a zöldségeink növekedése felgyorsult, beérett jó pár termés a veteményeskertünkben, így valószínűleg sokan szednek a következő napokban, hetekben uborkát.

Ez a savanyúság-recept kipróbált és tartósítószer nélküli, de sokaknak van otthon féltve őrzött családi receptje, amit felhasználhat.

Az alaplé nemcsak uborkához jó, más savanyúságok is készíthetők e recept alapján. A leírás kb. 3-3,5 kg uborkával számol, ami 7 darab, 7 deciliteres üveget tölt meg.

Az uborka ültetéséről már írtunk, most csak a felhasználásával foglalkozunk.

Érthetetlen, miért vesz valaki a boltban drága pénzért befőttet, mikor annyira egyszerű az elkészítése, hogy kis segítséggel egy gyermek is boldogul vele.

Mindig lesz gyümölcsünk süteménybe vagy a főétel mellé köretnek, és a hozzávaló csupán cukor és víz, semmi mesterséges tartósítószer nem szükséges hozzá.

Az arány: két liter vízhez egy kiló kristálycukor. Ez a mennyiség kb. 7 db 7 dl-es üveghez elég. A víznek nem is szükséges forrónak lennie, csak annyira melegítsük fel, hogy a cukor könnyedén feloldható legyen benne.

A befőttnek szánt gyümölcs inkább legyen egy kissé félérett, mint túlérett, s nagyon puha. Az utóbbit inkább fagyasszuk le vagy frissen fogyasszuk.

Idén korán jött a tavasz, és májusban is sok esőt kaptunk, így már be is érett néhány termés, például a korai zöldborsó, illetve ceruza vastagságú répa és petrezselyem is szedhető. Ha májusban szorgalmasan gyomláltunk, kapáltunk, egyrészt szép nagy komposzthalmunk gyűlt össze, amit locsolni is érdemes, hogy jövőre kiváló táptalajjá alakuljon, ne csupán megszáradjon, másrészt szépen fejlődnek a több napfényhez és tápanyaghoz jutott zöldségeink, így itt az ideje egyelni és továbbra is porhanyósítani a talajt.

A május az egyik legszebb, de legcsalókább hónap az évben. Emlékezetes barangolásokat tehetünk a megújult természetben, gyönyörködhetünk a virágzó fákban, mezőkben, de számolni kell, hogy elkaphat az eső, sőt, akár a jégeső is. A tél még nem múlt el nyomtalanul, a kellemes napsütést olykor éles, metsző hideg szél kísérheti, így gyakoriak a meghűléses megbetegedések. De a május kertészeti szempontból is a legtevékenyebb hónapjaink egyike. Cikksorozatunk következő része néhány e hónapban elvégezendő feladathoz ad tanácsokat.

A virágoskertben megmetsszük a fás szárúak tél alatt elfagyott ágait az egészséges részekig. Az évelő virágokat és sziklakerti pozsgásokat tőosztással szaporítjuk, hogy ne legyenek összezsúfolva és a telet esetleg át nem vészelők helye se maradjon kopár. Osztjuk, majd előhajtatjuk a virágok gumóit, s többek közt a kardvirágot is az ágyásába ültetjük.

Ha van rá lehetőség, savanyú kémhatású talajba kerüljenek a hangafélékhez tartozó virágok, például a havasszépe (másképp hangarózsa, havasi rózsa). A frissen elültetett rózsákat metsszük, majd földdel takarjuk. Ültessünk rügyezés előtt álló fenyőféléket és örökzöld loblevelűeket, s liliomfát is érdemes, mert pompás, hatalmas virágaival, melyeket a levelei megjelenése előtt bont ki, minden kert egyik legszebb tavaszi dísze lehet.

Ma délután, Budapesten került sor az Egységes Magyarország Mozgalom idei előadássorozatának nyitányára. Az előadó Kun György bajtársunk, hírportálunk "Az én gazdaságom" című rovatának szerkesztője, előadásának témája pedig a háztáji gazdálkodás volt. A tárgyalt kérdéskör fontosságát térségünk gazdasági és társadalmi trendjeinek változása adja, melyek a közeli jövőben szélesebb tömegeket visznek majd az önellátó háztáji gazdálkodó életmód felé.

Az előadó rávilágított, hogy a magyar mezőgazdaság tönkretételében a politikának és a gazdasági elit tagjainak bizony részük volt, már a Horthy-rendszerben szétszedték a jól működő Hangya szövetkezetet; a valódi hatalom birtokosainak ugyanis nem volt érdeke a szociális gondolat megjelenése az agráriumban. Napjainkban az Európai Unió hozakodik elő őrült szabályozási elvekkel, nemzetidegen megoldásokkal, a magyar gazdálkodót a józan paraszti észnek ellentmondó munkára ösztönözve.

Rövid kis vázlat az e havi tennivalókra.

Még mielőtt bármit elkezdenénk, vegyük számba az előző évi sikereinket és kudarcainkat, fussuk át a szakkönyveinket és készítsünk vetéstervet, osszuk be, mit hova ültetünk. Úgy osszuk be, hogy egész évben kerüljön friss zöldség az asztalra. Én csak vázlatokban foglalom össze a havi teendőket, mert egy cikksorozat is kevés lenne minden praktika és ötlet megosztására.

Vidéki háztartásokban elkerülhetelen szükséglet egy-két disznó levágása s felhasználása telente. Sajnos a mai kor embere inkább megveszi készen a hormonokkal és gyanús eredetű tápokkal, gyógyszerezve felnevelt nagyüzemi disznó húsát, pedig ha ráfordítanánk azt az energiát, amibe egy malac felnevelése kerül, anyagilag is jobban kijönnénk, és sokkal finomabb, egészségesebb hústermékekhez jutnánk. Ahol nem hizlalják háznál, ott is érdemes hízott disznót venni s felhasználni, mindenképp jobban járunk, mint a boltival. Még ha lakótelepi lakásunk van is, bizonyára megoldható a disznóvágás kertes házzal rendelkező barátoknál némi kóstoló fejében. Egy-két disznó egész évre ellát hússal, zsírral, hurkával, szalonnával egy közepes háztartást. A sertés felneveléséről már írtak előttem, én inkább a vágáshoz szükséges előkészületeket és a feldolgozást foglalnám össze.

Sok szó esett már arról, hogy a mai, tejnek nevezett fehér, dobozos lé mennyire káros. Hiszen szegény tehén a nagyüzemi tartásnál aligha látott dús legelőt, nem tudja kiválogatni az ő és a borja (akit elvesznek tőle és gépek nevelik fel) számára a különféle gyógynövényeket, amik hatóanyagai aztán természetes tartásnál a tejében is megtalálhatók. Ehelyett az állat tápszert, antibiotikumokat, növekedésserentő hormonokat, sőt, elhullott társai bedarált, száraz tetemét, csontlisztet és hallisztet is kap, gyakorlatilag dögevővé teszik, s aztán kiszivárognak a kimutatások, hogy a sokszor lefölözött, vízzel hígított "tej" káros az emberek számára.

A legegyszerűbb vidéki háztartásban is el lehet tartani egy tehenet, mely, ha jó fejős, annyi tejet biztosít a háztartás számára, hogy abból minden tejtermékkel (vajjal, sajttal, túróval, tejföllel, joghurttal) ellátja a családot, szerencsés esetben még eladásra is jut belőle. Sőt, ahol a tehén elfér, ott érdemes kecskét is tartani, igénytelen, keveset kér, azt is megeszi, amit a tehén nem, a teje pedig nagyon egészséges.

Az eddigi cikkekben java részt az állattartás lehetőségeit jártuk körbe, és ezt a jövőben is folytatni fogjuk, most azonban kitérünk a kiskerti zöldségekre és növényekre.

Elöljáróban azt szeretném kiemelni, ami az elmúlt évek keserű tapasztalata. A kiskert a falusi házak, és a családiházas övezetek nélkülözhetetlen velejárója volt, még 20-25 évvel ezelőtt. Olyannyira, hogy hatodik szomszédunk annak idején (még az átkosban) egy nagy gabonaforgalmi igazgatója volt, de a kiskert az ő udvarán is ott volt, és délutánonként kapálás és locsolás volt az igazgató úr elfoglaltsága.

A kecske a szegény ember tehene - tartja a mondás.

Akárcsak a juh, az egyik legrégebben háziasított állatunk, tartása különösebb szaktudást nem igényel. Gyakorlatilag elég neki egy esőtől, széltől védett hely, például egy használaton kívüli disznóól stb..

Vetés

Már februárban elkezdhető a vetés, ha nem fagy, és ha már nyitott a föld. Első a sárgarépa, petrezselyem. Az ágyásokat spárga segítségével hosszában sorokra osztjuk, majd a sorokban 5-6 cm-re egymástól elvetjük a magot. Az így bevetett sorokat lombfölddel betakarjuk. Február végén, március első napjaiban az időjárástól függően elvetjük a legkorábbi zöldborsót. Aztán a hónaposretket, két hét múlva újabb zöldborsó-, és retekágyásokat készítünk. Ennél később ültethetők még a saláták, általában melegágyban nevelik a palántákat, majd később kiültetik. A melegágyat is ősszel kell kialakítani, ezzel majd egy későbbi írásban foglalkozunk.

Földmunka és trágyázás

Mára nagyon sokan tisztában vannak azzal, hogy a boltban kapható zöldségek (és gyümölcsök), hiába nagyok és gusztusosak, ízben fel sem érnek az otthon megtermelt, vagy a nagymamától, piacról hozott zöldséggel. Sajnos nem csupán az ízetlenségükkel van baj. A permetezés, génmódosítás, a növekedésserkentők következtében tele vannak káros anyaggal, gyakorlatilag méreggel.