Havasi Csenge

Dicsőség neked, seregeknek Ura! A győzelmedért, mellyel megkoszorúztad lobogóinkat. Áldott légy az erőért, melyet adtál karjainkba, a vitézségért, melynek tüzét szívünkben lobogtattad s a dicső vezérekért, akik vezettek minket diadalra. Te cselekedtél itt Uram mindeneket s mi mindnyájan csak eszközök voltunk kezedben, kik által ismét azt bizonyítád be: a gonosznak erőddel állasz ellene.

Kiáltok hozzád minden napon óh én Istenem, mert nincsen senki rajtad kívül, aki megértene engemet. Ellenségeim csúfolva szólnak hozzám s gúnyolva mondják, elhagyott téged Istened! Szégyenítsd meg Uram őket és alázd meg ellenségeimet! Itt ebben az idegen világban, nehéz fogságot viselve édes hazámért, érzem, hogy micsoda is az ember Uram te előtted? S mily drága szent a hon s a család, ha erőszak szakít tőle el.

Seregek ura, Istene! Végetlen erődet csodálom, könyörületességedet magasztalom és szabadító irgalmasságodat hirdetem az emberek előtt. Ime, noha csak semmi vagyok s a féregnél is kisebb vagyok előtted, mégis nagy a te jóvoltod énhozzám. Megszabadítottál ellenségeimtől, midőn azok halálra kerestek engemet; megsebesülni engedtél, de nem azért, hogy megölj, hanem hogy megpróbálj és megtarts engemet.

Magasztallak óh én Istenem a szabadításért, mert nemcsak megmentettél a haláltól, hanem meg is gyógyítád sebeimet. Reménységemet nem szégyenítéd meg és gazdaggá tettél újolag az egészség drága kincsével. Sok szenvedésem álmatlan éjszakái után éjjel pihenni, nappal pedig munkálkodni s kötelességemet teljesíteni engedsz engemet.

Örök hatalmú szent Isten! Porig alázódva teszek vallást a te mindeneket megemészteni tudó erődről és az én gyöngeségemről! Most látom be itt e koporsó felett, hogy minden mi erőnk csak erőtelenség és szép terveink intésedre a porba hullanak! Íme itt nyugszik az én barátom s hívó szavamra nem csendül válasz néma ajakán. Szent eszmékért égő s hazaszeretettől lázas szíve csendes, mint a sír, hol álmodni fog majd szeretteiről.

Mindenható Isten! Hozzád emelem még egyszer imámat, mielőtt lelkem itt hagyná porsátorát. Emlegetem a te könyörületességedet s egyben vallást teszek minden én bűneimről előtted. Ha megbántottam valaha felséges nevedet s visszaéltem áldásaiddal: bocsásd meg atyám énnekem!

Mindenható Isten! Én, szegény nyomorult szolgád irgalmad ajtaján zörgetek és imádságomnak a meghallgatását kérem tőled. Tudom, hogy szabados vagy mindenekkel és velem is azt cselekszel, amit akarsz. Bölcsességed tudja csak, miért kellett nekem is, egykor vitéz harcosból ilyen beteggé lennem s az ellenséget űző fegyver helyett gyámolító botot venni kezembe? Elmém nem tudja áttekinteni bölcsességednek útait, csak hiszem még most is, hogy javamra cselekszel mindeneket.

Téged magasztal ajakam, szabadító Isten! Ki megmentettél engemet a koporsótól és nem hagytál ott a csatatéren vérző sebeimmel. Te küldötted megtartásomra az ápoló kezeket, melyek ide hoztak most már engemet!

Mindenható Isten! Te meggazdagítod az embert s ha úgy akarod, a koldusbot lesz minden öröksége. Erőt adsz karjába s már rövid idő múlva, ha intesz, lehanyatlanak azok és szolgád testét idegen kéz kötözi be.

Mindenható Isten! Ki meghallgattad eddigelé minden imámat és megszabadítottál mindég a gonosztól: hozzád könyörgök most is, midőn elfáradtak nagyon az én tagjaim és az éhségnek réme gyötri már testemet. Tudom, hogy akaratodból történnek ezek énvelem és te csak a hazám és az irántad való hűséget próbálod meg ezekkel. Nem is zúgolódom ellened, sőt szent bizalommal hiszem, hogy ha az ég madarairól gondoskodol, nekem is adandasz kenyeret, hogy éhen el ne vesszek.

Nemcsak egy áldásod van Uram te néked! Nemcsak teremteni, hanem megőrizni is te tudod az embert. Ezt vallom én, erőtelen fiad, kit megszabadítottál a halál kezétől. Oldalom mellől elragadád az erőseket, s a bátrakat és engemet megtartottál. Tudom Atyám, hogy nem vagyok jobb azoknál, akik elaludtak a halálban, vagy pedig égető sebök miatt a kórágyon sírnak. Irgalmasságod előtt borúlok azért le, megköszönöm jóságodat és áldalak azért, hogy szeretteimnek számára is megtartád életemet.

Seregek Ura, Istene! Én szegény, erőtlen szolgád vallást teszek előtted az én sok ezer gyarlóságomról és az én bűneimnek bocsánatát kérem te tőled mostan, midőn az ellenség fegyvere csatára hív már engemet. Mit végezett atyai bölcsességed énfelőlem: nem tudom. Élve jövendek -é vissza bajtársaim közé, sebekkel borítod -é be testemet? Vagy megölsz -é engemet? Csak egyet tudok és hiszek: a te akaratod teljesedik be én rajtam!

Mindenható Isten! Elszakítottál engem apáim földjéről s ide hoztál erre a helyre, hol a halál végzi az aratást. Testem nem mehet vissza most enyéimhez, csak lelkem kél szárnyra s repül oda, hol átéltem tiszta szerelmem boldog perceit. Menyasszonyom képe itt kísér szüntelen! Mintha hallanám ajka imádságát s látnám könyörgésre csukottan két kezét, amint életem megőrzését kéri te tőled.

Ez a gondolatsor egy nyilvános fórumban jelent meg tegnap délután.
Jó kiegészítése a tegnapi cikkünknek, ezért a leközlésre érdemesnek találtuk:

A Kossuth rádióban most volt egy beszélgetés a Vidékfejlesztési minisztérium államtitkárával, aki egyben az országos főállatorvos.
Már változott a törvény.

A kutyát tartók vegyesen fogadták a tervezett ebadóról (hivatalosan: ebrendészeti hozzájárulás) felröppent hírt, mely megosztja az embereket. Nem meglepő, hogy a tervezet olyan mézes-mázos csomagolásban lett kiadva, legfőbb célnak a felelős állattartást nevezve meg, hogy első olvasásra akár úgy is éreznénk, végre egy jó ötlet a kormány részéről - hiszen a magyar állattartási kultúra bizony finoman szólva eléggé eltér a kívánatostól, és állítólag az adó lényege pont ennek az aggasztó állapotnak a javítása.

Viszont a jelek szerint átgondolatlanul és logikátlanul kívánják ezt véghezvinni, és a befolyt összeg sem biztos, hogy nemes célt fog szolgálni... Lássuk, mi is a probléma!

Mindenható Isten! A te könyörületességed nem csak eltűri a mi gyarlóságunkat, hanem még azt is megengedi, hogy sokasodjunk és uralkodjunk a teremtett állatokon. A férfit megáldod hitvessel és gyermekkel, hogy legyen kikért fáradni. Engem is megáldott a te két kezed egy jó asszonnyal s mosolygó arcú gyermekekkel. Fáradságossá tetted útamat, de tövisét nem éreztem soha, mert látnom engedéd enyéimet.

Mindenható Isten! Ha te úgy parancsolod, elválik a rózsa fájától és elhagyja a madár is azt a fészket, hol repülni és dalolni megtanult. Bölcs rendelkezésed szerint a gyermek sem lehet mindég a szőlők védő szárnya alatt. Te hívod őket onnan ki az élet göröngyes útaira küzdeni és szenvedni, mert igazságod szerint nagy átkod súlyát érezni kell itten mindenkinek.

Te benned bíztam én Uram eleitől fogva és nem is szégyenültem meg soha. Benned bízom mostan is, midőn hazám hívására elhagyom szeretteimet, hogy fegyverrel védjem meg őket a gonosz ellenségtől. Reád bízom őket, mert a te karod erős és te megtudod oltalmazni azokat, kik szárnyaidat keresik menedékül.

Ez évben is kihagyhatatlan esemény a asok évszázados múltra visszatekintő Nemzeti Vágta, amire az egész nemzet büszke lehet, hiszen egy igazi hungarikum, az országimázs része, lovas hagyományaink méltó továbbvivője... Vagy mégsem?

Rendezője, Geszti Péter talán sokak számára ismerős. Az ő cége tervezte a kettős állampolgárság elleni kampányt, és ő volt, aki egy kanadai cirkusz lemezén hallható dalt átköltött, majd a végeredményt a rekedtes hangú cigánylány szájából hallhattuk "Magyarország" címmel, amit sokat "új himnusznak" is neveztek... Tehát nem teljesen ismeretlen ő a "magyar" közéletben.

A szeptember a betakarítás hónapja, a gyomlálással már nem szükséges annyit fáradnunk szerencsére, kivéve az öntözött másodvetéseknél, de a gyommagvak már nem nagyon kelnek ki ilyenkor, a gaz is eléri a tenyészidő végét.

Idén a sokáig húzódó esőzést hosszan tartó szárazság váltotta fel, így szükségessé válhat egy kis frissítő öntözés a tikkasztó melegben.

A szeptemberi tennivalókat tekintjük át ebben a cikkben.