Irodalom

Az Örök...

Napfelkelte előtt,
mikor indulni kellett
napszámba a majorba,
meztelen talpaim csapkodtak az úton
a csalánnyalta porba,
nekem nem volt cipőm.

Gyársziréna előtt,
mikor indulni kellett
otthonomba a gyárba,
ráncos cipőim csapkodtak az úton
a benzinnyalta sárba,
nekem nem volt autóm.

Közeleg az emberfia

Tudom, hogy közeleg már a jó ember fia,
aki nem tőlem és nem tőled kap életet.
Néhány pásztornak, akik sohasem öltek
nyulat, nem hordoznak emberölő
szerszámot, megjelenik az angyal és
megjelenik a csillag és tele lesz dallal
a decemberi hegyoldal. Csak ránézünk a kisdedre
és tudni fogjuk, hogy Ő az.
Eljönnek az acéltrösztök fejedelmei,
a petróleumbányák frakkos császárai
s könnyel a szemükben letérdelnek elé.
Mert Ő lesz, akinek legtisztább kék a szeme,
legerősebb lészen a karja és szelíd arcáról ragyog

Wass Albert: Karácsonyi mese

Nagyapánk ott ült szokott helyén a kandalló mellett, s olykor egy-egy bükkfahasábot vetett a sziporkázó tűzre. A szűzdohány füstje kék felhőbe burkolta pipázó alakját ott a nagyszoba végiben, s ezüstös szakállán olykor megcsillant a láng.

Mi gyermekek a mennyezetig érő, gyertyafényben izzó karácsonyfa körül álltunk elfogódottan és izgalomtól elmeredt szemmel, és sóvár pillantásokat vetve a karácsonyfa alatt fölhalmozott ajándékokra, hűségesen elénekeltük a Mennyből az angyal összes verseit. Ének után apám fölolvasta a betlehemi csillag történetét a Bibliából, elmondtuk közösen a karácsonyi imádságot, s azzal nekiestünk a játékoknak, akár karámba szorított birkanyájnak az éhes farkascsorda.

Karácsonyi rege

Ady Endre: Karácsonyi rege - Szabó Gyula előadásában

Nagy magyar télben

Nagy magyar télben picike tüzek,
A lángotokban bízom,
Legyen bár messze pusztán rőzseláng,
Bár bolygófény a síron,
Szent házi tűz, vagy bujdosó zsarátnok:
Boldog vagyok, ha magyar lángot látok.

Nagy magyar télben picike tüzek,
Szikrák, mécsek, lidércek,
Mutassatok bár csontváz halmokat,
Vagy rejtett aranyércet,
Csak égjetek, csak melegítsetek ma,
Soh'se volt ily szükség a lángotokra!

Fekete felleg

Oly nagy a sötét
oly sok a miért
csak egy nagy tűz
tehet eleget.

Szórva szikrát
ontva meleget,
űzve őt, őt a
fekete felleget.

Lássátok e felleget!
aljasul szórja
mérgét, oltaná
tüzünket.

Magyar ima

Boldogasszony Anyánk, Isten Szép Virága,
Óvj minket a harcban, hazánk oltalmára,
Vezess át a poklon, vezess át az éjjen,
Lobogjon a zászlód friss tavaszi szélben.

Engedd, hogy mi legyünk sarudnak sarka,
Mely a kígyó fejét a porba tapossa,
Add, hogy építhessük megromlott hazánkat,
Kérjük, emeljed fel jó magyar fajtánkat.

A bűn zúgó árja tizedeli népünk,
Egy-két emberöltő és örökre végünk,
Mert nem magyar az többé aki hitét vesztve
Eladja a lelkét, más Istent keresve.

Eszes kontra Juhász

Liberális városligeti stílusban

A látó fohásza

(Szálasi Ferenc emlékére)

Uram, én láttam szörnyű nagy igazad
Nagy Fáklyatűzként ahogy Tenbelőled fakad.
Nem volt vérrel megtelt, nem volt ömlő könnyű,
Épp ezért volt talán olyannyira szörnyű.
S bár majdnem megvakultam, nem féltem a lángtól,
Szemem világára tudtam, Te vigyázol.
De hogy utamra a látás lett a részem,
Adj ahhoz erőt és kitartást is nékem
Legalább Te légy a békességes Isten,
Én békémet eladtam és most már semmim sincsen.
Csak a hitem Benned és boldog fiaimban,
Kik majd fejfámra gyűlnek össze az Egy-Honban,
Kik nem hallják már többé hogy sírnak a holtak,
Ha a hantok mellé térdre leborulnak.
Ha rablelkű atyák neveltek fel volna,

Alföldi Géza: Én tovább nem hazudok!

Ülök a magyar éjszakában, 
Fölöttem fénylő csillagok. 
A hold fényében túl a réten 
Ezernyi virágszín ragyog. 
Balzsamos szellő táncol a réten, 
Lelkem az égen andalog. 
Nincs boldogabb nép a világon, 
Mint mink vagyunk, a magyarok!

Daniel Quinn Izmael című könyvének elemzése

Nagy érdeklődéssel vettem kezembe e könyvet, mivel egyik tanárom előzetes összefoglalója valamint a könyv hátlapján szereplő értékelések egyaránt felkeltették a figyelmemet. A mű nagyjából kiváltotta a hozzáfűzött reményeket, az író logikusan vezeti végig a gondolatmenetet, mindeközben széleskörű ismereteiről is nyomot hagy. Valóban nagyszerű felismeréseknek lehetünk részesei, bizonyos dolgok új értelmet nyerhettek a további életünk folyamán.

Már az első fejezetben kíváncsivá tesz, hiszen a feladott hirdetés tartalma mindannyiunkat foglalkoztatott valaha, minden egyes embernek az életében van olyan szakasz, amikor változtatni akar a világ kerekén. Főleg kamaszként, ifjú felnőttként éltet minket ez a hit. Aztán lemondunk vágyainkról, élünk, akár csak elődeink. A tábla a tanár szobájában a következő figyelemfelkeltő, további olvasásra illetve gondolkodásra késztető mondat, amely ugyancsak nem hagyja a könyvet letenni. Ha az ember eltűnik, lesz a reménye a gorillának- így hangzik. Ez igencsak kétértelműnek tűnik, és annál inkább cinikus. Aztán elkezdődnek az órák.

A tanár, azaz a gorilla idősorosan leírja a történelmet, csak éppen más világításba helyezi azt. A „tanítás” során nem csak arra mutat rá, hogy mi minden rossz van a világban: feltárja, hogy a hiba gyökere az ember világhoz való hozzáállásában rejlik, és rávezeti a „tanítványt”, és egyben az olvasót, hogy mi a természettel, a Világgal összhangban élés alapja. Az ember hibás meggyőződésére utal, miszerint úgy élünk, mintha a világ kizárólag számunkra lenne kitalálva, s hogy azt hisszük, jogunk van uralmunk alá vetni azt. A kultúrák, népek 2 csoportba való osztása - Meghagyók, Elvevők- is árulkodó, előrejelzi többek között a társadalmi problémákat.

A Föld tragédiája

- Jó napot kívánok! - hangzik el földrajz óra kezdetén a gyermekek szájából, amikor belép az általuk tisztelt tanár úr. Várták ezt az órát, hisz tudták, hogy ma is egy újabb érdekességet, esetleg történetet hallhatnak majd.

- Jó napot! Jelentést kérek.

- Ma 2888. április 14-e van. Nem hiányzik senki. - felelte a diák.

SORAKOZÓ - A Rongyos Gárda emlékére

SORAKOZÓ

Harcba hív a kürtszó, újra harcba,
Csendben, még csak
Szívünkben szól a hangja.
Testvér, figyelj! Te is hallhatod

Sorakozóra rongyos magyarok!

Gyorsröptű sólymunk szárnyát kicsavarták,
a földre szegezték,
a sárba taposták,
Szemében a fény már nem lobog

Sértő Kálmán: Újévre

Elment az öreg év.
Már nyomát se látni,
Friss újévbe léptünk
Szerencsét próbálni.
Szerencsét próbálni,
Szebb napokat várni,
Magyar testvérekkel
Egymásra találni...

Egy a mi szent célunk,
Sokasodni, lépni,
Jogos jogainkat
Nem sokáig kérni.
Meg vetni alapját
A nép jövőjének,
Ne potyogjon többé
Könnye a szemének...

Mária a habok felett

Ránk szakad a sötét áradat,
Elsodor palotát, kunyhót,
Fut mindenki, de a bátrak,
Őrjöngő örvények közé vágnak,
Csónakba szállva, az élőt mentik,
Az éjben az életet jelentik,
Fáklyák fényénél énekelnek,
Hogy lássák és hallják az elsodortak,
Van még remény és lesz még holnap.

Bajtársunk verse Karácsonyra

Karácsonyra

Szeretet és igazság, ez vezesse szíved!
Kerecsennek ünnepén a menny leszáll a földre.
Hó fedi be kint, a szép zöld fenyőfákat,
mosolygós arcod világítsa bent, a kandallónak lángja.

Kalács illat járja be e szép magyar hazánkat
Gyúljon gyertyafény, a házak ablakában.
Az emberek lelkébe hit és remény szálljon
Így kívánok néked szép magyar Karácsonyt!

Alföldi Géza: Csak a gyökér kitartson!

(A Fa névtelen gyökereinek ajánlom)

Kint a szőlőnkben, emlékszem rája
Deszkakunyhónk előtt állott
Öregapám diófája.

Ha vihar támadt - szőlőkötözéskor
Dörgött az ég, csattant a villám,
Füstölt az úton a felpaskolt por,
Ahogy végigverte a dörgő esőostor,
Bebújtunk a kunyhóba. Onnan néztem,
Miként robognak a felhők az égen.

Nagyapám a fát leste.
Vajon elbír-e a széllelő
Recsegett, ropogott öreg teste,
A szél a gallyakat csomósan tépte,
Hullott a zöld dió áldott termése,
Mozgott a föld is, ahogy a vihar rázta,

Egy hadnagy balladája

Keleten virrad a hajnal
Táborban trombita szól
A távolba tekint a hadnagy
Családja messze van most.

A második ősz is elmúlott,
hogy otthonról elbúcsúzott.
Megölelte egy kicsiny fiát,
Kedvese csókot kapott.

Az ősz után zord hideg tél lett
a harcoktól nem ódzkodott.
Lázas és kimerül, éhes
de pihenni nem lehet most.

Fáradtan fekszik a hadnagy,
halott bajtársai mellette.
Hófehérré fagyott az arca,
kezében a fegyver remeg.

Tűzgolyó

Még kicsiny tüzek vagyunk,
de megéghetsz mi tőlünk.
Vállvetve egy sorson
lángtengerbe ömlünk.

Mi vagyunk a jövő!
A bűnösök rémálma.
Elsöpörjük mind azt,
Ki a harcban utunk állja.

Visszatérünk mindig!
minket kár temetned.
Nem változtunk semmit,
eszménk újra terjed.

Egyszemélyes párbaj

Zsidai Ervin 28 éves nemzetbiztonsági főhadnagy szolgálati fegyverével főbe lőtte magát.

Halálhírének közzétételét a cég egyetlen újságban sem engedélyezte, így a temetésén csak a közvetlen hozzátartozói és barátnője, valamint egy ismeretlen, sötétruhás férfi jelent meg. Mint később kiderült, ő képviselte a céget.

Virágot nem hozott, lapos pillantásokkal figyelte a temető távolabbi részeit, a temetés befejezése után egy ideig még járkált a sír körül, majd eltávozott.

Ervint munkatársai vidám és rámenős fickónak tartották. Beceneve, vagy csúfneve nem volt, a cég rideg, minden érzelemtől mentes, szürke közegében nem volt divat beceneveket osztogatni.

Language selection:

Szabadságot Szima Juditnak!

Szabadságot Szima Juditnak!

Kövess minket!

Jézus a zsidóknak

"A sátán az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni, aki kezdettől fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazudik, magából meríti, mert hazug, és a hazugság atyja."
(János evangéliuma 8.44)

Eljön a vér és a vas ideje

Mint az Arcvonal vezetője, hogy látja a mai helyzetet?
Mindenki érzi, hogy baj van. Az emberek döntő többsége a bajok forrását képtelen meghatározni, ezért az ismeretlentől való félelem és a bizonytalanság számukra még tovább fokozza a kilátástalanság érzését. A minden alapot nélkülöző hatalmi ígérgetéseknek már csak nagyon kevesen hisznek, ezért a többség egy része apátiába zuhanva várja a jövőt, vagy valamilyen egyéni túlélési tervet igyekszik kidolgozni.

Egységben Magyarországért!

A Magyar Nemzeti Arcvonal elérkezettnek látja az időt, hogy a korszak parancsának engedelmes- kedve új népmozgalmat indítson, kibontsa a zászlót.

Egységes Magyarország Mozgalom

Elérhetőség, jelentkezés:
Cím: B.G.R., 3630 Putnok, Pf.: 34.
Telefon: 06/70-540-7482
E-mail: info@mozgalom.net

www.hungarizmus.info

hungarizmus.info