Nagy érdeklődéssel vettem kezembe e könyvet, mivel egyik tanárom előzetes összefoglalója valamint a könyv hátlapján szereplő értékelések egyaránt felkeltették a figyelmemet. A mű nagyjából kiváltotta a hozzáfűzött reményeket, az író logikusan vezeti végig a gondolatmenetet, mindeközben széleskörű ismereteiről is nyomot hagy. Valóban nagyszerű felismeréseknek lehetünk részesei, bizonyos dolgok új értelmet nyerhettek a további életünk folyamán.
Már az első fejezetben kíváncsivá tesz, hiszen a feladott hirdetés tartalma mindannyiunkat foglalkoztatott valaha, minden egyes embernek az életében van olyan szakasz, amikor változtatni akar a világ kerekén. Főleg kamaszként, ifjú felnőttként éltet minket ez a hit. Aztán lemondunk vágyainkról, élünk, akár csak elődeink. A tábla a tanár szobájában a következő figyelemfelkeltő, további olvasásra illetve gondolkodásra késztető mondat, amely ugyancsak nem hagyja a könyvet letenni. Ha az ember eltűnik, lesz a reménye a gorillának- így hangzik. Ez igencsak kétértelműnek tűnik, és annál inkább cinikus. Aztán elkezdődnek az órák.
A tanár, azaz a gorilla idősorosan leírja a történelmet, csak éppen más világításba helyezi azt. A „tanítás” során nem csak arra mutat rá, hogy mi minden rossz van a világban: feltárja, hogy a hiba gyökere az ember világhoz való hozzáállásában rejlik, és rávezeti a „tanítványt”, és egyben az olvasót, hogy mi a természettel, a Világgal összhangban élés alapja. Az ember hibás meggyőződésére utal, miszerint úgy élünk, mintha a világ kizárólag számunkra lenne kitalálva, s hogy azt hisszük, jogunk van uralmunk alá vetni azt. A kultúrák, népek 2 csoportba való osztása - Meghagyók, Elvevők- is árulkodó, előrejelzi többek között a társadalmi problémákat.
Napfelkelte előtt,
