Napjaink válságának okául több indokot lehetne megnevezni, melyekkel a jelenlegi vezetések rendelkeznek. Gondolok itt olyanokra, melyek az emberi gyarlóságból erednek: önzőség, hazugság, kapzsiság. Az imént felsoroltakat ki lehetne még egészíteni sok más tényezővel is, de az egyik fő mozgatórugó, mely hiányzik az élet minden egyes szegmenséből, a felelősség vállalása. A hiba gyökere, kiváltója minden tekintetben az erkölcsi alapállásban keresendő.
A társadalom több szempont alapján felépülő piramis-rendszerében, normális esetben a felelősség terhe felfelé növekedne (nem csak a "kicsit" sújtaná), mindenki felelősséggel tartozna, abban az irányban (fel és le egyaránt), mely rá a feladatot bízta, vagy a bizalmat megelőlegezte számára. A számonkérésnek minden esetben konkrét megoldással kell bírnia, nem hagyva maga után elhúzódó, elsikkadó ügyeket. Garanciát a működésre minden esetben a csúcson lévő vezetés adja, mert ha az nem végzi el feladatát - mely az általa előirányzott munka ellenőrzését is jelenti -, az előbb vagy utóbb letaszíttatik a trónjáról azok által, akiken a lecsapódnak a szándékos mulasztások, amelyek a bűn fogalmát már bőven kimerítették. A felelősség lehet egyéni, illetve kollektív, az utóbbi sokszor azért veszélyes, mert sokan az egymásra mutogatás révén igyekeznek kibújni az elszámoltatás alól.