Publicisztika

Pontosan mit is ünneplünk Március 15-én? Ezt a kérdést már sokan, sokszor feltették maguknak hazafias körökben. A magunk részéről nyugodtan kijelenthetjük: Március 15. egy szimbolikus dátum, szimbolikus kezdete valaminek, egy folyamatnak, amely végül a dicsőséges szabadságharcba torkollott. Tehát: mi – amikor 1848. március 15-ről van szó – nem önmagára az 1848. március 15-i eseményekre gondolunk, hanem az azt követő szabadságharcra, amelynek során (1849 tavaszára) móresre tanítottuk Európa – és az akkori világ – egyik legerősebb hadseregét, az osztrák császári hadsereget.

Bevezető:

Szerkesztőségünkhöz több levelet kaptunk már, hogy fejtsük ki a szavazásokkal szembeni fenntartásainkat. Nem értik meg, hogy nem önmagában a szavazás rendszerével van bajunk. A mi problémánk maga a rendszer.

Mi a rendszer? Az a sátáni elgondoláson, a kapitalizmuson és bolsevizmuson kinevelt élettelen liberalista rendszer, amely elvet minden szépet és jót, dicsőít mindent ami sátáni.

Szálasi Ferenc reálisan látta, hogy a háború végeztével a talmudi gyűlöletből táplálkozó ellenségei nem fogják megkímélni sem az ő, sem közvetlen híveinek életét. Az igazságszolgáltatás paródiájának betetőzéseként a halálos ítélet kihirdetésére 1946. márc. 1-én sor is került. Jellemző a Vérbíróság gyakorlatára, hogy a halálos ítéleten belül is kötélre ítélték Szálasit és társait, ugyanis az akkoriban dívó kivégzési módok – golyó és kötél- közül ez volt a fájdalmasabb és megalázóbb.

Egyre többen gondolják úgy, hogy az „egy ember – egy szavazat” elv, és az erre építő demokrácia államépítésre alkalmatlan, bukott elképzelés. A felvetődő megoldási javaslatok különböző feltételekhez kötnék a szavazati jogot (végzettség, munkahely), érdemi alapú demokráciát javasolva.

Az MNA eszmei alapjai, mely az államvezetés és a hatalmi struktúra ismertetésére is kiterjed, nem hozható nyilvánosságra. Az érdeklődés viszont valóban nagy az ilyen jellegű információ megismerése irányában, ezért nagy vonalakban, közismertté tesszük az alaptételeket. Több esetben hivatkozva a KÓDEX-ben már ismertetett tételekre, melyek a honlapunkon olvashatóak.

Március 8-án a nőket ünneplik világszerte. Ezt a napot így is hívják: Nemzetközi Nőnap. Mi ezt a napot nem tartjuk ünnepnapnak és nem is ünnepeljük meg.

Egy részről, semmit sem ünneplünk azért, mert van. Teljesen lényegtelen, hogy az Isten mit adott egy ember lába közé. Attól még lehet természetellenes fajtalankodó (homokos), aberrált, deviáns, vagy bármi. Tehát a puszta lét nem ünnepelni való. Csak akkor válik azzá, mikor Isteni küldetését teljesíti. Másrészről a lány, vagy hölgy akkor válik nővé mikor feleség lesz, és akkor teljesíti Isten által elrendelt küldetését, mikor anyává válik.

A tegnapi nap folyamán a liberalizmus ismét bizonyította hazug mivoltát, megmutatta, hogy miképpen kell értelmeznünk dogmáit. Mert hát gyülekezési jog akkor van csak, amikor buzeránsoknak kell fényes nappal vonulniuk a belváros szívében, szólásszabadság pedig kizárólag abban az esetben, amikor Istent, hazánkat, nemzetünket, és annak nagyjait becsmérlik. De amikor igyekszünk az igazságot kimondani, főleg olyan kérdésekben, amelyek a mai bukó rend alapjait képezik, e rendszer, a liberalizmus felfedi igazi arcát.

Azzal, hogy törvények által igyekeznek az igazságot elnyomni, a holokauszt tagadását tiltani, maguk mondják ki hazugságuk felett az ítéletet.

Közeledik a választás napja, országgyűlési képviselőket kellene választania a magyarságnak. Leadja a szavazatát a több diplomás, magyar tudatú professzor, és az árokban részegen fetrengő cigány is (ha épp járóképes). Mindkettőjük szavazata ugyan annyit ér. Mivel több a részeges cigány és lumpen, ezért a professzor ne is menjen el szavazni, mert kisebbségbe kerül az általa jónak tartott irányzat. De nem a professzorok és a részeges lumpenek döntenek az ország sorsáról, hanem a "tömeg", a megvezetett sokaság. Ők a döntő többség.