Publicisztika

Honlapunk olvasóinak száma növekszik, és ezzel együtt növekszik azok száma is, akik bizonyos értetlenséggel kezelik azokat az állásfoglalásainkat, melyeknek egyes országok az alanyai. Nem látják világosan, melyek azok a tényezők, amik alapján - a jelenkori hungarizmus elvei szerint - rangsoroljuk őket. Nem rokonszenv, vagy ellenszenv a meghatározó az értékítéletünk meghozatalakor, hanem azok a tényezők, melyeket az erkölcsiségünk alapján hoztunk meg. Az Arcvonal és szervezeteinek tagsága előtt nyilvánvalóak ezek a szempontok, de az olvasóinkkal ismertetnünk kell, hogy megérthessék írásaink lényegét.

Tudomásunk van róla, hogy a Fidesz-diktatúra valamire készül a Magyar Nemzeti Arcvonal ellen. A kormány célja a különböző, általa militánsnak tekintett jobboldali szervezetek felszámolása, az Arcvonal pedig különösen szúrja a szemét.

A kisebb szervezeteket gyakorlatilag különböző módszerekkel már háttérbe szorították, szétzilálták. A Magyar Gárda, illetve annak utódszervezete elleni munkálkodás (melybe úgy tűnik, már a Jobbik is segédkezik) szemmel látható, a szervezet belső hibái miatt eredményes is volt.

Az ország általános válsághelyzetének kísérőjelenségeként egyre növekszik a bűnözés, szaporodnak ez erőszakos bűncselekmények. Köszönhető ez az elégtelen törvénykezésnek, liberális ítélkezésnek, a jogaiban korlátozott bűnüldözésnek, és nem utolsó sorban a még mindig elmismásolt, eltagadott cigánybűnözésnek.

A hatalom (mind az előző MSZP kormányzat, mind a Fidesz) ezen tendenciákat nem a problémák gyökerének megoldásával, de még csak nem is a részleges törekvésekkel igyekszik megoldani, hanem statisztikákkal.

Ez elmúlt időben vagy másfél hónapig nem néztem tévét. Úgy tűnik, sok víz lefolyt azóta, mert ahogy tegnap reggel bekapcsoltam a tv-t, az MNA ideológiájának elemeit hallottam vissza – szinte a saját szavainkkal.

A riporter és egy politikai elemző a Fideszt idézve gyakorlatilag a mi ideológiánkat adta elő. Nemhogy a Jövőnk.info szellemisége érződött ki, de mintha kifejezetten azt az ideológiai összefoglaló vázlatot kaparintották volna meg, amit az új eszmeiség kidolgozásán munkálkodó csoport készített.

1917-óta zavaros a bolsevista-kommunista fogalom definiálása (meghatározása). Az egykori állampárt tagsága mind a mai napig nincs tisztában azzal, hogy milyen pártnak volt a tagja. Különösen azóta nagy az eszmei zűr-zavar, mióta Kádár János kijelentette, hogy "mi kommunisták különleges anyagból gyúrt emberek vagyunk", és megalapította a Magyar Szocialista Munkás Pártot. Így egyszerre lehetett valaki bolsevista, kommunista és szocialista? Tovább növekedett az amúgy is nagy zavarodottság. Nem is volt szabad ezt a kérdést feszegetni, egyszerűen marxistáknak mondták magukat, és az átjavítgatott, meghamisított marxi agymenésekkel tömték a párttagok csekély kapacitású agyát.

Koszovó kérdésében ki mond ítéletet? Kit és mire kötelez ez az ítélet? Kérdés az is, ki fogadja el ennek a senki által sem becsült testületnek a döntéseit, amit valami ENSZ bíróságnak hívnak. A szerbek biztosan nem. Egyelőre fejet hajtanak az erősebb előtt. Szerbia nem fogja elfelejteni, amit az USA náluk művelt (ezt a légiterrorizmust miért nem tárgyalta a tiszteletre méltatlan bíróság?). A háború rémségeit ha nem is feledhetik a horvátok, a szerbek, a magyarok, de az idő begyógyíthatja a sebeket. Azt viszont, amit az USA művelt, Szerbia sosem fogja elfelejteni. Mert az nem háború, hanem terrortámadás volt!

Közellenség jelzővel általában azokat illetik, akik nagy veszélyt jelentenek a közösségre. Az első számú közellenség meghatározást a legnagyobb veszélyt jelentőkre használják. A politika világában sincs ez másként, csak annyi a különbség, hogy világnézeti elkötelezettség alakítja ki ezt a valójában erkölcsi véleményt. Így fordulhat elő az az eset, hogy egy markáns világnézeti irányzatot követő közösség elsőszámú közellenségnek nyilvánítja a vele szemben álló világnézet követőit, míg azok ugyanezt megteszik ellenlépésként. Így két elsőszámú közellenséggel gyarapodott az ellenségek tábora, holott mindkét közösség a saját normái szerint akár erkölcsösnek is nevezhető. Világnézeti alapon történt az ellenség megnevezése, ezért csak a politika világának a határain belül van szerepe.

A nemzeti oldal demokratikus útjának kudarca a tévedés belátása és helyesbítési kísérlet helyett a más utat kínálók elleni támadásokat váltott ki. Ezúttal megint a HVIM közeli Szent Korona Rádió erősítette meg MNA-ellenes álláspontját.

Ezúttal odáig süllyedtek, hogy keresztény ünnepbe kötnek bele, a szlávok hittérítő szentjeit, Cirillt és Metódot gyalázva. „Természetesen nem Cirillel és Metóddal van bajuk…” Csak a szlovákokkal. Mert „saját történelemképük szerves része Cirill és Metód…” Ember legyen a talpán, aki megérti ezt az „egyáltalán nem soviniszta” eszmefuttatást!