Ankétnak nevezzük azt az előadói gyakorlatot, amikor a hallgatóságnak az előadó lehetőséget ad a véleménynyilvánításra. Nem csak az előadás végén, hanem egy-egy témakör közben is. Lényegében az ankét egy szabályzott dialógus, de a szabályok betartása az előadó elképzelése szerint történik. Az alapszabály az, hogy a témakörtől eltérni nem lehet, és ha ezt egy hozzászóló megkísérli, az előadónak figyelmeztetnie kell arra, hogy maradjon a tárgynál, különben megvonja tőle a hozzászólás lehetőségét.
Az ankét jellegű előadás nagy előnye az, hogy a hallgatóság - mivel lehetősége van a hozzászólásra, kérdések feltételére -, sokkal jobban rögzíti a hallottakat, és kielégítheti a szereplési vágyát is. Egy jó hozzászólás, lényegre törő kérdés emeli az előadás színvonalát, aktivizálja a hallgatóságot és örömet okoz az előadónak is. Ezzel szemben a tárgykörtől való eltérés, a téma zsákutcába vezetése rontja az előadás színvonalát, és zavart okozhat a hallgatóságban is. Az ilyen hozzászólások általában az intelligencia hiányára utalnak, amennyiben nem a tudatos rombolási szándék megnyilvánulásai. Régi trükk az előadások ilyen módszerrel történő megzavarása, de egy erélyes előadó, aki megfelelő felkészültségű és gyakorlott, pillanatok alatt felszámolja az ilyen kísérleteket, és akár meg is szégyenítheti az okvetetlenkedőt, ha rossz szándékúnak minősíti.